Atlatszo.hu
Az Így írnánk mi a facebookon
Hirdetés
Támogasd Te is az atlatszo.hu-t
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
A biztonsági kamera sztárjai
Nem kell ahhoz lopni, hogy az áruházi biztonsági őrök figyelmét felkeltsük. A Tékozló Homár rendszeres tudósításaiból pedig azt is megtudhatjuk, hogy a biztonsági őr gyakran inkább vállalja a tájékozatlan ártatlanok visszatartását, mint annak a kockázatát, hogy futni hagy egy bolti tolvajt. Ezzel a poszttal segíteni szeretnénk olvasóinkat az idegek harcában, bízva abban, hogy az öntudatos ártatlanok számára van út a biztonsági őrnek való engedelmeskedésen és a kényszerítésen túl is.
Táska bemutatása
A biztonsági őr a boltban tartózkodó, oda belépő vagy onnan kilépő személyt kötelezheti csomagjának bemutatására. „Igen, ez a táska az enyém, meg van egy zacskóm.”A táska (ruhazseb) tartalmának bemutatására csak akkor hívhat fel, ha megalapozottan felteheti, hogy lopott holmi van benne. Sok múlik ezen a kifejezésen. Ha a bevásárlás lázában belemajszoltunk egy kiflicsücsökbe (volt már ilyen a magyar kereskedelemtörténetben), majd zsebrevágtuk a maradék kiflit, vagy megszólalt a csipogó, amikor áthaladtunk az áruvédelmi kapun, ne kötekedjünk a biztonsági őrrel. Ha azonban semmi okát nem látjuk, hogy éppen a mi táskánkba tekintsen bele a biztonsági őr, ne engedjünk neki. Nyugodtan hívjuk fel a figyelmét arra, hogy
„A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 28. § (1) bekezdése alapján a vagyonőr a csomag tartalmának bemutatására a tervezett intézkedés okának és céljának közlése mellett akkor hívhat fel, ha megalapozottan feltehető, hogy az érintett bűncselekményből vagy szabálysértésből származó olyan dolgot tart magánál, amelynek őrzése a vagyonőrnek szerződésből fakadó kötelezettsége!”
Visszatartás
Könnyen lehet, hogy a vagyonőr nem hagyja annyiban, hogy megtagadtuk a táska tartalmának bemutatását. Arra semmi esetre sincs joga, hogy erőszakkal betekintsen a táskánkba, ezzel bűncselekményt, önbíráskodást követne el (hivatkozzunk nyugodtan a Btk. 273. §-ára).De alaptalanul fel sem tartóztathat minket, az a személyi szabadság megsértése (Btk. 175. §), még akkor is, ha a rendőr kiérkezéséig kíván csak minket visszatartani. Hívjuk fel erre a vagyonőr figyelmét, és ha mégis erőszakkal visszatart minket, a kiérkező rendőrnél tegyünk feljelentést. (Ha önérzetünk védelméért messzire is elmegyünk, akkor az esetlegesen elutasított feljelentés után pótmagánváddal bíróság előtt is képviselhetjük az ügyet.)
Itt még egyszer hangsúlyozni kell, hogy ha bármi utalhat arra, hogy lopott holmit tartunk magunkkal, a vagyonőr eljárása azonnal jogszerűvé válik! Ebben az esetben sem vagyunk kötelesek azonban más helyiségbe kísérni a biztonsági őrt, és a nyilvánosság nekünk inkább használ.
Felvételkészítés
A vagyonőr megfelelő tájékoztatás esetén felvételt készíthet a felszerelt térfigyelő kamerákkal. A felvételeket - nyilvános rendezvények és jelentős érték kezeléssel foglalkozó szolgáltatók kivételével - 3 munkanapon belül törölni kell. Ha a felvételek jogunkat vagy jogos érdekünket érinti, például rögzítette a velünk szemben elkövetett jogsértő cselekményt, 3 munkanapon (ill. 30 vagy 60 napon) belül kérhetjük, hogy ne töröljék le. Mivel a felvétel kezelője csak a bíróság, rendőrség vagy más hatóságnak adhatja ki a felvételt, ideiglenes intézkedés vagy előzetes bizonyítás iránti kérelemmel, illetve feljelentéssel kell biztosítanunk, hogy az állami szervek 30 napon belül kérjék a felvétel kiadását.Coda
A biztonsági őrökkel való kapcsolatra is igaz a nagy közhely: jogaink annyit érnek, amennyire élünk velük. A biztonsági őr fizikai fölénye, az akadékoskodás várható időigénye, a jogérvényesítés költségei, a jogalkalmazás kiszámíthatatlansága mind arra ösztönöz, hogy tegyük amit mondanak. De találhatunk örömöt abban is, hogy megvédjük magunkat.
