Atlatszo.hu
Az Így írnánk mi a facebookon
Hirdetés
Támogasd Te is az atlatszo.hu-t
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Konzultáció a modern munkahelyekről
A jobboldali kormány rugalmasabbá szeretné tenni a foglalkoztatás rendjét. Ennek érdekében javaslatokat dolgoz ki a munkaidő rugalmasabb meghatározására, valamint a gyermeket vállaló szülők könnyebb munkaerő-piaci visszailleszkedése érdekében úgy alakítja át az állami támogatások rendszerét, hogy azt az apa is nagyobb mértékben vehesse igénybe. A javaslatokhoz kapcsolt kérdésekről társadalmi konzultáció kezdődik.
Eddig még ismerősnek is tűnhet a történet. A brit kormány által a hetekben – azaz a magyar munkajogi szabályozás trambulinszerű rugalmasságának megteremtésére vonatkozó javaslatok munkavállalókkal való nemegyeztetésével és a vonalkódos Szociális Konzultációval egyidejűleg – folytatott Modern Workplaces Consultation azonban nemcsak tartalmában tér el a magyar kormányzati elképzelésektől. Tételes tartalmi összevetésnek nem is nagyon lenne értelme, mivel a brit csomag munkavállalói jogok korlátozására csak elvétve tesz javaslatot: lényegében minden elemében a munkavállaló által önként vállalt többletmunkára, illetve rugalmas munkaidő-beosztásra alapoz. Hogy nálunk nem ez az irány, az elsősorban nem a két kormány kétségkívül eltérő felkészültségén, sokkal inkább a két gazdaság össze nem vethető helyzetén múlik.
Az eljárás összevetése azonban tanulságos. A britek a konzultációt és az azon alapuló döntéshozatalt a magyar gyakorlathoz képest ugyanis a következő apró eltérésekkel hajtják végre:
1. A brit kormánynak konkrét, részleteiben is megismerhető javaslatcsomagja van, amiről konzultálni szeretne. Ez nálunk olyannyira nem szokás, hogy sem az új alkotmányról szóló konzultáció, sem pedig a Szociális Konzultáció esetében nem volt világos, hogy azok melyik döntési eljárást milyen módon befolyásolnak majd, már amennyiben tesznek ilyet. Mindkét kérdéssorból volt ugyanis olyan, amit a Kormány már a kérdőívek beérkezése előtt eldöntött (márciusban a fiatalkorúak választójogát, most a devizahitelesek megsegítését).
2. A brit kormány együtt, egymással összefüggésben tesz javaslatot a munkaidőre vonatkozó szabályok és az állami jövedelempótlással fedezett (a magyar tgyásnak, gyednek és gyesnek megfelelő) időszakok újraszabályozására. Nálunk ezzel szemben egyértelműen külön fut és más célrendszert alkalmaz a Munka Törvénykönyvének felülvizsgálata és a családtámogatási rendszer reformja.
3. A brit javaslathoz készült hatásvizsgálat. A magyar gyakorlat ilyenre időt nem pazarol, bár az új jogalkotási törvény elfogadását megelőzően nagy volt a fogadkozás.
4. A brit konzultáció háttéranyagát képezi egy közérthetően megfogalmazott százoldalas összefoglaló, amiből a javaslatok tartalma mellett a hatályos szabályozás szerinti helyzet is megismerhető. A magyar válaszadóról feltételezzük, hogy a komplex gazdasági-társadalmi hatásokkal járó kérdések esetében is minden információ a rendelkezésére áll, vagy ha nem, akkor azokat Szájer József, Szili Katalin vagy Orbán Viktor rövid kísérőleveléből maga is ki tudja olvasztani.
5. A britek összesen több mint 70, többségükben eldöntendő, kisebbségükben szabadszavasan megválaszolható, semlegesen megfogalmazott kérdést tesznek fel, amelyik mindegyikében megismerhető a kormány javaslata. Ilyesmikre kell gondolni: „Legyen-e a fizetett szülői szabadságnak olyan része, amit a szülőknek megosztva kell igénybe venniük? Ha igen, a javaslat szerinti négyhetes időtartam megfelelő-e?”, „Egyetért-e a Kormány azon javaslatával, ami a rugalmas munkaidő-beosztás kérését a még 26 hete alkalmazásban nem álló munkavállalók számára is megengedné?”
