
"Hiába vagy gazdag, ha az égiek leszavaznak"
Ez az eszmefuttatás arra próbál választ adni, hogy a Kormány miért nem támogatott egyetlen ellenzéki módosító indítványt sem a Lex Mal szavazásakor.
Szeretném megnyugtatni mind Schiffer Andrást, mind pedig Tóbiás Józsefet, hogy azok a rémképek, amelyeket most saját maguk és az ország cégei, vállalatai, vállalatvezetői elé fölfestettek, teljes egészében, hogy úgy mondjam, légből kapottak. Az a négy feladat, amelyről a miniszterelnök úr beszélt, és amelyeket én is fölemlítettem az expozémban, e négy feladat megoldása indokolja egyes egyedül ennek a törvénynek az ilyen gyors megalkotását, és azért kérjük a tisztelt Országgyűlés felhatalmazását, hogy ezek után valóban munkához láthassunk, és a katasztrófabiztos megtehesse a sürgető és égető intézkedéseket. - a Kormány képviselője a szavazás előtt
A játékelmélet olcsó beszédnek hívja azt a kommunikációt, aminek nincs kihatása a játék eredményére, a játékosok kifizetéseire. Jó példája ennek a választások előtti „nem kötünk koalíciót” szöveg, ami a választókat ugyan befolyásolhatja, de a koalíciókötéstől – ha a politikai helyzet végül úgy kívánja – nem óv meg. Úgy véljük, a „nem akarunk államosítani” is ilyen olcsó beszéd.
A Lex Malt a Kormány úgy nyújtotta be tegnap délelőtt az Országgyűlésnek, hogy a hangoztatott szabályozási céllal mindenki egyetértett. Vannak esetek, amikor a magánszféra szereplői nem kellően érdekeltek a közérdek érvényesítésében, és ezért indokolt, hogy a vállalkozás anyagi javai feletti rendelkezést átvegye a köz. Ilyen eset azonban igen-igen ritkán fordul elő, ezért fontos, hogy a rendelkezés átvételére (a vállalat irányításának időleges államosítására) csak szigorú feltételek mellett kerüljön sor.
Ugyanakkor a Lex Mal semmilyen feltételt nem támaszt és az irányítási jogoknak sem tartalmi sem időbeli korlátját nem adja. Mindössze az jelentheti valamilyen korlátját az állami irányításnak, hogy az új szabályok a honvédelmi törvény „Rendkívüli intézkedések” fejezete alatt szerepelnek. Mindez azt jelenti, hogy a Kormány – kihirdetett veszélyhelyzetben, valamint rendkívüli állapotban, szükségállapotban, az ezek elrendeléséig megtett azonnali kormányintézkedések részeként, valamint megelőző védelmi helyzetben – a sarki fűszerestől a tv2-n át a MOL-ig valamennyi gazdálkodó szervezetet felügyelete alá vonhat, formailag törvényesen.
Az ellenzéki pártok módosító indítványokkal kívánták elérni, hogy a Lex Mal valóban a Mal-ról szóljon. A javasolt garanciák a Kormány hatáskörét a veszélyhelyzet „közvetlen elhárításához vagy következményeinek enyhítéséhez feltétlenül szükséges mértékre korlátozták volna”. Az Országgyűlés szavazása előtt a Kormány nem támogatott egyetlen módosító javaslatot sem, és így tett a kétharmados kormánytöbbség is.
A Kormány nemcsak a tartalmi garanciákat utasította el, de azt az indítványt is, ami hatvan napra korlátozta volna a törvénymódosítás élettartamát, annak érdekében, hogy utána az azonnali intézkedés kényszere nélkül higgadtan lehessen a problémát hosszú távra kezelni. Ez feltehetően eleve nem képezhette érdemi mérlegelés tárgyát a kormányoldalon, amit utóbb igazolni látszik, hogy a Kormány Bakondi György vezérőrnagyot a veszélyhelyzetet kihirdető kormányrendelet hatályvesztéséig, „de legfeljebb e határozat hatálybalépésétől számított kétéves időtartamra” nevezte ki a rendkívüli intézkedések megtételére felhatalmazott kormánybiztossá.
