Atlatszo.hu
Az Így írnánk mi a facebookon
Hirdetés
Támogasd Te is az atlatszo.hu-t
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Az átlépős csel
Mi értelme van a tulajdont védő jogállami garanciáknak, ha az azokat formálisan figyelembe vevő kormányzati intézkedések rosszabbul érintik a garancia által védett polgárokat, mintha ilyen garanciák nem is lennének?
Bár a választók előzetes tájékoztatás hiányában adott felhatalmazását ellenzékként nem tartotta elegendőnek, a kormánytöbbségnek a magán-nyugdíjpénztárak felszámolásához megvan a szükséges közjogi legitimációja. Fontos azonban látnunk, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon átvételének egyszerűbb és biztonságosabb módja is lenne. Márpedig a cél elérésére, a belső intézményrendszer átalakítására is korlátlan szabadsággal rendelkezik a Matolcsy-féle gazdaságpolitika. Illene hát az adott keretek között jobb megoldást választani.
Semmi nem akadályozná például az Országgyűlést abban, hogy a soron következő alkotmánymódosításban kimondja: a társadalom-biztosítás nyugdíjágát az állam működteti, esetleg: a magánnyugdíj-pénztárak önkéntes pénztárakká alakulnak. Az alkotmányozó kijelentésével még az Alkotmánybíróság sem tudna mit kezdeni.
A most körvonalazódó törvény azonban még az AB-jogkört korlátozó alkotmánymódosítás keretei között is támadható, hiszen valakinek a járulékkal fedezett szolgáltatására ad nyugdíjat az állam, másnak meg nem, és ennek indokai az „azzal, hogy nem lépett vissza, kilépett a közösségből” szintjén mozognak, akkor ez bizony sérti a jogegyenlőséget és vele az (Alkotmánybíróság megsemmisítésre továbbra is okot adó) emberi méltósághoz való jogot is.
Egy ilyen alkotmánymódosítással viszont a Kormány egyértelművé tenné az intézkedés lényegét egyrészt az átlépéskor személyi számlára könyvelt megtakarítások hosszú távú biztonságát azért kicsit féltő, de a Kormány tanácsában bízó saját szavazói, másrészt a nemzetközi színtér felé. Lehet, hogy az uniós tulajdonosi hátterű pénztárak anyaországainak vezetőitől és az európai uniós intézményektől a „csinálsz amit akarsz, csak ne kelljen mentőcsomag” hozzáállás éppen a direkt államosítás határáig működik.
Viszont ha a Kormányt a jogállami garanciák formális megtartásának szándéka is vezeti, akkor helyesebb lenne elfelejteni a formakényszert, hátha úgy igazságosabb eredmény születik. Ha ugyanis mindenkit a törvény erejénél fogva átléptetnének a kizárólagos állami pillérbe, akkor legalább azokkal a pénztártagokkal nem törölné fel a padlót a Kormány, akik bármely okból a csődre ítélt pénztárakban maradnak. Hiszen ha eléri az átlépők száma a kritikus tömeget, akkor a bennmaradók – bármi is legyen a motivációjuk – a pénzüket egészen más feltételek között tudják majd kezeltetni. Az etikus kormányzásba, a nyugdíjak megmentésébe, de a „nyugdíjtőzsde” elleni harcba se nagyon fér bele az ő érdekeik figyelmen kívül hagyása, pláne úgy, hogy mindenki tudja: az emberek számottevő része nem képes racionális döntést hozni, különösen akkor, ha a döntés eredményei évtizedek múlva látszanak.
Sőt, a kiszámíthatóság ilyen felrúgásával eleve lehetetlenné válik, hogy bárki évtizedekre előre tervezzen. Mi lesz, ha egyszer mégis elveszik a bennmaradók tőkéjét is? Mi lesz, ha egy új kormány ismét életszerű opcióvá teszi a magánnyugdíj-pénztárakat? Mi lesz, ha az Alkotmánybíróság mégis megsemmisíti az átlépésről szóló törvényt? Mi lesz ha az át nem lépők tömegei fogják követelni húsz év múlva, hogy valaki mentse meg őket az éhhaláltól?
Persze, ha csak a bevételi oldal szaldóját nézzük, végül minden vissza nem lépő tiszta haszon lesz a költségvetésnek.
