Atlatszo.hu
Az Így írnánk mi a facebookon
Hirdetés
Támogasd Te is az atlatszo.hu-t
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Cao Cao tíz kiválósága
Guo Jia így szólt: "Uram, tudod jól, ki veszített, és miért, Liu Bang, a Legfőbb Ős, és riválisa, Xiang Yu viszályában. Az előbbi csak nagyobb bölcsessége segítségével győzedelmeskedett. Xiang Yu erősebb volt, de végül felülkerekedtek rajta. Riválisodnak tíz gyenge pontja van, míg neked tíz erősséged. S bár serege nagy, nem legyőzhetetlen."
Majd Guo Jia így folytatta:
„Yuan Shao túlságosan vonzódik a ceremóniákhoz és az illemszabályokhoz; míg te rokonszenves és természetes vagy: ez kiválóság a magatartásban.
Ő ellenséges és irányít, te békéltető vagy és vezetsz: tiéd tehát a népszerűség előnye.
Sok-sok évig a kormányzat erélytelen volt, és ő még inkább ilyenné teszi; te erőteljesen törekszel a hatékonyságra: ez a jó igazgatás kiválósága.
Ő külsőleg nagyvonalú, de szívében irigység van és nepotizmus; te követelőnek tűnsz, de megérted az embereket és képességeik szerint bánsz velük: ez a helyes értékelés előnye.
Ő látnok ugyan, de döntéseiben szerény képességű; te a gyors döntések és a tettek embere vagy: ez előny az állam vezetésében.
Ő szereti hírneves emberekkel körülvenni magát; te az embereket hírnevükre tekintet nélkül ítéled meg őket: túlteszel hát rajta erkölcsi tisztaságban is.
Ő könyörületes a közelében levőkhöz, de nem törődik azokkal, akik látókörén kívül esnek; a te törődésed mindenkit-felölelő: túlteszel rajta emberségben is.
Ő hallgat a rágalmakra és félrevezetik; téged özönjenek el a gonosz tanácsok, akkor is megőrzöd függetlenségedet: túlteszel rajta tisztánlátásban.
Ítélőképessége zavaros; a te helyzetértékelésed pontos és tiszta: túlteszel hát rajta igazgatási képességekben.
Ő kedveli az erő színlelését, de nem ismeri a hadtudomány alapjait; katonai géniuszod felülmúlja őt, ha túlerőben van is: túlteszel rajta a háborúban.
Tíz kiválóságoddal nem lesz nehézséged Yuan Shao legyőzésében."
(Lo Kuan-Csung - A Három Királyság története, 18. fejezet, saját fordítás angolból)
Az új alkotmány egy tervezete (első rész)
Az Országgyűlés néhány héten belül alkotmányozni kezd. Az eredmény aligha lesz új alkotmány abban az értelemben, hogy megváltoztassa a közösség együttélésének alapvető normáit. Az alkotmányozás nem is a rendszerváltás lezárása: a hatalommegosztásra és az alapvető jogok tiszteletben tartására épülő jogállam a piacgazdasággal együtt már több mint egy évtizede kiépült Magyarországon.
A hatályos alaptörvényen ugyanakkor bőven van javítanivaló: egyenetlen szövegét szebben és koherensebben meg lehet formálni, az esetlegesen megkötött, 1989-90-es politikai kompromisszumokat meg lehet haladni, az elmúlt húsz év tapasztalataira lehet reflektálni, végül az alkotmányfejlődés legújabb irányait is meg lehet jeleníteni a szövegben. Az Alkotmány újraalkotása ennek megfelelően elsősorban szakmai-kodifikációs aprómunka kell hogy legyen.
Az alábbiakban egy olyan tervezet megalkotására teszünk kísérletet, amely a magyar alkotmányfejlődés és az európai alkotmányos konszenzus tiszteletben tartásával egy modern, huszonegyedik századi Magyarország alkotmányszövege lehet. Ennek megfelelően az alábbi alapértékekből indultunk ki:
1. Korlátozott hatalom
A modern alkotmányok lényege, hogy az önkényeskedésre természeténél fogva hajló közhatalmat a jog uralma alá hajtva korlátozza: egyfelől a polgárok magánautonómiájának védelmével, másfelől pedig a hatalom megosztásával.