TAJ-fakasztás
Közérdekű információ, amit a közigazgatás valamiért titokban tart: a férj nevére Budapesten jelenleg csak úgy lehet anyakönyveztetni a gyermeket, ha 300 napnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonatot nyújtasz be. Ezt egy vidéki anyakönyvvezetőtől - blogunk egyik szerzőjének gyermeke esetében - nem volt egyszerű soron kívül megszerezni, bár tény, hogy ez a kedves szorgalmi feladat legalább elvonja az ilyenkor szokásos egyéb izgalmakról a figyelmet. M
indenesetre ezek után mindenkinek azt javasoljuk, hogy – biztos, ami biztos – ott házasodjon, ahol majd esetleges gyermekei is várhatóan születni fognak.
Ha egy gyerek megszületik, napokon belül legalább négy hatóság eljárásaiban lesz ügyfél. A települési önkormányzat anyakönyvi osztálya, az okmányiroda, az egészségbiztosítási pénztár és az államkincstár eljárása elvileg, ha csak a jogszabályok szövegét nézzük, maximális rugalmassággal és a lehető legkevesebb személyes megjelenési kötelezettség mellett zajlik le. A gyakorlatban persze ez még ma sem a minimum, így legalább kétszer egy óra személyes ügyintézéssel optimális esetben is érdemes számolni, mire odakerül a számlára a gyed és a családi pótlék. Attól azonban szívesen eltekintene az ember, hogy minden előrelátása ellenére büntetőkörre küldjék egy olyan irat hiánya miatt, amit elvileg be se kell nyújtania.
Nézzük meg, hogyan sikerült a gyermeknek már a megszületésével – két sírás között – behatolnia a közigazgatási eljárások mélyrétegeibe. Mindennek az alapja az anyakönyveztetés: ennek megtörténte után, praktikusan az ezt követően hivatalból kiállított anyakönyvi kivonattal és lakcímkártyával lehet a gyereknek TAJ-kártyát (és így TAJ-számot) szerezni, ami viszont alapja a TAJ-szám alapján nyújtott családtámogatások iránti igény benyújtásának. A sorrend nagyjából így néz ki:
| hatóság | mit akarunk tőle | be kell-e menni? |
1. | a születés helye szerinti önkormányzat anyakönyvi osztálya | anyakönyvezés anyakönyvi kivonat | az iratokat intézményi szülésnél a kórházban kell leadni, a hivatal ebből és a kórház adatközléséből dolgozik, és ki is küldik a kivonatot, de ha pótlólag csatolsz iratot (mint esetünkben), akkor be kell menni |
2. | okmányiroda | lakcímkártya | hivatalból kiállítják, az anyakönyvi kivonattal együtt megkapjuk |
személyi (ha a kórházban igazolványképpel kéri a szülő, nem reklámozzák) | kiküldik | ||
3. | egészségbiztosítási pénztár | TAJ-kártya | elvileg öt nap alatt kiküldik automatikusan (az anyakönyvi adatközlés alapján), de ha valaki bemegy, akkor helyben legyártják |
4. | Magyar Államkincstár | tgyásra és családi pótlékra való jogosultság megállapítása | benyújtható írásban és elektronikusan is, a határozatot persze kiküldik |
A magyar születési anyakönyvezés rendszere még 2011-ben is azt szereti, ha ott születik meg a gyerek, ahol a szülei házasságot kötöttek. Ez abból ered, hogy az anyakönyv még most is egy könyv, aminek központi közhiteles verziója nincs, így bármit akarunk belőle igazolni, az csak anyakönyvi kivonattal fog menni. (Ez elvileg a 2012. január 1-jével hatályba lépő új anyakönyvi törvénnyel megváltozik majd.)
Önmagában a házassági anyakönyvi kivonat csatolásával nem is lenne baj, hiszen ezt jogszabály írja elő, és még olyan irányadó forrásmunkák is kitérnek rá, mint W. Ungváry Renáta a Kismama terheskönyve című műve (bár se Spocknál, se Ranschburgnál nem találtunk rá utalást). A meglepetés ott jött, hogy a jogszabály 2009 óta ugyan nem fűz szavatossági időt a kivonathoz, de a kórházban kedvesen közölték, hogy a 300 napnál régebbi kivonattal nem tudnak mit kezdeni, hiszen tőlük a kerületi önkormányzat anyakönyvvezetője 300 napnál nem régebbi kivonatot kér (ahogyan ezt régebben a jogszabály is tette). Először azt hittük, hogy csak a jogszabály szerepét is átvevő önkormányzati körlevél élte túl a jogszabályváltozásokat (ezt látszott alátámasztani, hogy ugyanazt a példányt kaptuk meg, mint az előző gyereknél), de végül kis nyomozás után kiderült, hogy a Fővárosi Kormányhivatalnak van a jogszabálytól eltérő álláspontja, amihez a kerületi anyakönyvezés igazodik.