............................................................
update:
A Kormány benyújtotta a törvényjavaslatot. Említésre érdemes, eddig a kommunikációban hangsúlyt nem kapó elemek:
1. (Most) nem lesz nyugdíjadó, a (ma is a munkáltató által fizetendő, de eddig a foglalkoztató biztosítási jogvisznyához kapcsolódó) nyugdíj-biztosítási járulék új neve munkáltatói nyugdíj-hozzájárulás. A célja "a társadalmi szolidaritás elvének megfelelően, a rászorulókról való gondoskodás és a törvényben meghatározott társadalombiztosítási ellátások fedezetének megteremtése" (a vesszőhiba az idézett szöveg része). A közteher individuális jellegének megszüntetése 2011. január 1-jével következik be, azaz ekkortól kezdve nem csak ténylegesen, de jogilag sem a saját nyugdíjunkra fizetjük ki ezt a közterhet, hanem a mai nyugdíjasokéra.
2. A magán-nyugdíjpénztári tagság fenntartásáról (a "személyazonosság ellenőrzése céljából") személyesen kell nyilatkozni a nyugdíjbiztosítási szervnél. Aki mozgásában akadályozott, ahhoz kimennek, aki külföldön van, az mehet külképviseletre. Már csak az a kérdés, hogy a Kormány rendeletben kijelöli-e országos illetékességgel a nyíregyházi vagy a szombathelyi nyugdíjbiztosító igazgatóságot: ha adminisztratív terhekkel kívánunk nehezíteni valamit, akkor csináljuk következetesen (Ha már az adóbevallásnál elég az aláírás vagy az ügyfélkapu). Annak viszont örülünk, hogy valaki már hallott a viselkedési közgazdaságtanról.
3. Az indokolás szerint a vissza nem lépő biztosítottak "szerzett jogai természetesen nem sérülnek", de ez csak annyit jelent, hogy az eddig megszerzett nyugdíjra jogosító idő beleszámít majd az állami nyugdíjra jogosító időbe, a "kiszerződés" (azaz az állami nyugdíj elvesztése) a 2011. december 1-je utáni jogszerző időkre vonatkozik. tehát a vissza nem lépők állami nyugdíjának megállapításakor az ezt követő idő után nem jár nyugdíj.
4. A nyugdíjpénztári vagyon a Kormány által kezelt Nyugdíjreform és Államadósságcsökkentő alapba kerül, amiből nyugdíjat és államadósságcsökkentést lehet finanszírozni. A reálhozam után fizetendő személyi jövedelemadó viszont megy a nagy kalapba.
Na, mit tegyen most az Alkotmánybíróság?
Barkácsklub
Az alkotmányszövegen való barkácsolás zavartalanul folyik, az Alkotmány a munkálatok alatt megközelíthetetlen. Természetesen az Alkotmánybíróság jogköreit korlátozó alkotmánymódosítás elfogadásának napján sem maradtunk újabb fordulat nélkül. Az előterjesztő képviselők és – ha ebben az esetben, a kicsit is komolyan vehető közjogászok egyöntetű felháborodása mellett, illetve az elkészült szövegek színvonala alapján ilyenről beszélni nem túlzás – szellemi hátországuk láthatóan figyelemmel kísérték azért a szakmai vitát, és bár az a jogállami garanciák teljes körű fenntartásának fontosságáról nem győzte meg őket, a felmerült és megértett veszélyeket a múlt heti javaslat ’továbbfejlesztésével’ megkísérelték saját szempontjukból minimalizálni.
Sebességi rekord
Az új szöveg egy, a mai munkanap reggelén benyújtott zárószavazás előtti módosító indítvány formájában ért be az Országgyűlés elé úgy, hogy az erről szóló záróvita és maga az alkotmánymódosítás zárószavazása ezt kevesebb mint két órával követte. Átgondoltságról, az Alkotmány stabilitásáról és szakmai vagy politikai vitáról beszélni ilyen körülmények között teljesen felesleges, különösen hogy az alkotmányozó egy héttel ezelőtt pontosan ugyanilyen előzmények mellett döntött arról a szinte lényegtelen részletkérdésről, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete önálló alkotmányi fejezetet kapjon. (Kapott.)