2. Parlamentáris kormányforma, független bíróságok
A kormányzati hatalmat a parlamenti választásokon többséget szerző pártok gyakorolják. A többségi döntéshozatal csak ott szenved korlátozást (például a kétharmados törvényekkel), ahol az a jó állami működés érdekében elkerülhetetlen. A bíróságok ítélkező tevékenységük során függetlenek, ezt szervezeti garanciák is biztosítják.
3. Az alapjogok védelme
Az új alkotmány az alapjogok felsorolásánál az alkotmányfejlődésnek megfelelően legyen kimerítő, ugyanakkor kerülje a terjengős megfogalmazásokat. Az alkotmányos intézményrendszer legalább a jelenlegi (illetve a 2010 októbere, az alkotmánybírósági hatáskörök korlátozása előtti) szinten biztosítsa az alapjogok védelmét.
4. Értékalapúság és világnézeti semlegesség
Az új alkotmány tükrözze a magyar politikai közösség modern és hagyományos értékeit, de ne foglaljon állást világnézeti kérdésekben.
5. Önvédelem
Az új alkotmány biztosítsa, hogy tartalmán és érvényesülésén a politikai aktualitások ne változtathassanak, ugyanakkor legyen kellően rugalmas ahhoz, hogy ésszerű rendben alkalmazkodni tudjon a világ változásaihoz.
6. Minőség
Az új alkotmány szövege egyenletesen tömör és absztrakt legyen. Fogalmai legyenek pontosak ott, ahol precíz megfogalmazásra van szükség, és tágan értelmezhetőek ott, ahol a későbbi, rugalmas, a megváltozó körülményekre reflektálni képes alkotmánybírósági alkalmazás lehetősége ezt indokolja.
7. Népszuverenitás
A választópolgárok közösségének - erre irányuló igénye esetén - legyen lehetősége arra, hogy a szöveg ismeretében elfogadja, vagy elvesse az új alkotmányt.
Az alkotmányszöveget fejezeteként, a változások rövid magyarázatával együtt tesszük közzé. A szövegtervezet előkészítése során felhasználuk az elmúlt két évtized alkotmánytervezeteit, az európai államok alkotmányszövegeit, továbbá a magyar alkotmánybírósági gyakorlatot. Nem állítjuk azt, hogy az eredmény minden alkotmányszövegek legtökéletesebbike, azt azonban reméljük, hogy egy olyan szakmai tervezetet született, amelyik forrásként vagy mérceként hozzá tud járulni az alkotmányosság erősödéséhez.
Budapest, 2011. február 7.
Gáli Csaba
az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Alkotmányjogi Kodifikációs Osztályának volt vezetője
Sepsi Tibor
az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Alkotmányjogi Főosztályának volt helyettes vezetője
Tordai Csaba
az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Alkotmányjogi Főosztályának volt vezetője
Az első két fejezet (Alapvető rendelkezések és Alapvető jogok) együtt letölthető PDF formátumban itt.Kommentálható bejegyzésként
- az első fejezet (Alapvető rendelkezések) elérhető itt,
- a második fejezet (Alapvető jogok) elérhető két részletben itt és itt.
A további fejezeteket - magyarázattal együtt - folyamatosan töltjük majd fel.
17:59:38
Mire elég a villamos energi
a egyetemes szolgáltatás árképzéséről szóló, az áramárat számottevően megemelő 4/2011. (I. 31.) NFM rendelet kihirdetése és hatálybalépése között eltelt hat óra tizenkét másodperc? Pont elég arra, hogy megnézzük a Gyűrűk Ura-trilógia első két részét (bár A király visszatért már nem tudnánk elkezdeni). Bencsik János energetikai államtitkár ezalatt éppen négyszer autózhatna oda-vissza választókerületének székhelyére, Tatabányára a Kossuth téri parkolóból (ha nincs dugó a Lánchídnál). És természetesen este hattól éjfélig Jack Bauer reménytelen helyzetből fordítva megakadályozhatná az atomháború kitörését.