Mi lehet ennek az értelme? A hatóságok kényelmének biztosításán túl nem nagyon van más ötletünk. Az ugyanis kétségtelen, hogy a férj apaságának okirati bizonyításához a fogamzás vélelmezett idején belüli házastársi kapcsolat fennállása kell, csak hát az a kérdés, hogy ennek a lepapírozását a gyermeket váró/újszülöttett gondozó pártól várjuk-e, vagy az ezzel munkaidejükben foglalkozó hivatalnokoktól. A legjobb az lenne, ha okirat benyújtása nélkül, önmagában a házasságkötés helyére és idejére vonatkozó alapadatok közlésével megelégedne a rendszer, hiszen a hivatalnak amúgy is feladata minden olyan adat beszerzése a közigazgatási eljárási törvény alapján, ami másik állami nyilvántartásból beszerezhető. Ehhez képest a magyar anyakönyvvezetés jelenlegi állapotához méretezett kompromisszum, ha (ahogy a jogszabály is előírja) a régi kivonat is megfelel, hiszen annak alapján már rövid úton (egy telefonnal) megkereshető az anyakönyvvezető, hogy fennállt-e a házasság a terhesség alatt is. A kormányhivatal álláspontja ezzel szemben a jogintézmény céljára és a hatóság szempontjaira messzemenőkig tekintettel van, a jogszabály szövegében (alap nélkül) bízó újszülött ügyfél érdekeire (egy zaklatott anya helyett két kiegyensúlyozott szülő jelenléte) azonban nem nagyon fordít figyelmet.
Mit lehet ilyenkor tenni? Várhatnánk, hogy az anyakönyvi osztály hivatalból, természetesen írásban megkeresi a házasságkötés szerint illetékes anyakönyvi hivatalt, de ez hogy ez mikorra sikerül, ha amúgy nem ez a rutin, azt nehéz megbecsülni. Illetve szerezhetünk friss anyakönyvi kivonatot adott esetben egy hosszabb utazás után vagy egy (mindkét házastárs által aláírt) meghatalmazással.
A Munka Törvénykönyve tervezetének a gyerekvállalás visszaszorítását célzó elemei kapcsán sokat emlegetett „Isten Hozott” feliratú babaköszöntő ajtódísz célja ugye az, hogy felélessze azt a hagyományt, hogy a kisbabás otthonokat a környéken lakók néhány hétig segítsék. Hát lehet, hogy a szomszédok értesítésének módját hatékonyabb lenne a szülőkre hagyni (ez végül is a konkrét ügyben működött, az ajtódísz ugyanis hiányzott az érintett ügyfél Promobox nevű ingyenes csomagjából), a közigazgatásnak viszont érdemes lenne szólni, hogy a gyermek életének első napjait ne nehezítse kreatív jogértelmezésekkel.
Egyházból egylet
A dalai láma következő reinkarnációjáról a magyarországi tibeti buddhista egyesület tagjai többségi szavazással dönthetnek majd; a döntést bíróságon támadhatja meg, akinek nem tetszik az eredmény. A canterbury érseknek nem osztunk lapot a magyarországi anglikán egyház vezetőinek kinevezésében, őket is a nyilvántartott tagok választják. Igen, ez még mindig az egyháztörvény.
Nem hisszük, hogy két poszt után sok olvasónkat lepnénk meg azzal, hogy szerintünk az egyháztörvény az alkotmányos elvekre érzéketlen, végiggondolatlan és kifejezetten rossz jogalkotási termék. A döglött oroszlánba csak azért rúgunk most egy harmadikat is, mert külön figyelmet érdemel, hogy a top 14-be be nem került egyházak egyesületté transzformálása nevetségesen abszurd következményekre vezet. (Hogy pontosan hogyan és mikor változnak át, valamint hogy jogutódaik lesznek-e a mai egyházaknak, azt a szétbarmolt átmeneti rendelkezések miatt lehetetlen megállapítani – erről amúgy korábban így írtunk mi.)
Az egyesület (ma a társadalmi szervezetek, az új civiltörvény szerint a civil szervezetek alaptípusaként) önkormányzatisággal rendelkező szervezet, amely nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és az alapszabályában meghatározott céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Na most ezek közül a fogalmi elemek közül egy vallási közösség működése szinte egyetlennel sem hozható összhangba. Ezért vall kiemelkedő nemtörődömségre, rosszindulatra vagy butaságra, hogy a törvény alapján az egyházként az Országgyűlés által el nem ismert egyházak vallási tevékenységet végző egyesületként működnek tovább.
1, Az egyesület célját tagjai határozzák meg és azon – az alapszabály módosításával – változtatni is tudnak. Egy vallási közösség esetében ezzel szemben a közösség tagjai jellemzően nem változtathatnak a kinyilatkoztatáson alapuló tanokon. Ez ugyan különösebb bajt nem okoz, de furcsa végiggondolni, hogy ha valamelyik zsidó vagy keresztény kisegyházból lett egyesület – amúgy lázárjánososan – a folyamatban lévő ügyekre is kiterjedően hatályon kívül helyezhetné például a hetedik parancsolatot, amit aztán a bíróság szépen átvezethetne az alapszabályon.