6. A brit konzultáció természetesen kizárólag online zajlik, az regisztrációhoz ugyan nem kötött, de nevet és emailcímet azért meg kell adni. Így Nagy-Britannia minden valószínűség szerint a töredékét költi a projektre, mint Magyarország a szociális konzultációra. E konzultációs mód másik előnye, hogy hangsúlyosabban jelenik meg az érintettek véleménye. A magyar modell ezzel szemben azonos súlyt ad minden - tájékozott és tájékozatlan - véleménynek. Ez döntés esetében megfelelő, de véleményezésnél nem célszerű megoldás.
Nyilvánvalóan mindkét konzultációnak célja az is, hogy a választót meggyőzze a kormány tettrekészségéről és a kormányálláspont helyességéről. Az alapvető elvi különbség azonban az, hogy a magyar kormány a konzultáció megtörténtéről is csak meggyőzni akarja a választóit, a brit viszont valóban konzultál, hiszen tudja, hogy ezen nem veszíthet. Ráadásul még pénzébe is alig kerül.
A költségvetési kérdés költségvetési kérdést jelent
Lassan kiderül, hogy mit jelent a gyakorlatban a Lázár János-féle AB-hatáskörkorlátozás, amivel az új alkotmány keretei között is együtt kell majd élnünk, amíg az államadósságnak a GDP fele alá csökkenése el nem választ minket tőle. Ahogy az várható és az alkotmányosság tényleges érvényesülése érdekében remélhető is volt, az Alkotmánybíróság a korlátozásokat szűken, így saját megmaradt hatáskörét tágan értelmezi. Egy tegnapi alkotmánybírósági végzés újabb fontos lépést tesz ebbe az irányba.
A hatásköri korlát ma így szól: „32/A. § (3) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti.”
A második különadós határozat óta tudjuk, hogy az emberi méltósághoz való jogot a testület elég szélesen értelmezi ahhoz, hogy a visszaható hatály súlyosabb eseteit adójogszabályoknál is megsemmisítse. Nem kétséges, hogy a fel nem sorolt alapjogok különösen súlyos megsértése esetén ugyanezt a megoldást alkalmazza majd az AB. Ennél is nagyobb hatású azonban a „költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról” fordulat értelmezése.
Ennek legtágabb értelme lényegében minden jogszabály felülvizsgálatát korlátozná (hisz semmi sincs ingyen, minden AB határozat kerül valamennyi pénzbe, pl. le kell hozni a Magyar Közlönyben).
Ehhez képest elképzelhető, de még mindig kezelhetetlen a népszavazási kizárt tárgykörökre vonatkozó AB-gyakorlat átvétele, amit az – amúgy nem túl átgondolt – szövegezésben a szövegszerű átvétellel is segíteni próbált az alkotmányozó. Ez azt jelentette volna, hogy akkor nincs helye az Alkotmány bármely rendelkezésére alapozott felülvizsgálatnak, ha a vizsgált jogszabályi rendelkezésből költségvetési előirányzat összegének meghatározása következik. (Ezen az elven nem lenne vizsgálható például egy nyugdíjcsökkentés alkotmányossága sem, sőt, bármit meg lehetne védeni az AB-től azzal, hogy a kapcsolódó bevételt vagy kiadást beleírják a központi költségvetésbe.)
Az Alkotmánybíróság megoldása ezzel szemben a szövegszerű értelmezés: „az indítványozó által kifogásolt rendelkezés az özvegyi nyugdíjjogosultság feléledését szabályozó feltételeket határozza meg, így szabályozási tárgya nem érinti az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerinti a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, valamint a járulékokról szóló törvényeket. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által támadott rendelkezés nem tartozik azon törvényi rendelkezések körébe, amelyek az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által csak korlátozottan vizsgálhatóak felül”.
A költségvetésről és a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényekre vonatkozó tilalom tehát annyit jelent, ami nyelvtanilag következik belőle, azaz ezen az alapon évente két törvény, a költségvetési és a zárszámadási nem vizsgálható, minden más kívül esik a tilalmon.
Azt meg csak halkan tesszük hozzá, hogy bebizonyosodott, az AB hatáskörének korlátozása a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer megszüntetésével kapcsolatos ügyekre nem terjed ki. A hatáskör-korlátozást megszavazó képviselők helyében átgondolnánk, megérte-e az egész cécó.