Nem (volt) elég viszont ennyi idő arra, hogy az áramszolgáltatók áraikban a változást a számlázási időszak előtt meghirdetve tudják érvényesíteni. Ennek megfelelően arra sem volt elég, hogy a fogyasztók a változásról értesüljenek, és ha az emelkedő ár őket erre sarkallná, fogyasztásukat még idejében mérsékeljék. Így természetesen arra sem volt esélyük a fogyasztóknak, hogy az egyébként a szolgáltatók versenyén alapuló árampiacon – a szolgáltatónként eltérő mértékű – áremelkedésre tekintettel még annak bekövetkezése előtt máshova szerződjenek. Márpedig a mindezekhez szükséges felkészülési idő biztosítása nem kedves gesztus az állam részéről, hanem egy jogállam működésének a minimuma. Annak pedig természetesen nincs semmi jelentősége, hogy az energetikai szaksajtót olvasó fogyasztók számíthattak-e rá, hogy valamikor mostanában lesz valamekkora áremelkedés, ugyanis ezek alapján a fenti, amúgy a jogszabály-módosításból rendesen következő események nem történhettek meg.
A Kormány – bár tudja, hogy szükség lenne rá, hisz a kormányprogram hivatkozza és korábban a mai kormánypárti politikusok is keményen kérték számon – lényegében nem alkalmaz értékelhető hosszúságú felkészülési időt a jogalkotásban.
Azt értjük, hogy miért nincs felkészülési idő akkor, amikor valójában nem is jogi szabályozás a cél, hanem a viszonyok utólagos rendezése (pl. a válságadók esete), hiszen itt a felkészülés lehetősége a jogszabály célját zárná ki. Ilyenkor az alkotmányossági követelmény figyelmen kívül hagyásának egyértelmű haszna van.
Értetlenül állunk viszont azelőtt a jelenség előtt, hogy miért rombolja a központi jogalkotás a jogrendszer kiszámíthatóságát azzal, hogy most már visszatérően és komoly ügyekben akkor sincs idő felkészülni, ha a cél elvben az, hogy az emberek megváltoztassák a magatartásukat (pl. a magán-nyugdíjpéztári tagdíjbefizetések őszi átirányításának egynapos visszamenőleges alkalmazású, a médiatörvény félnapos vagy a hajléktalanok közterületen tartózkodásának szankcionálását lehetővé tevő törvény tél közepi, néhány hetes időközzel történt hatálybaléptetése). Néha már olyan, mintha a Kormány kifejezetten meg szeretné nehezíteni a címzettek dolgát, mert vicces látni, hogy mindenkit hogy összezavar egy azonnali jogszabálymódosítás. Nyilván esetenként a gyors változás igénye, az eredményes fellépés kommunikációs igénye eredményezi a felkészülési idő mellőzését.
Valószínűnek tartjuk ugyanakkor, hogy a legtöbb esetben - és talán ez történt az áramárnál is - a hatálybaléptetés módjának esetenkénti átgondolását és ellenőrzését szimplán nem tartja fontosnak a kormányzat: ha az amúgy sem egyszerű döntési íveken végiggördülő politikai döntések még éppen időben születnek, az adminisztratív lejátszásra akkor sem hagynak időt (vagy nem tudják, hogy az még szükséges), és senki nem mer szólni, hogy vegye már előre az aláírómappában a köztársasági elnök, a miniszterelnök vagy a miniszter azt, ami sürgős. Vagy ha ez már nem megoldás, akkor senkinek nincs kedve vagy mersze azzal visszamenni a politikához, hogy „sajnos a február 1-je már nem fog menni (minthogy Önnél állt az anyag ugye két hetet…), 15. lenne”.