2. Az egyesületnek van nyilvántartott tagsága, míg a vallási közösségek többsége szerint egyháztaggá és hívővé nem a nyilvántartásban való szerepléstől válunk. Súlyosabb probléma a nyilvántartott adatok érzékenysége: az egyházhoz tartozásra vonatkozó adat állam általi nyilvántartásának tilalma nem hirtelen ötletből, hanem a történelem különböző korszakainak (gondoljunk akár a Római Birodalom keresztényüldözésére vagy a Vészkorszakra) súlyos traumáiból ered. Ezt kicsiben áttörni sem bocsánatos bűn: legalább tíz tag az egyesület bejelentéséhez is kell, az ő adataik az egyesület működése alatt megismerhetőek maradnak. Tömeges alapjogsérelmet eredményez viszont, hogy az egyházi minőség elismerésének kezdeményezéséhez szükséges ezer támogató adatai tekintetében sem lacafacázik a törvény: a nevüket és lakcímüket tartalmazó aláírásgyűjtő ív a kérelem része, azt az Országgyűlés elé kell terjeszteni, ugyanakkor annak további sorsáról, megsemmisítéséről vagy nyilvánosságra hozásának tilalmáról a szöveg hallgat. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy garanciák hiányában a listák valamilyen úton nyilvánosságra kerülnének. Ez súlyos mulasztás, ha abból indulunk ki, hogy a törvényalkotó nem a kuruc.info nevek kurziválásával foglalkozó szakemberének munkáját akarta megkönnyíteni.
3. Az egyesület önkormányzatiságából sok minden következik, ám a legfontosabb az, hogy tiszta bázisdemokrácia érvényesül benne. A szervezet céljai mellett így a vezető személyéről és a szervezet működésével kapcsolatos összes elvi kérdésről a tagok többsége dönt. A vallási közösségek többsége ezzel szemben hierarchikusan működik, és eddig nem is volt különösebb igénye a világi hatalomnak arra, hogy egyszemélyi egyházi vezetők vagy szűk papi testületek hatalma ellen küzdjön. Na de mindez változóban: a világegyházak magyar szervezetei az egyháztörvény szerint igenis demokratikusak lesznek, nekik külföldről nem parancsolnak. A vallási egyesületet vezető főpapok vagy más vallási vezetők alól pedig elvileg bármikor kiütheti a tagok egyszerű hívőkből álló többsége a szervezetet.
4. Az egyesület döntései a tagok által megtámadhatóak a bíróságon, az egyesületbe fel nem vett személyek diszkriminációra hivatkozva indíthatnak hatósági eljárást vagy pert az egyesület ellen. Nincs kivétel a vallási egyesületekre, úgyhogy olyan kérdések peresíthetőek világi bíróság előtt, mint hogy alkalmas-e valaki egy egyházi tisztségre, és hogy jogosan tagadták-e meg valakinek a vallási tevékenységben való részvételét. Sokat elmond a szabályozás következetességéről, hogy az egyik oldalon az e minőségüket megőrző egyházak egyértelmű engedményt kaptak a diszkrimináció tilalma alól: az egyházi intézmények a sajátos identitás megőrzéséhez szükséges feltételeket állapíthatnak meg bármilyen foglalkoztatottra, úgyhogy mehet a „katolikus/unitárius/ortodox zsidó/hitgyülis szobafestőt felveszünk” hirdetés. Ehhez képest a vallási egyesület (hasonlóan minden más egyesülethez) nem diszkriminálhat a felvételnél, úgyhogy az is peresíthető, ha valakit egy egyházi közösség vallási okból nem fogad be.
Az egyesületi forma tehát még a legfinomabb megfogalmazás mellet is egy nagyon rossz megoldás. Valószínűleg az is közrejátszott megszületésében, hogy az előkészítés során véleményező egyházak mindegyike abból indulhatott ki, hogy ez nem rá vonatkozik, hisz az ő szervezete úgyis egyház marad. Ők most az új civiltörvény tervezetét olvasgatva erősen bosszankodhatnak.
Védelmi pénz
Az állam elsődleges feladata alapjogaink védelme, ahhoz pedig intézményrendszert, jogrendszert kell működtetni, főként adóbevételekből. Az alapjogvédelem számos eszközét azonban az állam szolgáltatásként nyújtja, és igénybevételükért külön számláz.
Az alábbiakban összeszedjük, hogy mennyiért véd meg minket az állam jogsértés esetén.
1. Védelem másoktól
A fél költségei
A bíróság eljárásáért illetéket kell fizetni. Az illeték alapjára és mértékére vonatkozó szabályozás rendkívül differenciált, függ az eljáró bíróságtól, a követelés tárgyától, az eljárás peres vagy nemperes jellegétől stb. Az illeték alapja a követelés értéke, ha az nem állapítható meg, az eljáró bíróságtól és az eljárás fokozatától függően 170 000 és 600 000 forint között van.
