Az ösztöndíjas a jogszabályszöveget, az állam még azt se: furcsa szerződés az ösztöndíjszerződés.

Az Oktatási Hivatal közzétette a hallgatói szerződések mintaszövegét: az ennek alapulvételével megszemélyesített szöveget fogják a beiratkozáskor a most felvett állami ösztöndíjas és részösztöndíjas egyetemisták és főiskolások aláírni. A dokumentum tartalma ugyan nem meglepő, érdekességeket ennek ellenére rejt magában: alighanem megint nem a legegyszerűbb megoldást sikerült kiválasztani.

A hallgatói ösztöndíjszerződés tartalmáról már sok szó esett. A szabályozási cél, a diplomás (és csak a diplomás) fizikai valójában történő itthon tartása büszkén vonul szembe az egységes uniós munkaerőpiac létével, illetve a belső mobilitástól az uniós gazdaságok gyorsabb fejlődését váró alapfilozófiával, a szabályozás formai alkotmányossági problémáiról pedig már írtunk. Ugyanígy az AB döntést követően immár törvénnyé felszivárgó jogszabályszövegből fakadnak a hallgatói kötelezettségek belső ellentmondásai: hogy a hitéleti képzésekre nem terjed ki a röghöz kötés, vagy hogy a munkáltató joghatósága számít, ezért például a brüsszeli magyar képviseleten dolgozó fiatalnak, de akár a szlovák képviseleten dolgozó felvidéki magyarnak is pörög az ’itthon’ töltött ideje, míg például az uniós alkalmazottnak nem.

A mintaszerződés éppen abban tanulságos, hogy megmutatja a hallgatói szerződés furcsaságait, a szerződési forma ugyanis legalább minimális szintű önkéntességet feltételezne az aláíró oldalán, ami itt teljesen hiányzik. Aki államilag támogatott helyekre jelentkezett és nyert felvételt, annak aligha alternatíva, hogy maga fizesse a képzési költségeket, a vállalt kötelezettségek pedig szintén adottak, hiszen azok természetesen a jogszabályszövegben hosszan meghatározott szerződési tartalmat veszik át szövegszerűen. Azaz az aláírt szövegből pontosan annyi érdemi információ szerezhető majd meg, mint magából a jogszabályból.

E folyamat tehát semmiben nem hasonlít majd egy valódi szerződéskötéshez: a hallgató lényegében az ösztöndíj igénybevételének jogszabályi feltételeiről szóló tájékoztatót ír majd alá, ezt azonban mégis szerződési formában teszi. Ráadásul a szerződésnek a polgári joghoz sincs túl sok köze: a visszafizetési kötelezettséget az Oktatási Hivatal hatósági határozattal állapítja meg, a követelést pedig adók módjára kell végrehajtani, így aztán az állam bíróság közreműködése nélkül ki tudja kényszeríteni a teljesítést, míg a hallgató (vagy volt hallgató) nem. Magyar viszonyok között mindenesetre érdekes lenne egy olyan eljárás, ahol az itthon elhelyezkedni nem tudó hallgató arra tekintettel tagadná meg a visszafizetést, hogy szerinte az állam megsértette azt – a szerződésben szereplő – kötelezettségét, hogy

„[a] foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerére támaszkodva törekszik arra, hogy az állami (rész)ösztöndíjas Hallgató számára a (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson”.

Hogy mindezen sajátosságok ellenére mégis szerződéskötést adminisztrálnak, az tisztán az adminisztratív terhek szempontjából biztosan nem a legolcsóbb megoldás. Ezt az is alátámasztja, hogy maga az Oktatási Hivatal is a könnyebb végéről fogja meg a szerződéskötést, amikor az alábbiakat foglalja a mintaszövegbe:

„[a] hallgató tudomásul veszi, hogy az Oktatási Hivatal vezetőjének e szerződésen szereplő nyomtatott aláírásképét szabályos jognyilatkozatnak fogadja el a Magyar Állam részéről”.

Így aztán nagyon úgy tűnik, hogy a szerződéseken a hallgató aláírása, illetve a felsőoktatási intézmény ellenjegyzése mellett egy előrenyomtatott aláírás lesz. Sajátos, egyben meglehetősen komolytalan megoldás: mintha mindegy lenne az államnak, hogy érvényes lesz-e a szerződés.

Mindenesetre akár valódi szerződésként, akár az ösztöndíj igénybevételére vonatkozó egyoldalú jognyilatkozatként értékeljük az így létrejött konstrukciót, az bizonyos, hogy a hallgató kötelezettsége ezen fog majd alapulni. Ebből a szempontból akár biztató is lehetne, hogy a minta – a törvényszövegben nem szereplő elemként – tartalmazza, hogy „a már megkötött hallgatói szerződések tartalmát a Magyar Állam kizárólag a Hallgató számára kedvezőbb feltétel megállapításával változtathatja meg”. Kár, hogy ez a megnyugtatónak szánt megállapítás a mindenkori jogalkotót biztos nem köti, így az ösztöndíjasokat egy jövőbeli újabb kedvezőtlen változástól valójában csak az Alaptörvény védi.