A Kormány javaslatát – valószínűleg a négy éves ciklus alatt példátlan módon – csak az ellenzék előzetes támogatásával tudta időben elfogadtatni. Az ellenzék ezt a támogatást a javaslat benyújtásakor megadta, legalább részben nyilván azért is, mert a módosító indítványok leszavazásáig bízhatott abban, hogy az első látásra brutális javaslat a cél eléréséhez szükséges mértékre szorítható. A leszavazással tehát a Kormány azt is kockáztatja, hogy a következő ilyen ügyben nem lesz támogatása a Házszabálytól való eltérésre.
De miért akarhat mégis?
A játékelmélet szerint a játékos úgy alakítja a magatartását, hogy a játék eredménye a számára a lehető legtöbb hasznot hozza. A jogállami garanciák elutasításának indokához eljuthatunk, ha visszafejtjük a játék eredményét.
A módosítók elfogadásával a Kormány
a) biztosíthatta volna a Házszabálytól való eltérés támogatását a Házszabálytól eltérés szükségességének valószínűtlen, de fontos eseteire,
b) biztosíthatta volna a gazdasági szereplőket arról, hogy nemcsak szándéka, de lehetősége sincs arra, hogy a szükségesnél nagyobb mértékű állami kontrollt gyakoroljon.
A törvényjavaslatok elfogadásában és a gazdasági szereplők megnyugtatásában egyébként érdekelt Kormány tehát a módosítók leszavazásával csak akkor nyerhetett, ha a módosítók elfogadásával valamit elvesztett volna. Mivel a módosítók a konkrét ügyben szükséges cselekvést nem korlátozták volna, úgy tűnik, hogy a Kormánynak szüksége volt a gazdasági szereplők jogállami garanciákon túli állami felügyelet alá vonásának jogára. Szüksége pedig csak akkor lehetett rá, ha alkalmazni is kívánja.
Ennek fényében értékelendő a Kormány képviselőjének az a nyilatkozata, hogy a Kormány nem akar a szükségesen túli beavatkozást. Olcsó beszéd, mert ha a Kormány komolyan gondolta volna, akkor egyszerűen megszavazza a módosítást, ami ezeket megtiltja.
Disclaimer: a vizsgált szempontokon túl más, racionális (a jogállam védelmében az ellenzéket politikai kommunikációs csapdába kényszeríteni) vagy nem racionális (a soha semmit el nem fogadni az ellenzéktől elv), pártpolitikai vagy személyes szempontok is eredményezhették a Kormány döntését, jelen vizsgálódás szempontrendszere csak a kormányzati hatáskörökre és azok eredményére szorítkozik.
"Le az utcára, ki a térre..."
A Belügyminisztériumnak az elmúlt egy hónapban komoly sajtóvisszhangot kiváltó azon tervezete, amely lehetővé kívánja a hajléktalanság szabálysértéssé nyilvánítását, szép csendben megérkezett az Országgyűlés elé. A T/1245. számú törvényjavaslat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény módosításával kívánja új alapra hozni a közterületek (a bárki számára nyitva álló állami és önkormányzati tulajdonú ingatlanok, például utak, terek, parkok) használatának rendjét. A módosítás várhatóan azonban alapvető szemléletváltást is eredményezni fog: a mindent szabad, ami nem tilos elvének feladását.
Mire nem jó a javaslat?
A tervezett intézkedés társadalompolitikai képtelenségét számos nálunk avatottabb személy elemezte és elemzi is majd. Fontos rámutatni azonban arra, hogy az intézkedések a közvetlen közpolitikai cél elérését sem valószínűsítik. A hajléktalan embert a szabálysértési eljárás szankciói élethelyzetéből fakadóan nem fenyegetik: ő örülne a legjobban, ha szabálysértési bírságot meg tudná fizetni, de az annak átváltoztatása folytán letöltendő elzárás sem jelent mindenki számára valós fenyegetést. Különösen arra tekintettel, hogy a hajléktalan számára nincs valós cselekvési alternatíva. Ha külső és belső korlátai eddig megakadályozták abban, hogy egy szebb és élvezhetőbb élet reményében szakítson életmódjával, akkor a behajthatatlan bírság vagy az elzárás sem fogja erre késztetni.