Az illeték mértéke szintén számos tényezőtől függ, főszabály szerint peres eljárásban az illeték alapjának 6 %-a, de legalább 10 000 forint és legfeljebb 900 000 forint. Az illetéket a másodfokú és felülvizsgálati eljárásban külön meg kell fizetni. Így egy néhány százezer forint értékű kár megtérítésére irányuló per, ami első fokon jogerősen lezárul, 10 000 forint illetékkel jár. Egy hárommillió forintos vitatott tartozást pedig kétfokú eljárásban 360 000 forintért bíráltathatunk el. Nem biztos, hogy célszerű szabály, de az eljárás illetéke egy többmilliárd forintos pertárgyérték esetében sem éri el az egymillió forintot.
Fontos tudni, hogy az illetéket az eljárás végén (és a per egyéb költségeit is!) a pervesztes félnek kell megtérítenie. Az is megjegyzésre érdemes, hogy a szociálisan rászorultak számára, illetve egyes eljárások tárgya szerint az állam különböző kedvezményeket biztosít.
Az adófizetők költségei
Az illeték a bírósági eljárás lefolytatásának ára: ezt (és csak ezt) azért fizeti meg az ügyfél, hogy azzal az eljárásnak a bíróságnál felmerülő költségeihez járuljon hozzá. Az eljárás tényleges költségét azonban (a bíró, a titkár, a fogalmazó, a jegyzőkönyv-vezető, fűtés, papír, stb.) az illetékek nem fedezik, már csak azért sem, mert azok (szemben a büntetőeljárásban az elítéltre hárított bűnügyi költséggel) nem a bíróság, hanem a központi költségvetés bevételei. Emellett az illetékbevétel eleve csak kis részét fedezi a bírósági költségvetésnek: a durván évi 70 milliárdos bírósági fejezethez képest (még ha ennek felét nagyvonalúan a büntetőbíráskodásra számoljuk is el) a 2010-ben befolyt 4,2 milliárd forintnyi eljárási illeték legfeljebb csak szerény hozzájárulás volt a peres felek részéről a működtetéshez. Ma Magyarországon tehát főszabály szerint az adófizetők finanszírozzák a peres felek helyett a bírósági működést, a bíróságok pedig nem érdekeltek közvetlenül abban, hogy minél több illetékbevételt termeljenek (például minél több ügy elintézésével).
2. Védelem az államtól
Bíróság
Az Alkotmány és az Alaptörvény alapján bárki bírósághoz fordulhat, ha az állam megsérti a jogait. A közigazgatási határozatok felülvizsgálata 20 000 forintba kerül. Külön (jóval magasabb) illetékmérték érvényesül a közteher jellegű kötelezettségekre, elektronikus hírközlésre, közbeszerzésre, médiaügyekre vonatkozó közigazgatási határozatok felülvizsgálatára. Megjegyzendő, hogy a bírósági felülvizsgálat előtt igénybe kell venni a közigazgatási jogorvoslatot is, tehát a fellebbezés illetéke szintén kifizetendő. 25 000 forintért lehet tehát vitatni a 30 000 és 32 000 forintért a 300 000 forintos gyorshajtási bírságot is. Nincs olyan mechanizmus, ami a bírósági szakban a hatóság által elbukott eljárásokra tekintettel alkalmazna kiegyenlítést: az eljáró hatóság akkor is megtartja (az esetleg több tíz- vagy százezer forintos) szolgáltatási díját, ha elveszti az ügyféllel szemben a pert, és így a bírósági eljárás költsége is az államot terheli. A közigazgatási határozatok felülvizsgálatának illetékei tehát a bíróság mellett az alperes hatóság számára sem jelentenek ösztönzőt a jobb és gyorsabb munkára.
Büntetőeljárásban a terhelt fellebbezése illetékmentes, a kegyelmi kérvény azonban 5 000 forintba kerül. A büntetőeljárás költségei az elítéltet terhelik (és ha befizetik őket, akkor a bíróság költségvetésébe kerülnek), ha viszont bármely okból nincs kit elítélni, akkor a központi költségvetés és vele az adófizetők állják a cehhet.
Ombudsman
Az országgyűlési biztos önmagában nem alkalmas az alapjogsérelem orvoslására, közreműködése azonban elősegítheti az orvoslást. Az országgyűlési biztos eljárása ingyenes, ami a 2011. évben (a biztosok számának csökkentése előtt) 1,6 milliárd forint terhet jelentett az adófizetőkre.