Hadd ragadjuk meg az alkalmat itt először, hogy olvasóink figyelmébe ajánljuk a http://lexhungarorum.blog.hu címet, ahol terveink szerint valamennyi friss érdemi AB határozatból (sőt, a közlönyösökből angol nyelven is!) készítünk gyors, rövid, az alkotmányossági érvelés lényegét tartalmazó összefoglalót.
12 éven felülieknek
Van ez a régi mániánk, az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselők újraválasztásának kizárása. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy az ügy vesztésre áll. Az Alaptörvény a megbízatási időket egységesen alkotmányi szintre emelte ugyan az alkotmánybíráknál, a legfőbb ügyésznél, a Legfelsőbb Bíróság Kúria elnökénél, a számvevőszéki elnöknél és az ombudsmanoknál, de az újraválaszthatóságról nem rendelkezett. Ebből persze még nem következne, hogy nincs újraválasztási tilalom, hiszen erről (a megbízatás feltételei és a jogállás többi, nyitva hagyott kérdése mellett) lehetne törvényben is rendelkezni.
Lehetne ugyan, de valahogy nem áll rá a javaslattevők klaviatúrája. Bár még csak az előőrsei érkeztek meg a sarkalatos törvényeknek, de ezek érintették a két leghosszabb időre választott tisztséget. Az alkotmánybírák keretbővítéséről szóló régialkotmány- és Abtv.-módosítás úgy hozza be a rendszerbe a 12 évre megválasztott plusz négy bírót, köztük az elnököt, hogy újraválasztásukat sem zárja ki. Az új számvevőszéki törvény pedig – amellett, hogy nemes egyszerűséggel kimaradtak belőle az elnöki (és alelnöki) tisztség betöltésének szakmai feltételei, ellenőrizni tehát Gusteauval szólva bárki tud - az ÁSz vezetésének hagyja meg 12 év után is az újrázás lehetőségét. Nyugtathatjuk persze magunkat azzal, hogy jelentéktelen mellékszál ez ahhoz képest, hogy - bár megtehette volna, de - nem söpörte ki az alkotmányozó a hivatalban lévő, az idők szavát nem eléggé értő alkotmánybírákat a hivatalukból. A jelenlegi, a kétharmad által paralizált közjogi helyzetben értelmezhetetlen személyi függetlenség azonban idővel ismét visszanyeri majd jelentőségét, de persze csak akkor, ha ezt a ma megalkotott szabályok nem akadályozzák meg.
Éppen ennek hordozza komoly veszélyét e két intézménynél az újraválasztási tilalom hiánya. Ennyi idő után alkotmányosan független tisztségben újraválaszthatónak maradni lényegében példátlan a bolygó felénk eső felén: a szinte mindenhol a leghosszabb időre választott alkotmánybírák általában nem választhatóak újra – Németországban, Oroszországban és Szlovákiában 12, Olaszországban, Franciaországban, Portugáliában, Lengyelországban, Szlovéniában, Romániában, Bulgáriában, Albániában Macedóniában, Litvániában és Ukrajnában 9 éves terminus után –, igaz, hogy például Lettországban (10 év után) és Spanyolországban (9 év után) csak a hivatalban lévő bírák újraválasztása tilos. Nem merül fel a probléma az élethosszig kinevezett belga, osztrák és török alkotmánybírák esetében. Így 
aztán rajtunk kívül meghosszabbítható megbízatású alkotmánybírákat Európában csak a csehek (10 évre), a szerbek, a horvátok és a montenegróiak (9 évre), valamint a moldávok (6 évre) választanak. Így tehát jövő héttől a 12 éves megújítható megbízatást biztosító magyar modellnek nem lesz párja, igaz, hogy nem is valószínű, hogy bárki követni kívánná. S bár a számvevőszékek esetében rövidebb megbízatási idő esetén sokkal gyakoribb az újraválasztás, a szintén 12 évre választott német és osztrák számvevőszéki vezetés például nem választható újra.