Felbontás helyett eldobandó
A szöveg – nem meglepő módon – az alkotmányossági garanciákat az utolsó variációhoz képest szűkíti. Továbbra is az öt nevesített alapjog esetében maradna meg az alkotmánybírósági felülvizsgálat az adó- és költségvetési tárgyú törvények esetén, azonban az előterjesztő végiggondolta azt a forgatókönyvet, ha az AB kimondja ugyan más okból az alkotmányellenességet, de nem semmisíti meg a törvényt. Az ebből adódó kellemetlen helyzetet kívánja elkerülni a módosító javaslat azzal, hogy csak akkor engedné felülvizsgálni e törvényeket, ha „az erre irányuló indítvány kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a gondolat, a lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot”.
A cél az lenne, hogy a szöveg kizárja az AB eljárásának lefolytatását ezekben az ügyekben, de az indítvány tartalmának idekeverése több értelmezési kérdést vet majd fel, mint amennyit megválaszol. A szerencsétlen megfogalmazásból ad absurdum az is következne, hogy ha csak egyetlen olyan indítványt benyújt valaki egy törvénnyel szemben, ami más okból is kezdeményezi az alkotmányellenesség kimondását, akkor azzal még a megengedett felülvizsgálat is kizárható. Szintén nem kezeli az alkotmányszöveg azt a helyzetet, amikor nem indítványra indul az eljárás (mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kimondása, nemzetközi szerződésbe ütközés). Azt viszont nem mondja ki a szöveg, hogy az AB nem állapíthatná meg, hogy e törvények alkotmányellenesek.
A szövegszerkesztő bosszúja
Az állandóságot a formai hibák képviselik, így például az idézett új rendelkezésnél a névelők használatának hiánya. A modern technika emellett a szavazógépes baki után újabb gonosz tréfát űzött az alkotmányozó többséggel, bár a sorsot ő hívta ki maga ellen. Az utolsó pillanatban tért volna ugyanis át az előterjesztő arra – a korábbi alkotmánymódosításoknál is követett, amúgy könnyen elkerülhető – gyakorlatra, hogy egy-két bekezdés módosítása helyett megállapítsa az egész szakasz szövegét. Az új bekezdés betoldása miatt szükségessé vált kopipésztet azonban nem kísérte a bemásolt szöveg elolvasása, így történhet meg, hogy 2010. november 16-án az Országgyűlés egy már 1989-ben is hibásan megírt módosítással bekerült, az egypártrendszert idéző szövegből eredő, eddig alkalom híján ki nem javított hibát fenntartva ezt iktatja az Alkotmányba:
A magunk részéről a jogállamtól mint feltételrendszertől ezen a szép őszi napon pontban délben elbúcsúztunk (meghalt vagy csak alszik-e, rövid távon mindegy). Ez persze nem akadálya annak, hogy a jogállam hiányának következményeire a továbbiakban is felhívjuk a figyelmet.
II. Az alapjogok B-listázása - az új alkotmányosságról
Az Alkotmánybíróság hatáskörét új szempontok szerint szűkítő Lázár-javaslat legnagyobb fejtörést okozó eleme kétségtelenül az lehetett, hogy hogyan lehetne azt a kormányoldalon a vitában is említett szempontot, miszerint ha indokolt is fenntartani alkotmányossági kontrolt, az csak alapjogi jellegű legyen, úgy érvényesíteni, hogy a nyugdíjpénztári és a különadós káposzták is megmaradjanak. Hát a szöveg visszaigazolja, hogy lényegében sehogy: a mellékhatás ráadásul az alapjogok rendszerének szétfeszítése lett.
Az adótörvények, illetve az Országgyűlés költségvetési döntései megsemmisítésének ugyanis az előterjesztői szándék szerint csak egyes alapjogok sérelme esetén lenne helye: az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, valamint magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok.
A fel nem sorolt, így a legfontosabb ügyekben védeni nem kívánt jogok bélistája tanulságos. A teljesség igénye nélkül csak a még rendkívüli jogrend idején sem felfüggeszthető jogokat, valamint a gazdasági alkotmányosságot meghatározó jogokat és alapelveket soroljuk fel ezek közül szélsőséges példákkal. Tegyük egyértelművé: ha az Országgyűlés törvényt alkotna a jobboldali oszlopba tartozó bármely intézkedésről, az ellen legfeljebb a polgári engedetlenséggel lehetne fellépni.