Alkotmánybíróság
Ma még mindenki fordulhat az Alkotmánybírósághoz, elég azt állítania, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, ez azonban az ő sérelmét többnyire a gyakorlatban nem orvosolhatja. Alkotmányjogi panasszal csak az élhet, akinek a rendes bíróság azért utasította el az igényét, mert alkotmányellenes jogszabályt alkalmazott. 2011. január 1-jétől azonban az alkotmányjogi panasz alkalmazhatósága kibővül, és bármilyen, az Alaptörvényt sértő jogerős bírói ítélettel szemben fordulni lehet majd az Alkotmánybírósághoz. A rendes bírósági eljárás illeték- és perköltségét meg kell fizetni, az Alkotmánybíróság eljárása azonban már ingyenes lesz. Kétmillió forintnyi alkotmánysértő 98 %-os különadót például – a kötelezően igénybeveendő fellebbezés miatt – 200 000 forintért lehet az adóhatóságnál, a bíróságnál, majd az Alkotmánybíróságnál vitássá tenni. Könnyű belátni, hogy az eddigi actio popularis, azaz a konkrét ügyhöz nem kapcsolódó normakontroll kiütése az érintett kezéből nem csak évekkel tolja el időben, hanem jelentősen drágítja is az alkotmánysértés orvoslását. Az alkotmánybírósági eljárás ingyenessége a központi költségvetésnek 2011-ben (a bírák számának emelése és bírósági határozatok felülvizsgálatának kiterjesztése előtt) 1,3 milliárd forint kiadást jelentett.
Strasbourg
A strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság csak az Emberi Jogok Európai Egyezményének sérelme esetén jár el, a kirívóan súlyos alapjogsértések azonban többnyire az Egyezményt is sértik. A strasbourgi eljárás önmagában ingyenes és bárki számára nyitva áll, feltétele azonban, hogy a hazai jogorvoslatokat előtte kimerítsék. Így ha van érdemi bírósági felülvizsgálat, akkor az ehhez kapcsolódó illeték- és perköltségek nem úszhatók meg. A Bíróság idén 68 millió euróból gazdálkodik, amiből durván 1,26 millió euró, azaz nagyjából 340 millió forint származik a magyar adófizetőktől.
Luxemburg
A luxemburgi székhelyű Európai Bíróság csak az Európai Uniós jog sérelme esetén jár el, ez alapvető jogok tekintetében elsősorban akkor jön számításba, ha az Alapjogi Chartát magyar hatóság vagy bíróság az uniós jog alkalmazása során sérti meg. A luxemburgi eljárás ingyenes, de csak a bíróság kezdeményezésére indulhat. A bírósághoz közvetlenül magyar peres felek nem fordulhatnak, így konkrét magyar ügy Luxemburgba akkor kerülhet, ha azt a magyar bíróság előzetes döntéshozatalra odaküldi. Az Európai Bíróság idén 341 millió euróból gazdálkodhat (ami jóval több, mint a magyar bírósági szervezet teljes költségvetése), és ebből (nagyon durva közelítéssel, pontos számot az uniós költségvetés komplexitásában lehetetlen adni) 2,5 millió euró, azaz körülbelül 670 millió forint a magyar nemzeti hozzájárulás itt felhasznált része.
* * *
Az igazságszolgáltatás és a jogvédelem közvetlen költségei tehát évi 75 milliárd forintra tehetők, úgy, hogy e tevékenységből az illetékekkel együtt sem származik 10 milliárd forintnál több állami bevétel, így tehát a terhek elsősorban az adófizetőket terhelik. Fontos érv szól ez ellen: az indokolatlanul pereskedő felperes vagy az időhúzásra játszó alperes szinte mindig több költséget okoz társadalmi szinten, mint amit neki magának viselnie kell. Szólnak azonban érvek mellette is: ha az igazságszolgáltatás magát tartja el, a magas tranzakciós költségek mellett a kisebb értékű követelések hatékony érvényesítésére nincs lehetőség. A rendszer persze sosem lehet értéksemleges: kell hogy legyenek preferált igények, segíteni kell azokat, akiket a magas költségek elzárnának a jogérvényesítéstől.
Véleményünk szerint azonban a mai illetékrendszer még e kereteken belül értékelve sem képes megfelelően motiválni a gazdaságos jogérvényesítést. Míg a kis értékű követeléseknél a kiszámíthatatlan jogalkalmazás, az ügyek elhúzódása és a gyakorlati ügyvédkényszer jelent komoly elrettentő erőt, addig a nagy értékű pereknél az illeték aránytalanul csekély mértéke mindig automatikus jogorvoslathoz és hosszú eljáráshoz vezet. Azt is kifejezetten kontraproduktívnak gondoljuk, hogy sem az egyes bíróságok, sem a hatóságok nem érdekeltek abban, hogy egy-egy eljárás lebonyolítása kevesebbe kerüljön az adófizetőknek, holott erre számos ösztönző lehetőség adódna.
Tudok egy munkát
A Fidesz-frakciónak és a Miniszterelnökségnek sem tetszik az új Munka Törvénykönyvének az NGM honlapján közzétett tervezete, pedig hát a munkaadói szervezetek mellett elvileg ők lennének a célközönség. Összeszedtük, hogy mi mindent kellene most párhetes határidővel kiemelt feladatként kiadnia valaki erre jogosultnak, ha komolyan vesszük a tegnapi Lázár- és Szijjártó-nyilatkozatokat.