Hatékony szankció hiányában viszont egy lehetőség marad: a közterület-felügyelő vagy a rendőr észleli a szabálysértés elkövetését, majd – előbbi szép szóval, utóbbi akár fizikai erőszakkal is – felkelti a padon alvó hajléktalant és kizavarja a település belterületéről, megszakítva ezzel a szabálysértést. Közben ugyan papíroznia is kellene, de a gyakorlat hamar felismeri majd ennek feleslegességét (így spórolva amúgy közpénzt), hiszen az elkövető oldaláról jogorvoslati igényekre aligha számíthat. Arra viszont annál inkább, hogy az a rendszert kiismerve a rendőri intézkedést követően visszatér egy másik belterületi padra. Rosszabb esetben távol „költözik” a rendőri szemektől, egyidejűleg az egészségügyi és szociális ellátásoktól is.
Mire alkalmas a javaslat?
A módosítandó építésügyi törvény hatályos szövege semmilyen érdemi rendelkezést nem tartalmaz a közterületek rendjére, rendeltetésére, ami helyes is: a közterülteteket az egyén szabadságát tiszteletben tartó jogállamban bármilyen, jogszabály által nem tiltott tevékenységre bárki felhasználhatja. A közterületen való szabad jelenlét az egyéni autonómia fontos eleme, nélküle mindenki csak a saját lakásában lehetne szabadon. Ennek részletes kifejtése nem látszik akkora kihívásnak, hogy ne érnénk rá vele az alkotmánybírósági indítványig.
A hajléktalanság szabálysértéssé nyilvánítását egy egyszerűbb, ugyanakkor nyíltabb szabály is lehetővé tette volna, azt sajnos nem tudjuk, hogy a közpolitikai cél része volt-e a közterület jogszerű használata eseteinek zárt felsorolása. A kodifikátor mentségére szól, hogy eleve lehetetlen feladatot kapott miniszterétől, hiszen az emberek veszettül sokféle dolgot csinálnak. Ettől még a (4) bekezdés minden alpontja arany: a telkek megközelítése és a közlekedés elválasztása, a sokat sejtető nyitott felsorolás a b) pont végén, a nyolcvanas évek pártnyelvéből ismerős, jogász számára megfejthetetlen tartalmú kifejezések (kikapcsolódás, szórakozás, szabadidő-eltöltés, felvonulás, közösségi megnyilvánulás, zöldfelületek), illetve az egész taxációból sütő esetlegesség, a munkaidő végi összecsapottság érzése. Mindezek együtt képesek arra, hogy abba a helyzetbe hozzák a hatóságot, hogy bármit megtilthasson, de bármit meg is engedhessen. Ezek után már sokadlagos, hogy a (6) bekezdésben egy vessző hiánya folytán nem tudjuk, hogy a „rendeletetéstől eltérő” jelzős szerkezet melyik főnévhez kapcsolódik, pedig ez dönti el, hogy miről szólhatnak az önkormányzati rendeletek.
A közterület rendeltetésének, és így jogszerű használatának tételes meghatározása végül elfogadhatatlanul szűkre sikeredett, egy sor olyan használatot is rendeltetésszerűtlenné, ezzel jogsértővé tesz, amire valószínűleg az előterjesztő sem gondolt. Mitől lenne rendeletetésszerűtlen (és miért kellene hozzá önkormányzati engedély), ha valaki közterületen várja a randevúról késő kedvesét, munkaügyben egyhelyben állva mobiltelefonál, elhelyezi a szemetet a szelektív hulladékgyűjtőbe, egy padon készül a vizsgájára, ellapátolja a havat vagy megáll megnézni, hogy a földön fekvő hajléktalannak nincs-e szüksége segítségre? Márpedig e tevékenységek egyike sem érthető bele egyik rendeltetésbe sem, így valamennyi rendeletésszerűtlen lenne. De ugyanígy jogsértést követne el a babakocsiban alvó csecsemő is. Ez azonban nem a szövegezés hibája, hiszen maga a koncepció az elhibázott, amely ahelyett, hogy tiltana, a megengedett magatartásokat kívánja felsorolni.
