Atlatszo.hu
Az Így írnánk mi a facebookon
Hirdetés
Támogasd Te is az atlatszo.hu-t
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Mindegy, hogy kié, ha tudjuk, hogy kié
Ronald Coase Nobel-díjas brit közgazdász a napokban töltötte be századik életévét. A jog társadalmi szerepére vonatkozó néhány megállapításának bemutatásával szeretnénk őt üdvözölni.
Tegyük fel, hogy a kedves olvasó és szomszédja egyszerre kíván – mellékállásként – új vállalkozásba kezdeni. Ön házi barkácsolást végezne, ami ugyan alapvetően csöndes tevékenység, de óhatatlan, hogy a vékony falon át napi egy-két alkalommal a fúró hangja áthallatszódjon. Nem is jelentene ez gondot, ha a szomszéd nem pszichológusi praxist akar kezdeni, ahol a mély csendnek nagy szerepe van a koncentráció fenntartásában.
Hamar kiderül, hogy a két tevékenység együtt nem gyakorolható. Ha Ön nem barkácsolhat otthonában, akkor havi 50 000 forintot kell műhely bérlésére fordítania. Ha a szomszédjának kell feladnia a praxist, akkor ő havonta 100 000 forintért bérelhet csak megfelelő felszereltségű rendelőt.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a szomszédja szerint megengedhetetlen, hogy zajos tevékenységgel zavarják az ő nyugalmát, míg Ön szerint senkitől nem várható el, hogy lakásában csak tökéletesen zajmentes tevékenységet végezzen. A vita természetesen nem tesz jót az üzletnek: a zaj miatt a szomszéd betegei elmaradoznak, és ez neki 100 000 forintos veszteséget okoz.
De vajon jó-e az a társadalomnak, sőt, jó-e Önnek, ha ahelyett, hogy Ön fizetne meg 50 000 forint többletköltséget, a szomszédja visel kétszer ekkora veszteséget? És segíthet-e a jog, hogy a mindenki számára optimális megoldáshoz jussunk?
1. A jog feladata, hogy a tulajdon használatának szabályait egyértelműen rendezze. Derüljön ki: Önnek van-e joga a zajkeltéshez vagy a szomszédnak a teljes csendhez? De hát melyik legyen? Coase szerint édesmindegy. A szabály tartalmánál fontosabb annak megkérdőjelezhetetlensége.
| Ha egyértelmű, hogy a szomszédnak joga van a csendhez, akkor Ön bérel műhelyet 50 000 forintért, és ezzel a minimumra szorítottuk a költségeket. | Ha egyértelmű, hogy Önnek joga van zajongani, akkor a szomszéd nem lesz rest fizetni Önnek havi 50 000 forintot (vagy egy kicsit többet, hogy megkönnyítse a megállapodást), amiből műhelyet bérel, és ezzel megint csak a minimumra szorítottuk a költségeket. |
A jog egyik fontos feladata tehát, hogy mindig legyen a lehető legegyértelműbb, hogy kit illetnek a jogosultságok, hiszen az emberek majd úgyis úgy osztják el őket, hogy az a leghatékonyabb legyen.
2. A jog másik feladata, hogy csökkentse a megállapodások költségeit. Az előbb leírt optimális eredmény ugyanis csak akkor következik be, ha nincsenek a megállapodásnak olyan költségei, amelyek miatt az nem jöhet létre. Ilyen költség lehet az idő (amit a szomszéddal való egyezkedés helyett másra is fordíthatnánk), a pénz (a szomszéd által megfizetett összeg, a banki átutalás költsége), vagy akár az indulataink féken tartásához szükséges energia (le kell gyűrni az akadékoskodó szomszéddal szemben érzett haragot), amit a megállapodásra fordítunk. De ilyen költség lehet az is, ha testi erőnkkel úgy megfélemlítjük a szomszédot, hogy az fel se meri ajánlani a megállapodást.