I. Ne tudd meg, mi megy a kismamafórumokon, nem igaz, hogy a nyaralásom előtt kellett ezt kirakni…
„Az új munka törvénykönyvében olyan szabályozásra van szükség, amely a gyermeket nevelő anyáknak, a szülési szabadságról visszatérőknek a munka világába való visszavezetését szolgálja.” - Lázár János
A megoldás szerintünk: koncepcionális átdolgozás
Lázár János bejelentése nem csak a felszínt simogatja: ha valóban alkalmassá akarjuk tenni az anyák munkaerő-piaci reintegrálására az új Munka Törvénykönyvét, akkor három ellenséggel is meg kell küzdeni, amelyek közül kettő ráadásul a tervezet sorai közt lakozik.
1. A tervezet tele van kifejezetten gyermekvállalás-ellenes változtatásokkal, ezeket első lépésként el kellene felejteni örökre, valamint rituálisan elégetni az ezeket tartalmazó tervezeteket.Meg kellene tartani az anyák munkajogi védelmét a gyermek három éves koráig, hiszen ha csak – az amúgy ismét legfeljebb hároméves – gyes végéig áll fenn a védelem, ahogy a tervezet készítői szeretnék, akkor a szülő nő abszolút ellenérdekelt abban, hogy korábban menjen vissza a gyesről.Fel kellene adni a humánreprodukciós eljárásokkal és az örökbefogadási eljárással összefüggő védelmi idők megszüntetésére irányuló szándékot.Részletkérdés, de biztosan nem segíti a gyerekvállalást, hogy a felmentési idő – a mai 15, illetve 30 napos türelmi idő eltörlésével – már a védelem leteltével megkezdődne.El kellene felejteni azt az ’adminisztratív terheket csökkentő’ javaslatot is, amely szerint a várandós anya az egészségére nem káros munkakörbe való áthelyezése esetén elveszítse a pótlékait, így gazdasági kényszerhelyzetben érdekelt legyen a terhesség eltitkolásában.A gyes miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság időszakára nem kizárni kellene, hogy szabadság járjon, hanem a nyár végén elfogadott hathónapos jogosító időt kellene visszaemelni a korábbi egy évre. Bár a korábbi ’egyben ki kell venni’ megoldás teljesen értelmetlen volt, de ha az anya (pláne, ha fiatal és amúgy igen kevés a szabadsága) nem kap egy nagyobb kezdeti szabadságtartalékot, akkor sokkal esélyesebb, hogy nem meri bölcsibe/oviba/nagyszülőkhöz telepíteni a gyermekét. Tény, hogy ez a gyes meghosszabbítása, de fő előnye a rugalmasság, így akkor is meg kellene tartani, ha emiatt a gyesből előre levonnák.Végül nem segít a problémán az sem, hogy a gyermek nevelésére tekintettel járó pótszabadság főszabályként az anyát illetné meg és nyilatkozni csak akkor kellene róla, ha megosztják vagy az egészet az apa veszi ki. Ne becsüljük le a tehetetlenség erejét!
2. A tervezet olyan drámaian csökkenti a jogvédelem szintjét, hogy a legjobb különszabályok mellett is romlana a sérülékeny csoportok, így a kisgyermekesek helyzete is. Ha a jogkorlátozó általános szabályok alól nincs kivétel vagy megfelelő garanciális korlát, akkor minden deklaráció ellenére jelentősen romlik a kisgyerekes nők munkajogi helyzete.Azzal, hogy megszűnik az elmaradt munkabér megfizetésének kötelezettsége, a felmentési időre csak távolléti díj jár átlagkereset helyett, illetve hogy – az elmúlt időszak egyik legdurvábban alkotmánysértő szabályával – 18 havi távolléti díjban maximálják a jogellenes kirúgás miatt megállapítható kártérítést, olyan mértékben csökkennek az elbocsátás költségei és kockázatai, hogy simán megéri a terhes nőt vagy a kisgyerekes anyát jogellenesen eltávolítani.Ugyanez a helyzet a szabadságolás és a munkaidő-beosztás szabályainál: a munkáltatói egyoldalú rendelkezés joga olyan mértékben nő, ami jelentősen megnehezíti a kisgyermekesek helyzetét. Ha már csak öt napot ad ki a szabadságból a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, abból aligha lesz egy hétnél hosszabb családi nyaralás. Ha bármikor elrendelhető túlórapénz nélküli, de lepihenhető túlóra, akkor az nem segíti a gyermek elhozását az oviból. Ez a terület ráadásul éppen ellenkező megközelítéssel, a munkavállaló igényeinek megfelelően kellene, hogy rugalmas legyen ahhoz, hogy Lázár János ígérete teljesülhessen.