Legutóbbi bejegyzés óta új szervek küldték be javaslataikat az Alkotmány-előkészítő Bizottsághoz. Lássuk ezeket, immár kommentár nélkül, csak a hatályos Alkotmánytól való érdemi eltérésre szűkítve vizsgálódásunkat:
Állami Számvevőszék
a) Az Alkotmány preambuluma utaljon
aa) a Magyar Szent Koronára mint kiemelkedő történelmi ereklyére,
ab) a kereszténység hatására a nemzet erkölcsi tartásának kialakulásában,
ac) a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméire,
ad) a szomszédos országokkal való jó kapcsolatok ápolásárab) a közpénzügyekről szóló önálló fejezet tartalmazza
ba) az államháztartás és a költségvetés fogalmát, alapelveit,
bb) a közpénzekkel való nyilvános elszámolás kötelezettségét
bc) a költségvetés szabályait, és hogy nem kell évente alkotni,
bd) hogy új állami feladat csak fedezettel együtt írható elő
be) hogy a zárszámadás elfogadásával az Országgyűlés felmenti a Kormányt az előző évre szóló költségvetés végrehajtásának felelőssége alól,
bf) az államháztartás egyensúlyát biztosító szabályokatc) mellőzze az ÁSZ hatáskörei közül az Alkotmány a költségvetés hitelfelvételeinek ellenjegyzését és a költségvetés felhasználása törvényességének előzetes ellenőrzését
d) a Költségvetési Tanács az ÁSZ része legyen
A Költségvetési Tanács (ugyan nem alkotmányos szerv, de érdekes az ÁSZ-szal való párhuzam).
a) Az Alkotmány rögzítse:
aa) a fenntarthatóság alapelvét,
ab) a közpénzekkel való gazdálkodás és a közszektor átláthatóságának elvét,
ac) a közszektor fogalmát, és hogy az általa kezelt közvagyon rendeltetése a közérdek
ad) azt, hogy a nominális államadósság növekedési üteme középtávon nem haladhatja meg az inflációt,
ae) az éves költségvetési törvény megalkotásának ütemezését,
af) a költségvetési ex lex állapotot és következményeit,
ag) a pótköltségvetés feltételeit,b) a fenntarthatóságot biztosító szabályokat kétharmados törvény rögzítse,
c) a költségvetési törvény a belső tételekre vonatkozzon,
d) a külső tételekről külön törvény rendelkezzen,
e) a zárszámadás jelentse azt, hogy elfogadásával az Országgyűlés felmenti a Kormányt az előző évre szóló költségvetés végrehajtásának felelőssége alól.
f) a köztársasági elnök oszlassa fel az Országgyűlést, ha március 31-ig nem fogad el költségvetéstg) Az Alkotmány rendelje el, hogy:
ga) a Kormány középtávú költségvetési tervet készít,
gb) a jogszabálytervezetek költségvetési hatását be kell mutatni,
gc) a Kormány nem csoportosíthat át a belső tételek közötth) Az Alkotmányban szerepeljen a Költségvetési Tanács
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
a) ő is alkothasson rendeletet,
b) az Alkotmány biztosítsa, hogy részben uniós irányítás alatt működjön
c) az Alkotmány határozza meg a gazdasági-pénzügyi szükséghelyzet fogalmát és a tennivalókat
Az adatvédelmi biztos
a) váljon az információs jogok biztosává
b) ha csak egy országgyűlési biztos van, akkor az információs jogok biztosa önálló hatóság legyen
Számos jel mutat arra, hogy valóban zajlik a Köztársaság új alkotmányának – legalább politikai kommunikációs – előkészítése, egyre kevesebbet kell aludni addig a napig, amikor egy új, egyszerűbb alaptörvény hatálybalépésére ébredünk. Hogy ez jó lesz-e, rossz lesz-e vagy – alkotmányjogászi megközelítést alkalmazva – mennyire lesz rossz, azt persze csak konkrét normaszöveg-tervezetek alapján lehet majd eldönteni. Ilyenek viszont nincsenek (vagy olyanok, mint a yeti: sokan hiszik, hogy léteznek, de nincs hiteles bizonyíték létezésükről).