A jogi szabályozás e költségek jó részét képes lehet csökkenteni. Ennek látványos eszköze például az ingatlan-nyilvántartás (amiből hamar és biztosan meg lehet tudni, ki a tulajdonos) vagy a rendőrség (aminek léte hozzájárul ahhoz, hogy a megkötött megállapodás szabad, kényszertől mentes legyen).
Természetesen a jogi szabályozás e két feladaton kívül még számos célt szolgálhat. Például azt, hogy a ki milyen munkát végezhet a lakásában, a tűzesetek megelőzésétől az épület szerkezetének biztonságán át a betegek magánszférájának védelméig sok egyéb jog által védett érdek is befolyásolhatja. A jogi szabályozás szükségességét azonban mindenekelőtt ez indokolja: biztosítani, hogy magántulajdonát mindenki a szabad akaratának megfelelően, a lehető legeredményesebben használhassa fel. És ha az a legeredményesebb felhasználás: adjon túl rajta.
Indítvány mindenkinek
Az Alkotmánybírósághoz bárki 
fordulhat, aki szerint egy jogszabály sérti az Alkotmányt. A következő indítvány benyújtását ajánljuk annak az olvasónknak, aki szerint a mától hatályos médiatörvény sérti az Alkotmánynak a vélemény-nyilvánítási és sajtószabadságot biztosító, valamint a jogállamiságot garantáló rendelkezéseit. Az indítvány benyújtása illetékmentes, csak bele kell írni a nevet, ki kell nyomtatni, aláírni és postára adni!
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Alulírott (név, lakcím) az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése alapján indítványozom, hogy a Tisztelt Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi. CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Médiatörvény) 1. § (1) bekezdésében az „és kiadott sajtótermékekre” szövegrész, 139. §-143. §-ai, 155. § (2) bekezdése,187. § (3) bekezdés b) pont bc)-bf) alpontjai és c) pontja, 203. § 42. pontjában a „valamint sajtótermék által” szövegrész, 188. § (2) bekezdése és 189. § (4) bekezdése ellentétesek az Alkotmány 61. §-ában elismert véleménynyilvánítási és szólásszabadsággal és a 2.§ (1) bekezdésén alapuló jogállamiság és jogbiztonság követelményeivel, ezért azokat semmisítse meg.
A Médiatörvény felsorolt rendelkezései a nyomtatott sajtót és a mozgóképet nem tartalmazó online sajtótermékeket hatósági felügyelet alá vonják, ezzel a jelenleg működő polgári jogi és büntetőjogi korlátok mellé megteremtik a közlés tartalmára kiterjedő hatósági felügyeletet, és ehhez az újságírói és szerkesztői döntések meghatározására alkalmas, elrettentő szankciókat kapcsolnak. A 25 millió forintig terjedő – és az internetes sajtó esetében a 189. § (4) bekezdése szerint „a közvetítés felfüggesztésével” is kikényszerített – bírság bármely médiaigazgatási szabály megsértésére kiszabható, ezzel büntethetővé válik többek közt a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) összes alapelve. Az, hogy mi sérti a közerkölcsöt [Smtv. 4. § (3) bekezdés] vagy az emberi méltóságot, mi kelt a közösség ellen gyűlöletet vagy mi veszélyezteti a gyermekeket, a Médiatanács értelmezésén múlik. A véleménynyilvánítás korlátozására akkora hatalmat továbbá, amit – komolyan vehető törvényi korlátok nélkül – a médiahatóság kap, jogállamban senki sem kaphat, hisz keretek nélkül a hatóság gyakorlata még a legjobb szándék mellett is önkényes, kiszámíthatatlan lesz: aktivizmushoz, (ön)cenzúrához, a kádári vagy a kínai gyakorlathoz vezet. Ezt a veszélyt erősítik a hatóság kinyújtott karjaként működő Médiabiztos jogkörei, aki még jogsértésnek sem minősülő sajtóközlés esetében is eljárhat. Ezért a szabályok az Alkotmány jogállamiságot garantáló 2. § (1) bekezdésébe is ütköznek.