adóknál, költségvetésnél nem védett alapjog, alkotmányos elv | nem lenne megsemmisíthető, ha… |
jogállamiság [2. § (1) bekezdés] | …az adó öt évvel korábban megszerzett jövedelmet sújtana …az adómértéket az adóhatóság rulettkeréken pörgetné ki |
népszuverenitás [2. § (2) bekezdés] | …az adót törvény alapján egy magáncég vetné ki |
a vállalkozás joga, a verseny szabadsága [9. § (2) bekezdés] | …az adót az új piacra lépők kétszeres mértékben fizetnék meg |
a tulajdonhoz való jog [13. § (1) bekezdés] | …kisajátítás helyett kiadóztatná az állam az M0 budai nyomvonalát, megspórolva a kártalanítást |
jog az egészséges környezethez (18. §) | … a környezetbarát autók regisztrációs adója lenne a magasabb |
szabadság és a személyi biztonság [55. § (1) bekezdés] | … az adóhátralék miatt az adósok börtönébe lehetne kerülni |
kártérítés joga törvénytelen fogvatartás, letartóztatás esetén [55. § (3) bekezdés] | …nem biztosítana forrást a kártérítésre az állam |
az ártatlanság vélelme [57. § (4) bekezdés] | ...a bűncselekmény elkövetésével még csak gyanúsított személytől adóval vonnák el az üggyel összefüggő jövedelmet |
a jogorvoslat joga [57. § (5) bekezdés] | …az adóhatóság semmilyen döntésével szemben nem lehet bírósághoz fordulni |
a szabad mozgás joga [58. § (1) bekezdés] | …a törvény szerint az önkormányzat fejpénzt szedhetne az áthaladó turistáktól |
a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadsága (61. §) | …a fejlesztési célú állami támogatások pártszimpátia alapján járnának …a tévés műsorszolgáltatók által fizetendő díjak a kormányzati politikusokkal készített műsorokra tekintettel csökkennének |
a közérdekű adatok nyilvánossága [61. § (5) bekezdés] | …egyetlen állami támogatásra vonatkozó adat sem lenne nyilvános |
gyülekezési jog (62. §) | …a gyülekezéseket percenként egymillió forintos illetékért lehetne tartani |
védelem a szülő nőnek [66. § (2) bekezdés] | … a terhességi-gyermekágyi segélyt egyik napról a másikra megszüntetnék |
gyermekek védelme [67. § (1) bekezdés] | … a törvény minden gyermekvédelmi támogatást megszüntetne |
etnikai kisebbségek jogai (68. §) | …a szlovák nyelvtörvénnyel azonos módon bírságolnánk a kisebbségi nyelvek használatát |
diszkrimináció (70/A. §) | …az 170 centiméter alatti férfiak jövedelme magasabb kulccsal adózna |
munkához való jog (70/B. §) | …a munkanélküliek minden támogatását megszüntetné az állam |
sztrájkjog (70/C. §) | …bevezetnék a sztrájkadót |
az egészséghez, a szociális biztonsághoz, a művelődéshez való jog (70/D-70/F. §) | …törvény úgy szüntetné meg egyes kórházak, nyugdíjas otthonok, iskolák állami támogatását, hogy az ellátottak más intézménybe való elhelyezését nem biztosítja |
tudományos és művészeti élet szabadsága (70/G. §) | …a színházak és mozifilmek állami támogatását a törvény a kultúráért felelős miniszter személyes értékítéletére bízza |
jövedelem- és vagyonarányos közteherviselés [70/I. § (1) bekezdés] | … degresszív adózás mellett a legmagasabb jövedelműeknek egyáltalán nem kell jövedelemadót fizetnie |
A rendkívüli jogrend idején sem felfüggeszthető/korlátozható alapjogokat vastag betű jelöli. | |
A "megmaradt" alapjogok közül egyedül az emberi méltósághoz fűződő jog alapján várható érdemi felülvizsgálat, különösen azért, mert az Alkotmánybíróság számos más alapjogot levezethetőnek tekint ebből.
I. Próbálkozva tanulás - az új alkotmányosságról
Újabb állomásához érkezett tegnap az alkotmányozó többség interaktív ismerkedése a hatályos Alkotmány fogalomrendszerével, még ha az Országgyűlés Alkotmányjogi Bizottságának – ’Lázár János javaslatára’ – benyújtott módosító indítványa továbbra sem tükrözi az alkotmányosság lényegének (így a jogállamiságnak, a tulajdonhoz való jognak vagy az Alkotmány normativitásának) tiszteletét. Az új szöveget begépelő személyek azonban az eddigi próbálkozásokhoz képest technikailag előrelépve, a szabályozási célokhoz valamelyest igazodó, egyben az azokat fenyegető veszélyeknek legalább részleges felmérésén alapuló szöveget írtak. Igaz, egyben azt is bizonyították, hogy az alapelvek áttörése milyen gyorsan juthat el azok semmibe vételéhez.