Ha viszont az utóbbi helyzet áll fenn, akkor jó lenne a határidő-figyelésre ráállítani egy embert. Behozná az árát. Kiszámlázott könyvelői és jogászi munkaórában, meg nem fagyott hajléktalanban és el nem használt áramban számítva mindenképpen.
Az elsikkadt probléma megoldása érdekében a poszton kívül még annyit tudunk tenni, hogy megtámadjuk a rendeletet az Alkotmánybíróságon. Ha kész az indítvány, azt is közzétesszük.
#update: íme, letölthető pdf-ben
Előzetes véleményezés
Rétvári Bence államtitkár ma hangot adott annak a javaslatnak, hogy az Alkotmánybíróság kapja vissza az 1998-ig létező hatáskörét, amely szerint a törvényjavaslatokat a zárószavazás előtt véleményezheti. Ezt a felvetést mi nagyon aggasztónak tartjuk.
Az elvileg gőzerővel zajló alkotmányozás kapcsán elejtett megjegyzésekből számunkra a legfontosabb: mi történik majd az alkotmánybíráskodással? Marad-e az Alkotmánybíróság, visszakapja-e elvett hatásköreit, szűkülnek-e a felülvizsgálat keretei, marad-e a bárki általi eljáráskezdeményezés és a megsemmisítési jogkör? A válaszok önmagukban - az alkotmányozás fontos tartalmi ügyeitől függetlenül - is meghatározzák majd az alkotmány minőségét.
A Rétvári-javaslat – ha az Alkotmánybíróság jogköre a zárószavazás előtti fázisra korlátozódik – nemzetközi példákkal rokonítható. Az előzetes vizsgálat ideáltípusa a francia Alkotmányjogi Tanács hatásköre, amelyet az elnök, a miniszterelnök, valamint a képviselőház és a szenátus elnöke vagy 60 tagja kezdeményezhet. Fontos, hogy a francia modellben ehhez eredetileg nem társult utólagos normakontroll, tehát a kihirdetett jogszabályok alkotmányosságát már nem lehetett vizsgálni. Ez viszont 2008-ban megváltozott, mert úgy ítélték meg, hogy az utólagos megsemmisítés szükséges a hatékony alapjogvédelemhez.
Az Alkotmánybíróság 1991-es határozatában már kifejezte ódzkodását ettől a hatáskörtől (ez a megközelítés az, ami miatt Rétvári tévesen úgy emlékezett, hogy a hatáskört az Alkotmánybíróság semmisítette meg):
“A törvényalkotás folyamatában történő előzetes alkotmányossági vizsgálat során az alkotmánybíróság ellentmondásba kerülhet a hatalmi ágak elválasztásának alapelvével. Az ellentmondás csak akkor nem állapítható meg, ha olyan absztrakt alkotmányjogi probléma merül fel, amely függetleníthető a törvényjavaslati rendelkezések szövegkörnyezetétől és valójában az alkotmány értelmezését teszi szükségessé. Erre az esetre azonban rendelkezésre áll az alkotmánybíróság alkotmányértelmezési hatásköre. Minden más esetben a preventív kontroll gyakorlásával az alkotmánybíróság a jogalkotás résztvevője lesz, döntésével az országgyűlés döntési jogkörét korlátozza, s a törvényhozó felelősségét osztja.”
Lényegében azonos indokolással az Országgyűlés 1998-ban az előzetes vizsgálat lehetőségét eltörölte, ahelyett, hogy – az Alkotmánybíróság felhívására – újraszabályozta volna azt. Az azóta eltelt idő csak megerősített bennünket abban, hogy törvényjavaslatok alkotmánybírósági véleményezése sem a jogalkotás színvonalának, sem az alkotmányosságnak nem válhat a hasznára.
 |
| Amikor a törvény is csak vélemény: 21 éve Esztergom a Budapesten ülésező AB székhelye |
Miért nem jó?