Indítványozom továbbá, hogy a Tisztelt Alkotmánybíróság semmisítse meg a Médiatörvény 155. § (2)-(4) és (8) bekezdését, amelyek felhatalmazzák a médiahatóságot arra, hogy bármilyen adatot megismerhessen és kezelhessen, mivel e rendelkezések sértik az Alkotmánynak a személyes adatok védelméhez fűződő jogot biztosító 59. § (1) bekezdését, valamint a véleménynyilvánítás szabadságot és a sajtószabadságot garantáló 61. §-t. A szabályozás egésze ugyanis a szerkesztőségi iratok korlátlan (a legkisebb jogsértés vizsgálatakor is bármire, ad absurdum az előfizetők adataira is kiterjeszthető), a médiában tevékenykedők személyes autonómiáját és informátoraik védelmét felszámoló betekintési jogokat ad a hatóságnak, az együttműködés elmaradását pedig azonnali bírságolással honorálja. Ilyen széles jogkörökre nincs kényszerítő ok, azok leginkább a sajtó kordában tartására alkalmasak.
Indítványozom végül, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: formai okból a Médiatörvény egésze ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésén alapuló jogállamiság és jogbiztonság követelményével. A Médiatörvény 2010. december 31-én került kihirdetésre és 2011. január 1-jén lépett hatályba, így az Országgyűlés egyáltalán nem biztosított felkészülési időt az új szabályok alkalmazására.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy indítványomat a médiatörvénynek a sajtó szabadságára és a demokratikus jogállamra jelentett veszélye miatt mihamarabb elbírálni szíveskedjék.
(keltezés helye, dátum)
(aláírás)
(név)
A fájl elérhető wordben itt, pdfben itt.
5 nemzetközi példa egy jobb döntés-előkészítésre
Az alábbi rövid példák célja bemutatni, hogy ha komolyan vett kormányzati céllá válik a jó közpolitika-alkotás, akkor milyen újszerű eszközökkel fejleszthető a döntéshozatal.
1. Tervezés – Jó lenne, ha előre látnánk, hogy két év múlva miről fog dönteni a Kormány vagy az Országgyűlés?
Az Egyesült Királyságban egy, fontos ügyekben két évre előre szóló szabályozási program tartalmazza a döntések ütemezést, részletes ismertetését, várt költségeit és az abból származó bevételeket, valamint a már elkészített hatásvizsgálatok elérhetőségét.
2. Zöld és Fehér Könyvek – Jó lenne, ha egy új felsőoktatási törvény szövegezését a célokról, intézkedésekről az érintetteket, az érdekelteket és a hozzáértőket bevonó társadalmi vita előzné meg?
Az Európai Unió Bizottsága a döntéshozatali eljárás legelején Zöld Könyvet bocsát ki, amely ösztönzi a tárgykört érintő európai szintű szakmai vitát, s amely számos lehetséges intézkedési variációt tartalmaz. A Bizottság a jogi szabályozás szövegezése előtt javaslatait magyarázó és indokoló formában Fehér Könyvben is kiadhatja, ami a további vita alapja lehet.
3. Kötelező hatásvizsgálatok – Jó lenne, ha valaki előre kiszámolná, hogy a NYENYI-lap kitöltése (és megszüntetésének sokadik elhalasztása) milyen éves költséget jelent a vállalkozások számára?
Az Egyesült Királyságban minden közpolitikai döntést előzetes hatásvizsgálat előz meg, kiterjed a szabályozás alternatíváinak vizsgálatára, költség-haszon elemzésre, kockázatelemzésre; lehetőség szerint minden hatást pénzügyi hatásként számszerűsíteni kell. Ezt a munkát online adminisztrációsteher-számláló segíti.
4. Nyelvi projekt – Jó lenne megérteni, hogy mi van a jogszabályokban?
Németországban az igazságügyi miniszter ösztönzi a nyelvi szakértők bevonását a jogszabály-előkészítésbe, és lehetőség van a Német Nyelvi Társaság előzetes véleményének kikérésére.
