Lassan kiderül, hogy mit jelent a gyakorlatban a Lázár János-féle AB-hatáskörkorlátozás, amivel az új alkotmány keretei között is együtt kell majd élnünk, amíg az államadósságnak a GDP fele alá csökkenése el nem választ minket tőle. Ahogy az várható és az alkotmányosság tényleges érvényesülése érdekében remélhető is volt, az Alkotmánybíróság a korlátozásokat szűken, így saját megmaradt hatáskörét tágan értelmezi. Egy tegnapi alkotmánybírósági végzés újabb fontos lépést tesz ebbe az irányba.
A hatásköri korlát ma így szól: „32/A. § (3) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti.”
A második különadós határozat óta tudjuk, hogy az emberi méltósághoz való jogot a testület elég szélesen értelmezi ahhoz, hogy a visszaható hatály súlyosabb eseteit adójogszabályoknál is megsemmisítse. Nem kétséges, hogy a fel nem sorolt alapjogok különösen súlyos megsértése esetén ugyanezt a megoldást alkalmazza majd az AB. Ennél is nagyobb hatású azonban a „költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról” fordulat értelmezése.
Ennek legtágabb értelme lényegében minden jogszabály felülvizsgálatát korlátozná (hisz semmi sincs ingyen, minden AB határozat kerül valamennyi pénzbe, pl. le kell hozni a Magyar Közlönyben).
Ehhez képest elképzelhető, de még mindig kezelhetetlen a népszavazási kizárt tárgykörökre vonatkozó AB-gyakorlat átvétele, amit az – amúgy nem túl átgondolt – szövegezésben a szövegszerű átvétellel is segíteni próbált az alkotmányozó. Ez azt jelentette volna, hogy akkor nincs helye az Alkotmány bármely rendelkezésére alapozott felülvizsgálatnak, ha a vizsgált jogszabályi rendelkezésből költségvetési előirányzat összegének meghatározása következik. (Ezen az elven nem lenne vizsgálható például egy nyugdíjcsökkentés alkotmányossága sem, sőt, bármit meg lehetne védeni az AB-től azzal, hogy a kapcsolódó bevételt vagy kiadást beleírják a központi költségvetésbe.)
Az Alkotmánybíróság megoldása ezzel szemben a szövegszerű értelmezés: „az indítványozó által kifogásolt rendelkezés az özvegyi nyugdíjjogosultság feléledését szabályozó feltételeket határozza meg, így szabályozási tárgya nem érinti az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerinti a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, valamint a járulékokról szóló törvényeket. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által támadott rendelkezés nem tartozik azon törvényi rendelkezések körébe, amelyek az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által csak korlátozottan vizsgálhatóak felül”.
A költségvetésről és a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényekre vonatkozó tilalom tehát annyit jelent, ami nyelvtanilag következik belőle, azaz ezen az alapon évente két törvény, a költségvetési és a zárszámadási nem vizsgálható, minden más kívül esik a tilalmon.
Azt meg csak halkan tesszük hozzá, hogy bebizonyosodott, az AB hatáskörének korlátozása a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer megszüntetésével kapcsolatos ügyekre nem terjed ki. A hatáskör-korlátozást megszavazó képviselők helyében átgondolnánk, megérte-e az egész cécó.
Hadd ragadjuk meg az alkalmat itt először, hogy olvasóink figyelmébe ajánljuk a http://lexhungarorum.blog.hu címet, ahol terveink szerint valamennyi friss érdemi AB határozatból (sőt, a közlönyösökből angol nyelven is!) készítünk gyors, rövid, az alkotmányossági érvelés lényegét tartalmazó összefoglalót.