1. A politikai felelősség elmosása
Ha az Alkotmánybíróság előzetes jóváhagyását adja a törvényekhez, az akkor is csökkenti az Országgyűlés felelősségét, ha a vizsgálat szakpolitikai kérdésekre nem terjed ki. A sajtóban a szakpolitikai kritikát is megsemmisítő érv lehet, hogy “az Alkotmánybíróság jóváhagyta”.
2. Az előkészítés színvonalának esése
Ha az alkotmányellenesség gyorsan orvosolható, kisebb kockázatot vállal a Kormány és kevesebb erőfeszítést is elég tenni az alapos előkészítésre. Ezzel pedig azon jogszabályok alkotmányossága is csorbát szenved, amelyet senki nem küld előzetes normakontrollra.
3. A kompromisszum veszélye
Illúzió lenne azt gondolni, hogy az Alkotmánybíróság mentes az önérdekek képviseletétől, néhány határozat esetében különösen nehéz lenne lemosni ennek a gyanúját. Az előzetes véleményezéssel az Alkotmánybíróság tartalomalakító lehetőségei jelentősen megnőnek, döntésében olyan követelményeket fogalmazhat meg ami könnyen csábíthat a szigorú alkotmányjog-tudományos vizsgálaton túli mérlegelésre.
4. A vizsgálat mélységének csökkenése
Bárki lehet is az indítványozó, szükségszerű, hogy kialakul majd olyan politikai helyzet, amikor nagyszámú törvényjavaslat kapcsán kérik ki az Alkotmánybíróság véleményét. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy lehetetlen lesz törvényt alkotni, vagy (és ez a valószínűbb) azt, hogy a testületnek néhány hét alatt kellene akár összetett elvi kérdéseket is eldöntenie.
5. A politikai zsarolási potenciál
Ha az eljárást az ellenzék önállóan nem kezdeményezheti, az csak a kormánypártok önigazolására lesz alkalmas. Ha viszont az ellenzéki frakciók is kezdeményezhetik, a fontos, de alkotmányosan nem aggályos törvényjavaslat elfogadásának halasztására alkalmas fegyvert kapnak ezzel.
A Rétvári-felvetés ezekre az aggályokra nem reagál, és mi csak remélni tudjuk, hogy lesz az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben valaki, aki emlékeztet arra hogy a javaslat egyszer már - a gyakorlatban - megbukott.
 |
| Barátságos Bíróság (Kanada főbírói talárban) |
Alekosz, az űrhajós és a magánnyugdíj-pénztár
Vajon nyilatkozna-e VV Alekosz a magánynyugdíj-pénztári tagsága fenntartásáról, ha tudna róla, hogy megteheti? És ha igen, miként?
Amikor a Big Brother első magyar szériája indult, sok jogász a személyiségi jogok védelmében tiltakozott a műsor ellen. Született is Lenkovics Barnabás akkori ombudsmantól egy jó hosszú, viszont érthető okból semmi kézzelfoghatót nem tartalmazó jelentés. Eltelt aztán nyolc realityben gazdag év, a valóságshow-résztvevők jogait pedig mára jóval kevésbé szokták védeni, és persze a műsor ellen a médiahatósághoz benyújtott panaszokat sem ez a szándék jellemzi. Mondjuk úgy, hogy a gyakorlat elfogadta, hogy az önrendelkezési jognak az élet számos területére kiterjedő, extrém mértékű szerződéses korlátozására a feleknek megvan a lehetősége.
A villalét gyakorlati oldala ennek ellenére tartogathat nem várt jogi meglepetéseket. A bezártság miatt ugyanis számos, másoknak magától értetődő jogi kötelezettség teljesítése válik lehetetlenné a villalakók, űrhajósok, Méder Áronok számára. Hogyan igazíthatják magatartásukat a változó jogszabályokhoz? Hogyan járhatnak el peres ügyeikben? És aktuálisan: hogyan nyilatkozhatnak személyesen a magánnyugdíj-pénztárban maradásról a Villába zártak?