aztán rajtunk kívül meghosszabbítható megbízatású alkotmánybírákat Európában csak a csehek (10 évre), a szerbek, a horvátok és a montenegróiak (9 évre), valamint a moldávok (6 évre) választanak. Így tehát jövő héttől a 12 éves megújítható megbízatást biztosító magyar modellnek nem lesz párja, igaz, hogy nem is valószínű, hogy bárki követni kívánná. S bár a számvevőszékek esetében rövidebb megbízatási idő esetén sokkal gyakoribb az újraválasztás, a szintén 12 évre választott német és osztrák számvevőszéki vezetés például nem választható újra.12 év nyugodt munka az egzotikus nyaralások éves szintű tervezhetőségével nem csak a – ballábbal felkelt főnök által továbbra is bármikor azonnali hatállyal kirúgható – talpas közszolgák békaperspektívájából tűnik főnyereménynek. Akinek ezt adja (a számvevőszéki elnök esetében például a javaslat szerint a mindenkori nemzetgazdasági átlagkereset kilencszeresét kitevő javadalmazással, ami kevés híján kettessel kezdődik) alkotmányos rendszerünk, attól joggal várhatnánk, hogy a megbízatása utolsó éveit se egy esetleges újraválasztás érdekében helyezkedve taktikázza végig. Ráadásul egy ilyen helyzetben, kétharmados újraválasztás esetén a nyerő stratégia csak az lehet, ha a független tisztségviselő mindenkivel jóban akar lenni, ami viszont azzal jár, hogy nem látja el rendesen a feladatát. Márpedig a jól megszokott íróasztal marasztaló látványa sokakat el tud gondolkodtatni; éppen ezért lenne fontos, hogy annyi más országhoz hasonlóan nálunk is megkímélje e dilemmától a törvényalkotó az érintetteket.
A posztot illusztráló zavarbaejtő alkotmánybírósági csoportképek a portugál (a modern művészet zord kedvelői), a szlovén (gospelkórus egy metálvideó díszleteiben) és az albán (az Enterprise csillaghajó legénysége) alkotmánybírákat ábrázolják.
A Büntető Törvénykönyv számokban
A kormányváltáskor, majd az elmúlt hetekben ismét úgy tűnt, hogy az Országgyűlés szerint a közbiztonság megoldása a Büntető Törvénykönyv módosításán (szigorításán) múlik. Kíváncsiságból ezért készítettünk egy számszaki vizsgálódást, amit most – különösebb kommentár nélkül, hagyva, hogy a számok magukért beszéljenek – közzéteszünk.
1.
A 2006-2010 közötti országgyűlési ciklusban összesen 26 törvényjavaslatot nyújtottak be kifejezetten a Büntető Törvénykönyv módosítására, és még néhány (mondjuk 4) törvény érintette a Btk.-t (pl. a színesfémekkel kapcsolatos szabályozás). Ez a 968 törvényjavaslatnak csekély 3 százaléka. Ezzel szemben csak 2010 áprilisa óta 23 Btk.-módosítást javasoltak, ami a benyújtott 382 törvényjavaslatnak 6 százaléka.
Borzasztóan leegyszerűsítő szempont, de az összehasonlítás kedvéért: az egyetlen Btk. az összes hatályos törvénynek mindössze az 1 ezreléke.
Megtévesztőek lennének ezek a számok, ha nem tennénk mellé a javaslattevő személyét. A Kormány és a kormánypártok 2006-2010 között 12 Btk.-módosítást nyújtottak be, amiből 9 törvény lett. Ebben a kormányzati ciklusban a 4 kormányzati/kormánypárti javaslatból 3-at már elfogadtak. Megállapítható ebből, hogy időarányosan nincs jelentős különbség a két ciklus között.
Alapvetően megváltozott azonban az ellenzék hozzáállása. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat:
| 2006-2010 | 2010-2011 | ||
| Fidesz-KDNP | 12 | MSZP | 0 |
| SZDSZ | 1 | Jobbik | 16 |
| MDF | 1 | LMP | 4 |
Az MSZP ellenzéki helyzetben kevesebb javaslatot nyújt be, mint kormánypártként, miközben a Fidesszel ez épp fordítva volt. Az LMP időarányosan több Btk-módosítási javaslatot tesz, mint az összes többi ellenzéki párt együtt az előző ciklusban. A Jobbik pedig látványosan gyakran kíván Btk.-t módosítani, átlagosan majdnem háromhetente, az összes benyújtott törvényjavaslatuk (67) közel negyede erre irányult.
2.