Izgatott várakozásunk során – merítve a sportsajtónak a nagy meccsek beharangozása előtti, a cserecsatár kisállattartási szokásait is bemutató gyakorlatából – megkísérlünk felkutatni minden, az alkotmányozási folyamatból előbukkanó és hozzáférhető normaszöveget, aminek talán lehet még szerepe a továbbiakban. Ehelyütt az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottsága által közzétett, a központi állami szervektől kért javaslatok lényegét foglaljuk össze azoknak, akik lusták kibogarászni azt másolásvédett pdf-fájlokból.
I. Legfelsőbb Bíróság
1. az igazságszolgáltatás fejezet ne a tizedik legyen, hanem feltétlenül hamarabb következzen a hatodiknál
2. bírósági titkárok hatáskörbővítésének legyen alkotmányos alapja (már megvalósult)
3. megyei bíróság helyett legyen törvényszék (eltérő illetékessége is lehet megyén belül)
4. Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyett legyen Magyar (Köztársaság) Igazságszolgáltatási/Bírói Tanács(a)
5. ne legyen a jogegységi határozat az Alkotmányban, mert ez csak egy eszköz a sok közül
6. mondja ki az Alkotmány, hogy:
a) a bíróságok a szabálysértések elkövetőit is büntetik
b) a bíróság véglegesen, mindenkire kiterjedő hatállyal zárja le a jogvitákat
c) az ítéleteket a bíróságok a Magyar Köztársaság nevében hozzák
d) mennyi az LB elnöki mandátum hossza, valamint hogy csak bíró lehet az LB elnöke
7. kerüljenek be az igazságszolgáltatási alapelvek a bírósági fejezetbe
8. mentelmi jog, összeférhetetlenségi követelmény az Alkotmányban
9. az (átnevezett) OIT összetételében a bírói többség elvének rögzítése
10. annak kimondása, hogy az OIT elnöke az LB elnöke
11. maradnak a 2/3-os döntések, illetve a fent nem érintett részben a hatályos szöveg
II. legfőbb ügyész (szövegjavaslattal)
1. szervezeti törvények kezdeményezésének joga az LÜ-nek és az LB-nek
2. a legfőbb ügyész interpellálhatóságának kizárása
3. az ügyész független és csak a törvénynek van alárendelve
4. a legfőbb ügyész választása kétharmaddal
5. a mentelmi jog szűkítése:
a) felelőtlenség (teljes mentesség) csak a ház testületeiben kifejtett álláspontra,
b) a felelőtlenség a közösség elleni erőszakra nem terjed ki,
c) 5 éven túl büntetett bűncselekmények esetén nem kell OGY hozzájárulás
6. hozzájáruláshoz nem kötött esetekben utólag megadható a mentelmi jog
III. Magyar Nemzeti Bank
1. az árstabilitás fenntartása mint elsődleges cél rögzítése
2. a jegybanki függetlenség kifejezett kimondása
3. egyebekben a hatályos jegybanki fejezet fenntartása
IV. az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
centralizált ombudsmani modell az általános biztos hatáskörének bővítésével
V. kisebbségi biztos (szövegjavaslat)
1. "nemzeti és etnikai kisebbség" helyett "nemzetiség"
2. mind a négy ombudsmant az Alkotmány statuálja
3. saját tisztsége helyett "nemzetiségi jogok és faji egyenlőség országgyűlési biztosa"
4. "állampolgári jogok" helyett "alkotmányos jogok országgyűlési biztosai"
5. rögzítse az Alkotmány, hogy a biztos bárki kezdeményezésére, illetve hivatalból jár el
6. a mentelmi jog, illetve országgyűlési ülésen való részvétel joga az Alkotmányban
7. kisebbségi jogok katalógusának kiterjesztése, bővítése:
a) parlamenti képviselet és önkormányzat alakításának joga
b) nemzetiségi identitás vállalásának és kinyilvánításának joga
c) a nyelvhasználati jog és a kulturális jogok részletesebb kifejtése
8. fejezet a nemzetiségi önkormányzatokról (a helyi önkormányzatok mintájára)
VI. Gazdasági Versenyhivatal
a hatályos 9. § (2) bekezdés (a gazdasági verseny szabadsága) fenntartása
Az az általános megállapítás az áttekintés alapján már most megtehető, hogy az egyszerűsítési törekvés és a véleményt adó állami szervek álláspontjának való megfelelés kölcsönösen kizárják egymást. Emellett az is kirajzolódik, hogy ez az észrevételezői kör nem meglepő módon az intézményi önérdeket is (többször sajnos csak azt) tükröző, konszolidatív javaslatokat tesz. Érdekes lenne látni, hogy milyen mélységű szabályozásra tett volna javaslatot a felkéréssorból köztestületi minőségében valamiért kimaradt Magyar Tudományos Akadémia annak a Pálinkás Józsefnek az aláírásával, aki a miniszterelnök által felkért tanácsadóként amúgy olyan egyszerű alkotmányt képzel el, mint egy szervezeti és működési szabályzat.