3. Végül ne feledkezzünk meg arról a környezetről sem, ahol az új törvény működni fog. A családi adókedvezmény kétségtelenül pozitív – bár az anya által a gyed és a gyes alatt közvetlenül már nem élvezett – hatásai mellett ugyanis szinte minden kapcsolódó intézkedés a gyerekvállalás ellen hat. Ha ezt az ellenszelet nem fogja fel valamilyen hatékony közvetlen állami ösztönző, akkor a világ legjobb bababarát munkajogi kódexe sem képes növelni a gyerekszámot.
A táppénz mértékének csökkentése a ’betegagyerek’ munkahelyi konfliktus mellett anyagilag is erősen deficitessé teszi a kisgyermekek nevelését. Emellett az álláskeresési járadék összegének és folyósításai idejének csökkenése, a nem annyira gyerekbarát új közmunkaszabályok amúgy is mind óvatosságra inthetik a potenciális szülőket.
Szíjjártó Péter megjegyzéseivel sokkal könnyebb dolgunk volt, mint ahogy az lenni is szokott azokkal a politikusokkal, akik feltehetőleg nem olvasták a tervezetet kívánnak rendszerszintű változást végrehajtani a tervezeten.
II. Meg kell teremteni, de már benne van… akkor kihúzom
„A Parlament 91 százalékos támogatottsága mellett garantálja a kormány a védett kor intézményét, vagyis azt, hogy 55 éves kor felett csak különösen indokolt esetben lehet elbocsátani a munkavállalót.” - Szijjártó Péter
A megoldás szerintünk: bele kell írni
Ma azt mondja a törvény, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt évben (azaz sokáig 57 éves kortól, de ez a nyugdíjkorhatárral együtt emelkedne 62 évig) rendes felmondással csak különösen indokolt esetben szüntethető meg a munkaviszony. Ezzel szemben – a nyilatkozat alapján nem egyértelmű, hogy Szíjjártó Péter tudtával-e, de – a tervezet nem tartalmazza a szabályt (magasabb – de a hatályoshoz mérve azért csökkentett – végkielégítést adna ’helyette’), amit meg is indokol azzal, hogy a „különösen indokolt” fordulat a gyakorlatban bizonytalanságot okozott. Tehát az NGM szándékosan helyezkedett szembe a konzultáció eredményével vagy valami egészen mást értett a védett kor intézményén, mint a miniszterelnök környezete. Nagy szerencse, hogy a válaszadók ennek ellenére mind tudták definíció és magyarázat nélkül is, hogy mi következik a válaszukból.
Az iparos megoldás persze a hatályos szabály átvétele fix 55 éves alsó határral. Több magyarázkodásra okot adó, de sokkal jobb megoldás, ha a törvény megmondja, hogy mi a kivételes eset: mi azt mondanánk, hogy ezt a munkáltató személyével összefüggő ok ne alapozhassa meg (azaz a magatartása miatt nyugdíj előtt csak rendkívüli felmondással lehessen valakit kirúgni), emellett a munkavállaló működésével összefüggő okok közül csak a munkavégzéshez kapcsolódó tevékenység megszűnését hagynánk meg.Nem sajnáljuk a kiterjesztést az érintettektől, de ezzel ugyanaz lesz, mint a gyermeket nevelő 40 évet dolgozó nők nyugdíjjogosultságával: sok jogmegvonással kell majd kompenzálni ahhoz, hogy az ígért rugalmasság megmaradjon. Na és persze nagyon vágni fogja a centit mindenki az 55. születésnapja előtt, hiszen teljesen érthető munkáltatói döntés lenne a védelmi idő beállta előtt kiszórni az idősebb munkavállalókat.
III. Te, várjál, volt még valami munkás kérdés az alkotmányosban is…
„Emellett biztossá vált, hogy a munka törvénykönyvébe be kell épülnie annak, hogy a „segély helyett a munkalehetőség biztosítása a kívánatos út” - mondta a szóvivő.”
A megoldás szerintünk: beírni a preambulumba, az indokolásba és az alapelvek közé
A segély helyett munka elvének annyi köze van a Munka Törvénykönyvéhez, mint a munkaversenynek a gazdasági versenyhez. Így aztán – bárhogy forgatjuk – lehetetlennek tűnik beszuszakolni a létező munkajogviszonyokra szabályozó, a segélyekről persze egy szót se ejtő munkajogi törvénykönyvbe. Ezért prezentációs (jól mutogatható, de a dolgok tartalmán nem változtató) jogalkotási megoldást javaslunk.
***
Hogy amúgy mi az, amit látunk: valós konfliktus, elégtelen információáramlás vagy megrendezett vita? Valószínűleg ezek kombinációja. Elképzelés talán túl sok is van, egyértelmű célokat ugyanakkor sokszor nem látunk, de a kiszámíthatóság hiányzik a legjobban.
Vajon hány gyerek vállalását halasztották el az elmúlt napokban addig, amíg ki nem derül, hogy mi lesz ebből? Hány 55-56 éves éves munkavállalót rúgnak most ki a munkáltatók, csak mert nem tudják, hogy később megtehetik-e? Ön szerint?