5. Közös hatálybalépési időpont – Jó lenne, ha előre lehetne tudni, hogy mikor milyen szabályozásra kell felkészülni?
Az Egyesült Királyságban a gazdaságra vonatkozó bármilyen szabályozást április 6-án vagy október 1-jén lehet hatályba léptetni, így egy évben legfeljebb két időpontban lehet változásra számítani.
Záróra
Mégse függesztheti majd fel Mégis felfüggesztheti a bíróság a Médiahatóság által a sajtóra kiszabott bírságot. A médiaszolgáltatók számára igen fontos döntés házszabálysértő és az érdemi mérlegelést szükségszerűen nélkülöző eljárásban született meg.
Az Országgyűlés Házszabálya szerint zárószavazás előtti módosító javaslatot lehet egy törvényjavaslathoz benyújtani, ha a törvényjavaslat az Országgyűlés által elfogadott módosító javaslat eredményeképpen az Alkotmánnyal vagy más törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével, vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével ellentétes. A cél tehát a szöveg korrigálása lenne, ehhez mérten érdemi vita nem is nagyon folyhat ezekről a javaslatokról, hiszen ’zárót’ a törvény elfogadása ülésnapjának kezdete előtt egy órával is be lehet nyújtani.
Ennek megfelelően a képviselők döntő többségének fogalma sincs, hogy mit szavaz még bele kihirdetése előtt így egy törvénybe, a rövid átfutás miatt még külső szereplők (sajtó, érdekképviseletek, szakértők) reakciói sem érhetnek vissza a képviselőkhöz, ezért (ha komolyan vesszük, hogy itt egy testületi szerv hoz döntést) sok múlik a zárószavazás előtti módosító javaslatot előkészítők önmérsékletén.
Ehhez képest nézzük meg, hogy hogyan néz ez ki a gyakorlatban, ha nem csak egy közjogi tisztviselő kirúgása, hanem egy korábbi kompromisszumból való visszavonulás a cél, nehogy eszköz nélkül maradjon a Médiahatóság. Ma, dél előtt néhány perccel az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága az alábbiak szerint igyekezett helyreállítani a médiatörvény és a jogrendszer koherenciáját a Médiahatóság bírságainak ügyében (persze 14 másik zárómódosító, köztük a közmédiumok költségvetésének teljes átírása és komplett új jogintézmények bevezetése mellett). A záró szövege ugye így néz ki (az aláhúzott szöveg az új):
Az indokolás dicséretes őszinteséggel a médiahatóság tevékenységének hatékonyabbá tételét jelöli meg indokként, és meg se próbálja azt állítani, hogy a módosító javaslat megfelel a Házszabálynak. Ez nehéz is lenne, hiszen a most módosított rendelkezést korábban az Országgyűlés – kormánypárti képviselők javaslatára – módosító indítvánnyal emelte be a törvénybe. Így (a szögletes zárójel közötti részeket hagyta el a javaslat):
A zárómódosító tehát nem tesz mást, mint visszaírja az eredeti törvényjavaslatban szereplő, alkotmányellenes szöveget.
A visszaírás tartalmi kérdése az, hogy a tévékre, rádiókra, sajtótermékekre kiszabott bírság felfüggesztéséről dönthet-e a bíróság. A záró alapján: nem.
Így a médiahatóság milliós, tízmilliós, százmilliós bírságát akkor is ki kell fizetni, ha a bíróság első ránézésre is jogellenesnek tartja.
A legegyszerűbb közigazgatási perben (és a médiaperek nem lesznek ilyenek) sincs ítélet egy-két héten belül, úgyhogy a bíróság általi felfüggesztés fontos garancia. Az ártatlanság vélelme helyett a hatóság igazságának vélelme a hatóságot fenyegetővé teszi és zsarolási pozícióba hozza. Nem is véletlen, hogy egyetlen másik eljárásban sincs ma hasonló szabály.