A köztársaság 1989. október 23-i kikiáltása és a mai nap között a Büntető Törvénykönyvnek 100 időállapota van. Ez bennünk a következő kérdéseket veti fel:
- Olyan gyorsan változik-e a magyar társadalom, hogy az együttélés szabályai legsúlyosabb megsértéseinek körét, a büntetés módját és mértékét évente ötször kell megváltoztatni? (a szabálysértési törvényt körülbelül kétharmad ilyen gyakran módosítják),- Elvárható-e mindenkitől, hogy évente öt új Btk.-módosítás tartalmával ismerkedjen meg? Lehet-e érdemi hatása a társadalomra az olyan szabálynak, amit nem ismernek meg? Kellően elrettentő-e az a szabály, amivel a bűnelkövető csak az eljárásban találkozik?-Lehet-e konzekvens értékrendszer és kiszámítható jogalkalmazás alapja az a Btk., amit minden komolyabb port felverő bűneset után átírnak?-Kényszerül-e egy adott törvényi szabály korlátain belül a rendőrség és az ügyészség a hatékonyabb bűnüldözésre, ha mindig egyszerűbb a Btk. módosításával előállni?
A kommentekbe várjuk szíves véleményét!
Következetesség
Sokan - köztük az alkotmányjoghoz értő alkotmányjogászok is - már a második különadós alkotmánybírósági határozat tartalmára, a visszamenőleges hatályt kimondó rendelkezés megsemmisítésre sem számítottak, és ennek oka a legkevésbé sem az volt, hogy bárkinek meggyőző szakmai érvei lettek volna a szabályozás alkotmányossága mellett. (A döntés egyetlen megjelent jogi kritikáját csak érdekességként linkeljük ide)
Ehhez képest példa nélküli lenne, ha háromszor semmisítené meg az Alkotmánybíróság ugyanazt a törvényi szabályozást. Észre kell venni ugyanakkor, hogy a hétfőn elfogadott törvény lényegében azonos elvi alapon áll a 2010 nyarán elfogadottal, azaz ugyanarra az időszakra vonatkozik a visszamenőlegesség, mint az eredeti elképzelések szerint, csak azóta még el is telt bő háromnegyed év. Közben persze hatályban volt egy olyan törvényszöveg, amihez képest ez a régi-új, csak 2010-re vonatkozó változat két sör és egy feles után még jogállaminak is tűnhet, de oda azért ne jussunk el, hogy a kontextusra tekintettel legyünk nagyvonalúak. Mert ez a törvény bizony továbbra is egyértelműen alkotmányellenes. Úgyhogy amíg van utólagos normakontroll, addig meg is támadjuk. És szíves felhasználásra indítványunkat leközöljük.
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
1535 Budapest, Pf. 773
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Alulírott (név, lakcím) az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése alapján indítványozom, hogy a Tisztelt Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény (a továbbiakban: Különadótv.) 12/A. §-a ellentétes az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével, ezért azt semmisítse meg a kihirdetésre visszamenőleges hatállyal.
1. A Különadótv. alkotmányosságát az Alkotmánybíróság 37/2011. (V. 10.) AB határozatában (a továbbiakban: ABh.) vizsgálta. Az AB határozat a törvény visszamenőleges hatályt megállapító rendelkezését arra tekintettel semmisítette meg, hogy „a különadó hatálya alá tartozó olyan tényállásoknál, amelyekről megállapítható, hogy a különadó alapjába tartozó bevételt juttató kifizető és a magánszemély a törvények szabályai alapján, visszaélés nélkül járt el, az adóalany cselekvési autonómiáját sértő, illetéktelen állami beavatkozásnak minősül a juttatáskor fennálló közjogi keretek között megszerzett jövedelemnek a különadó szerinti, visszaható hatályú megadóztatása”. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kifejezetten fenntartotta annak a lehetőségét, hogy a 2010-es adóévre vonatkozóan a törvényalkotó visszamenőleges hatállyal adóztassa vissza a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmeket.
Az Országgyűlés 2011. május 9-én elfogadta, és a Magyar Közlöny 51. száma kihirdette az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010 . évi XC. törvény módosításáról szóló 2011. évi XLVI. törvényt (Módtv.). Ebben a törvényalkotó az Alkotmánybíróság által megfogalmazott alkotmányos követelményekre tekintet nélkül, így ismét az emberi méltósághoz fűződő alapvető jogba ütköző módon szabályozta a különadó-kötelezettséget.