A vezetés közbeni mobiltelefonálás betiltása többet árt mint használ?
Az autóvezetés közbeni smsezés betiltása több közúti balesethez vezethet – írja a usatoday. A Highway Loss Data Institute kutatói összevetették négy amerikai állam biztosítási kárbejelentéseit mielőtt és miután bevezették a tilalmat. A közúti balesetek száma a négyből három államban növekedett a tilalom bevezetése után.
Harminc amerikai államban tilos smst írni vezetés közben, ebből tizenegy idén vezette be a tilalmat, de vajon érdemes volt-e? A kutatók elmélete szerint az autósok alacsonyan, az ölükben tartják a mobilt sms írás közben, hogy a rendőrök ne vegyék észre azt a kezükben. Így figyelmüket még inkább és még tovább elterelik az útról.
A szabályozásért felelősek természetesen óvnak attól, hogy bárki messzemenő következtetéseket vonjon le az adatokból, és a romló statisztikák miatt a szabály kikényszerítésének hiányosságait okolják. Nem biztos azonban, hogy egyáltalán kikényszeríthető megfelelően a szabály, mit mondhat ugyanis a rendőr arra a vezetői kifogásra, hogy nem smsezett, csak elutasított egy bejövő hívást.
A hazai szabályozás szigorúbb az amerikainál, mert a kézben tartott mobiltelefon bármilyen használatát tiltja.
A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben - ideértve a forgalmi okból történő megállást is - kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat.
- KRESZ 3. § (2) bekezdés
Ez is járhat azonban nem várt veszélyekkel. A tipikus autóvezető ugyanis sem a hívás elutasítását, sem a beépített kihangosító nem tekinti valós alternatívának. Ma, amikor az ellenőrzés valós veszélye nélkül lehet használni a mobilt, a szabály mintha nem is létezne. Ha viszont – például egy kampányszerű ellenőrzési akció miatt – egyszerre megalapozottan tartani lehet majd a vezetés közbeni telefonálás miatti büntetésektől, előkerül majd az olcsó vezetékes fülhallgató, amit a hívás fogadásakor fog a vezető bedugni a telefonba, meg a bluetooth, amit nyilván nem az utazás elején, hanem csak a hívás kezdeményezése előtt kezd majd el a sofőr párosítani vagy a fülére helyezni.
A vezetés közbeni smsezés tilalma tehát a végrehajtás nem – de legalábbis nehezen – biztosítható hatékonyságára tekintettel könnyen gyakorolhat nem várt hatást a címzettek magatartására, kontraproduktív módon kifejezetten fokozva a balesetveszélyt. Összességében nagyon fontos cél, hogy a vezető figyelmét a lehető legkevesebb dolog terelje el az útról és a vezetésről, ezért első látásra nyilvános vitában védhetetlennek látszik az az álláspont, hogy a KRESZ ne tiltsa a kézben tartott mobil vezetés közbeni használatát.
Sosem mellőzhető azonban annak az alapos vizsgálata, hogy a szabályozással érintett emberek, hogyan reagálnak majd a szabályokra, és a reakciójuk alapján összességében mi lesz a szabályozás eredménye.