Tényleg felesleges lenne ilyesmin vitatkozni, technikai részletkérdés.
update (ha van rajta sapka az a baj, ha nincs rajta sapka az a baj):
A képviselők végül mégiscsak leszavazták ezt a zárót, így a bíróságnak joga lesz felfüggeszteni a bírságot. Az alapos döntés-előkészítésre és a parlamenti munka érdemére ez a ki-beugrál technika borzasztóan káros hatással van.
Az első bírságolás joga
A kis- és középvállalkozások 2011. január 1-jén egyszeri (?) mentesülést kapnak a hatósági bírságok alól.
Az Országgyűlés a héten döntött arról, hogy milyen szöveggel lépjenek hatályba a nyáron elfogadott, a kis- és középvállalkozások (kkv) bírságolását nehezítő szabályok. 2011. január 1-jétől egy kkv első jogsértését – néhány kivétellel – nem követheti közigazgatási bírság. A benyújtott törvényjavaslatban a Kormány által hatástalanítani kívánt, majd a kormánytöbbség által megmentett bírságolási szabály a kis és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvényben marad, és a következőképpen szól:
„A hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén
- az adó- és vámhatósági eljárást kivéve -
bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak,
illetve kötelesek megvizsgálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét.Nincs lehetőség a bírságtól való eltekintésre, amennyiben a bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállás megvalósulásával emberi élet, testi épség vagy egészség került közvetlen veszélybe, illetve környezetkárosodás következett be.”
Bár a közigazgatási eljárási kódex (a Ket., ahol egyébként a szabály sokkal inkább otthon érezné magát) hasonló szabályára való utalás kicsit zavaros, de így is egyértelmű, hogy a kkv (azaz minden, 250 főnél kevesebb személyt foglalkoztató és legfeljebb 50 millió eurós - azaz majdnem 15 milliárd forintos! - árbevételű vállalkozás) első alkalommal előforduló jogsértés esetén a felsorolt kivételekkel egyáltalán nem bírságolható.
A szabályozási megoldás vitatható: indokolt-e a kkv-k összes tevékenysége közül épp azokhoz ösztönzőket rendelni, amelyek jogsértőek? Ha viszont ezt adottnak is vesszük, felmerül három kézenfekvő kérdés: miért csak a kkv, miért ezekkel a kivételekkel, illetve mi az, hogy első jogsértés?
Ez azért is érdekes, mert ez az a három pont, ahol ez a bírságszabály jelentősen eltér a Ket. 2010. január 1-je óta hatályos szabályától. Az ugyanis minden bírságra vonatkozik, pontosan megmondja, hogy mi számít ismételt jogsértésnek és sokkal több (igaz, miniszteri rendeletekben pontosan meghatározott) kivételt ismer.
1. Miért csak a kkv-k?
A javaslat – a törvény céljainak megfelelően – valóban támogatja a kis- és középvállalkozásokat. Indokolt-e azonban úgy támogatni a kkv-kat, hogy többet nézünk el nekik, mint egy nagyvállalkozásnak (jogsértéstől függően szólhatnak mellette érvek), vagy - és ez az igazán nehezen védhető - mint egy magánszemélynek? Jobb-e, ha a hulladékot egy kkv helyezi el szabálytalanul, és nem egy magánember? Elfogadhatóbb-e, ha a fogyasztásra alkalmatlan (bár az egészségre nem ártalmas) húst a piaci hentes hozza forgalomba, és nem az Auchan?
Ráadásul tipikus a közigazgatási jogban, hogy a vállalkozást és az érdekében eljáró magánszemélyt egyaránt fenyegeti a bírság. Ilyenkor bizony előfordulhat, hogy a kétszáz sofőrt foglalkoztató Gyorssped 3000 Kft.-t nem lehet majd megbírságolni, ha kifogy a papír egy sofőrjük menetírójából, de magát a sofőrt igen.