2. Az Alkotmánybíróság határozatában két alkotmányos követelményt állapított meg az újraszabályozáshoz.
2.1. Az Alkotmánybíróság egyrészt alkotmányos követelményként megállapította, hogy „bevallással lezárt adóévre szóló adókötelezettségnek az adóalanyokra hátrányos megváltoztatása azt jelenti, hogy a súlyosabb kötelezettség teljesítése az adóalanynak nemcsak a jövedelmét, hanem a vagyonát, jogszerűen szerzett tulajdonát, vagyis cselekvési autonómiája anyagi alapját is megterheli” (4.2.5. pont). Eszerint bármilyen újraszabályozás akkor van tekintettel az emberi méltósághoz fűződő jogra, ha az nem vonatkozik bevallással lezárt adóévre.
Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló, T/581. számú törvényjavaslat benyújtása, vagyis 2010. július 2-a előtt a különadó alapjába tartozó jövedelmet megszerző adózók joggal bízhattak abban, hogy a nettó jövedelmet bármilyen célra felhasználhatják, ezt elkölthetik vagy elajándékozhatják. Ezekben az esetekben a jövedelem az adózónál már meg sincsen, vagyis a különadó-fizetési kötelezettséget a vagyonából kell teljesítenie, ami az ABh. szerint az emberi méltóság által védett cselekvési autonómia súlyos korlátozását eredményezi.
Az adóalanyok a 2010-re vonatkozó személyijövedelemadó-bevallásukat 2011. január 1-jétől kezdve bármikor jogszerűen benyújthatták, sőt, az egyéni vállalkozóknak és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyeknek ezt 2011 februárjáig kötelességük volt megtenni. Az szja-bevallásra a Különadótv. szerint – a 2010. december 30. előtt megszerzett jövedelmek vonatkozásában – a különadóra tekintet nélkül voltak kötelesek az adózók, hiszen a különadó nem érintette az szja bevallandó alapját vagy összegét, mindössze az szja-ként már megfizetett közterhet lehetett a különadóba beszámítani. Mivel az ABh. a Különadótv. visszaható hatályú alkalmazását visszamenőlegesen semmisítette meg, a Módtv. hatálybalépése előtt benyújtott szja-bevallások teljes egészében bevallással jogszerűen lezárt adóévet keletkeztettek a 2010. év vonatkozásában.
Mivel a Módtv. nyomán a különadó-fizetési kötelezettség bevallással lezárt adóévben szerzett jövedelmet is érint, a Különadótv. 12/A. §-a – az ABh. érvelése szerint – sérti az emberi méltósághoz fűződő alapvető jogot.
2.2. Az Alkotmánybíróság által megállapított másik alkotmányos követelmény szerint „önmagában nem alkotmányellenes még az sem, ha a jogalkotó törvényes vélelem felállításával szabályoz, ugyanakkor ez csupán kivételes eszköz lehet, és legalább az ellenbizonyítás lehetőségét biztosítani kell” (4.2.4. pont). Az ellenbizonyítás lehetőségének biztosítását az Alkotmánybíróság tehát olyan alkotmányos követelményként fogalmazta meg, ami ahhoz kell, hogy a le nem zárt adóéven belül megállapított, de a kihirdetésre visszamenőleges hatályú különadó ne sértse az emberi méltósághoz fűződő alapvető jogot.
Ennek megfelelően sérti az emberi méltósághoz fűződő alapvető jogot, hogy a Módtv. úgy állapított meg a 2010. január 1-jétől juttatott jövedelemre vonatkozó, visszamenőleges hatályú adókötelezettséget, hogy nem adott lehetőséget arra, hogy az adókötelezett bizonyítsa: jövedelmét nem visszaélésszerűen szerezte.
3. Tekintettel arra, hogy – mint azt az Alkotmánybíróság is felismerte a hivatkozott határozatában – az alapjog-sérelmet csak a kihirdetésre visszamenőleges hatályú megsemmisítés tudja orvosolni, kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg, hogy a Különadótv.-nek a Módtv. által megállapított 12/A. §-a sérti az emberi méltósághoz fűződő jogot, ezért azt a kihirdetésre visszamenőleges hatállyal semmisítse meg.
Budapest, 2011. május
(aláírás)
(név)