A jog fontos és ősi alapelve, hogy nem ismerete nem mentesít a következmények alól. A túlnyomó többség a jog változásairól hírek, ismerősök, esetleg ismeretterjesztő blogposztok útján értesül. Emögött azonban az az alkotmányos követelmény áll, hogy a jogszabályokat – alkalmazásuk előtt – a Magyar Közlönyben bárki számára hozzáférhetővé kell tenni. Évente nagyságrendileg 50 000 oldal jogszabály születik, amit – elvileg – mindenkinek ismernie kell, hogy annak megfelelően alakíthassa magatartásait. Persze a jogászokon kívül mindenkit csak a jogszabályok töredéke érint, ezért nem baj, ha olvasóink elmulasztották a szerdán kihirdetett, az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programjának bevezetéséről és kiadásáról szóló 27/1998. (VI. 10.) MKM rendelet módosításáról szóló 1839 oldalas rendeletet. De súlyos következményekkel járhat, ha valaki fél évig nem értesül a jogszabályi változásokról.
Vajon a Villába novemberben beköltöző Alekosz tudja-e, hogy január 31-ig nyilatkozhat magánnyugdíj-pénztári tagsága fenntartásáról vagy majd a kiköltözésnél értesül róla, hogy hallgatásával gyakorolta a szabad választás jogát?
Vajon a vagány Olivér tudja-e, hogy január 1-jétől szabadságvesztés fenyegeti, ha – a szervezők akarata ellenére – filctollal összefirkálja a villa falát?
Úgy sejtjük, hogy nem, pedig a következmények alól ez nem mentesíti őket. Épp ezért úgy gondoljuk, hogy nem lehet érvényes az a szerződési feltétel, amely hónapokra elzárja a jogszabályok megismerésének lehetőségétől a villalakókat. Hiába adtak ugyanis a beköltözéskor általános meghatalmazást hozzátartozóik számára az ügyek intézésére, számos jogi ügyben nincs lehetőség helyettesítésre. A játék szervezőinek ezért kötelessége lenne tájékoztatni a játékosokat minden változásról, ami őket érintheti. Akár úgy is, hogy reggeli élelmiszerszállítmányhoz a Magyar Közlöny legfrissebb számát is mellékelik.
Persze nem valószínű, hogy Alekosz karácsonyra készülődve megtalálta volna a december 21-i Közlönyben a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvényt, az meg szinte kizárt, hogy ennek jelentőségét és következményeit fel tudta volna mérni. Úgyhogy az ilyen szélsőséges, nem tervezhető (hiszen már a választás feltételeinek a bejelentése is a beköltözés után történt) helyzeteken csak az segítene, ha a stáb feloldaná az információs – és adott esetben: cselekvési – zárlatot.
Az információhiány fenntartása és a bezártság persze a műfaj játékszabályainak igen fontos része, a szerződéseket a résztvevőkkel már az első adást jóval megelőzően megkötötték. De ha személyiségi jogai előzetes korlátozásában nagy is a villalakó szabadsága, vajon lemondhat-e arról, hogy a jogszabályi változásokat megismerje, és életét, egzisztenciáját alapvetően befolyásoló kérdések eldöntésében soha, semmilyen körülmények között ne vegyen részt? Úgy gondoljuk nem: Alekoszt tájékoztatni kell, ha úgy dönt: kimegy, ki kell engedni, és emiatt kártérítéssel nem tartozik. A valóban jelentős jogi döntési helyzet ugyanúgy vis maior, mint egy szükséges egészségügyi ellátás. No de mi a helyzet az űrhajóssal?
Disclaimer: A fenti fejtegetés pusztán a jogi gondolkodás játéka, célja az ismeretek szórakoztató jellegű terjesztése. Semmit sem tudunk a Való Világ szereplői által aláírt szerződésről, és arról is csak sejtéseink lehetnek, hogy miként reagálnának a szerződő felek, a bíróság vagy bármely hatóság egy ilyen helyzetre.