2. A kivételek
A kivételek szűkek, ami – a jogalkalmazás és az ügyfél szempontjából – dicséretes is lehetne. A kevesebb kivétel közül azonban egyedül az adó- és vámeljárás fogalma látszik egyértelműnek. A többi kivétel viszont az egyes hatósági eljárásokban vitatható lesz. Ha egy kkv zagytározót üzemeltet, és kicsit megroggyan a gát, akkor azzal érvelhet a bírsággal szemben, hogy nem történt meg a környezetkárosítás, és nem volt senki veszélyben. Ugyanígy tényállásonként lehet majd végigvitatkozni a hatósággal a munkavédelmi, a tűzvédelmi, az építésügyi vagy a fogyasztóvédelmi jogsértéseket is, amelyeknél az jogszabályok végrehajtása iránt eltökélt hatóság nyilván sokkal többször fogja felismerni az élet, az egészség vagy a testi épség közvetlen veszélyét, mint a megbírságolt.
Az igazi probléma azonban az, hogy a kivételek közül kimaradtak olyan esetek, ahol az azonnali és komoly súlyú szankcionálás elmaradása alapvető közcélokat veszélyeztethet. Nem kivétel a közlekedés biztonsága, így kezelhetetlen például a gépjárművek üzembentartói bírságának jelenlegi rendszerében, ha (amint ez a megszövegezésből következik) a kkv üzembentartó az első jogsértésnél itt sem bírságolható. A szlovák rendszám beszerzése helyett tehát elég lehet a Bt. nevére íratni a kocsit. Szintén nehezen kezelhető, ha a tevékenység végzéséhez kapcsolódó bejelentés vagy nyilvántartásba vétel elmulasztását nem lehet elsőre bírsággal sújtani, hiszen egy szürkeszférában mozgó vállalkozás nyilván megvárja majd, hogy a hatóság találja meg őt, ha ilyenkor is csak egy ejnye-bejnyével számolhat. A jogsértő állapot fenntartásának tehát nincs kockázata. Holott az elrettentő jellegű szankciók mögötti egyik fontos indok a magas látencia. Hosszan lehetne még sorolni a példákat a versenyjogi bírságoktól a komoly (és nem orvosolható) munkajogi jogsértésekig annak alátámasztására, hogy a szabály lyukat ütött a súlyos jogsértések esetén alkalmazott szankciók rendszerébe.
3. Az első jogsértés
Ez annyira bizonytalan fogalom, hogy természetes, hogy jogvitákat fog keletkeztetni. Itt már csak kérdezni tudunk. Mi alapján számoljuk az első esetet? Hatóságok szerint – minden hatóság csak egyet néz el? Jogszabályok szerint – a hulladékkezelési szabálysértés után a kibocsátási határérték áthágása első jogsértés? Jogszabályi rendelkezés szerint – gyorshajtás után a tiltott helyen várakozás első jogsértés? Első-e a jogsértés, ha az előző jogsértés elévült már?
4. Az átmenet
Végül nem nagyon tudjuk, hogy mi történik majd 2011. január 1-jén, mivel az új szabályozásnak nincs kormányzati kommunikációja, utoljára ugye pont abból lett sajtóhír, hogy ilyen mégsem lesz. Ha a munkaügyi felügyelők és az ÁNTSZ ellenőrei nem követik a kkv-s törvény változásait naprakészen, akkor a felkészülés is okozhat nehézségeket.
A jogsértésekben megnyilvánuló kockázat differenciálatlan csökkentése könnyen a jogsértések számának növekedéséhez vezethet, a nehezen alkalmazható szabályozás pedig a hatóságokat és az ügyfeleket egyaránt elbizonytalaníthatja. Mindezek alapján bármennyire is egyetértünk a kis- és középvállalkozások támogatásával, sőt a közigazgatási szankciórendszer méltányosabbá tételével is, azt gondoljuk: jobb lett volna, ha a szabály tényleg nem, de legalábbis nem így lép hatályba.
(ezt a posztot az első facebook-rajongónknak dedikáljuk)