Az már korábban nyilvánvalóvá vált, hogy ha a tényleges kormányzati célhoz, azaz az idei magánnyugdíj- és adóváltozások sérthetetlenségének biztosításához hangoljuk az alkotmányossági követelményeket, akkor a hatályos Alkotmány alapértékeinek maradéka még egy ’magalkotmányhoz’ is vékonynak látszik. Az érdemi kompromisszumként felvezetett módosító javaslat azonban még ehhez képest sem nagyvonalú ajánlat, összességében nagyjából ugyanakkora, csak más alakú rést üt a jogállamon.
Az Alkotmány módosítása az új megközelítés szerint az alábbi két mondatot jelentené (az első vadonatúj, a második a leszerepelt büntetőadós szabályt váltaná fel):
A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti.
A közterhek viselésére szóló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg.
Mi valósulna meg ezzel?
1. Az AB célzottabb, némileg civilizáltabb, de ugyanolyan hatékony kiherélése
1.1. Eláll a kormánypárt a népszavazási tárgykörök szűkítésétől: felesleges konfliktus lenne ezt végigvinni, hiszen a járulékügyekben – ahogy arra az alapjavaslat előterjesztője is hivatkozott – az AB-gyakorlat alapján eleve nincs helye népszavazásnak. (Más kérdés, hogy ez önmagában nem garancia a magánnyugdíjpénztárak kivezetésének megvédésére, hiszen a pénztárak által kezelt tőke már nem járulék.)
1.2. Mégsem az népszavazás alól kivett tárgykörök alkotják majd az AB számára az eljárási akadályt: úgy tűnik tehát, a néphatalom és az alkotmánybíráskodás összemosása ellen hozott érvek valamilyen módon hasznosultak. Ezzel megmenekülne az AB hatásköre ott, ahol a korlátozás csak mellékhatás lett volna: ezek közül fontos a szervezetalakítási törvények (pl. az éppen területi kormányhivatalokká átalakuló közigazgatási hivatalokra vonatkozó törvényi rendelkezések továbbra is megsemmisíthetőek lennének), illetve a nemzetközi szerződések tartalmának és az azt kihirdető törvényeknek vizsgálata. Marad tehát a lényeg, az adók és a költségvetés. Ezeken keresztül azonban szinte minden közpolitikai cél megvalósítható, megsemmisítésükre pedig nem lesz lehetőség.
1.3. A korlátozással érintett ügyekben csak a megsemmisítés jogkörét veszi el az Alkotmánybíróság: az Alkotmány szintjén nem lenne akadálya annak, hogy az AB megsemmisítés nélkül megállapítsa az alkotmányellenességet. Ez valódi finomítás ugyan, de aligha életszerű, hogy a lefegyverzett AB bármilyen dörgedelmes kinyilatkoztatásának érdemi jelentősége lenne.
2. Az alapjogok bélistázása
A hatékony szemléltetés érdekében erről külön posztban foglalkozunk.
3. Az ötéves terv
Természetesen az a biztos, ha az AB-eljárás korlátai mellett a tartalmi alkotmányosság is levezethető valahogy. Már az alapjavaslat is szabad kezet ad a törvényalkotónak arra, hogy a közszférából juttatott bármilyen jövedelmet a kifizetés jogcímétől függetlenül visszaadóztasson, annyiban viszont a korábbi alkotmánymódosítást követi, hogy mindezt adóéven belül utólag is megengedi.
A lejtőn az első lépés után a következőket viszont úgy tűnik, már könnyebb megtenni: így juthat el a bizottsági módosító odáig, hogy öt adóévvel visszamenőlegesen engedi meg az elvonást. Bárki is van a célkeresztben, a sörétek ismét messzire szóródnak: ez ugyanis (tartalmi korlátok híján) nem kevesebbet jelent, minthogy ezen időtávon belül a munkabértől a nyugdíjig, a családi pótléktól a minisztériumot kifestő szakmunkásnak kifizetett megbízási díjig adóval utólag bármilyen állami kifizetés visszavonható lesz a Magyar Köztársaságban. Ezzel az állam minden fizetési kötelezettsége vagy kötelezettségvállalása alól kihúzhatja magát, aminek megindokolására a módosító javaslat egy szót sem veszteget.
