Sajtóhírek szerint majd fél éve folyik a bénázás az ITDH átalakítása miatt. A szervezeti átalakítások mindig együtt járnak némi fennakadással, éppen ezért kell óvatosan bánni ezekkel még a közigazgatásban is. Az viszont minden józan ésszel felfogható határon túl van, hogy egy, a gazdaságfejlesztés szempontjából kulcsfontosságú szerv hatékony munkavégzése az állami bénázás miatt szenvedjen ekkora késedelmet. A történet mindenesetre tanulságos, sokat elmond a jelenlegi kormányzati működésről.

Vegyük sorra.

Egy döntéshozó kitalálta tavaly, hogy a befektetés-ösztönzéssel foglalkozó ITDH-nak gazdasági társaság helyett központi hivatalként kell működnie. Nem tudjuk, alátámasztotta-e ezt bármilyen hatástanulmány, mindenesetre a magunk részéről nem tartjuk evidensnek, hogy egy piaci bérezést igénylő tevékenységet (külföldi befektetők idecsalogatása, nagy összegű támogatási szerződés letárgyalása stb.) feltétlenül a kormánytisztviselői bértábla szerint fizetett emberekkel lehet a legjobban, legkevésbé korrupcióra csábító módon stb. megoldani. De ez mindegy is már, a politikai döntés az átalakulásról megszületett.

A döntés része volt az is, hogy az átalakítást negyvenkét nap alatt kell végrehajtani. Nem tudjuk, a kormányrendelet közigazgatási egyeztetése alatt jelezte-e bárki, hogy egy gazdasági társaság átalakításának milyen időigénye van, és hogy ennyi idő alatt még egy jó szabályozással sem lehet kivitelezni a dolgot. Arról már nem is beszélve, hogy a magyar törvények szerint kft. költségvetési szervvé nem alakulhat át: ha ilyet akar a kormányzat, arra ugyanúgy egyedi törvényt kell alkotni, mint annak idején a Kincstár átalakításánál. Meglepődnénk, ha érkezett volna ilyen észrevétel: a kormánytisztviselők az indokolás nélküli felmentés árnyékában aligha kockáztatták meg, hogy a kormányzati akarat szabotálásával vádolják őket. Márpedig a kivitelezési nehézségek felvetése könnyen annak minősül mostanság. Ha viszont a nehézségeket megemlíteni sem lehet, nyilván megoldást sem lehet ajánlani rá.

De az igazán elképesztő az, ami ezután történt. Legkésőbb január elején a kormányzatnak szembesülnie kellett azzal, hogy itt hiba történt: a Külgazdasági Hivatal lényegében nem tudja megkezdeni a tevékenységét. Azóta eltelt öt hónap, a tavaly elkövetett hiba helyrehozása érdekében mégsem tett lépéseket egyik felelős miniszter, de a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős KIM sem. Pedig egy rövid jogszabály-módosítással a dolog kezelhető lett volna: egy bekezdést kellett volna írni az eredeti jogszabály végére arról, hogy a feladatátadásra tekintettel úgy kell tekinteni, hogy az új hivatal a régi kft. jogutódja. Ezt elegáns lett volna törvényben megtenni, de az sem okozott volna alkotmányellenességet, ha kormányrendeletben helyezik el azt a szabályt. Ez utóbbi megoldás választása esetén nagyjából három nap alatt, január 5-ére a probléma lényegében a politikai szándéknak megfelelően megoldódott volna. De nem, öt hónap után is folyik a vergődés.

Még egy olyan átalakítás esetén is, ami kizárólag az állam belső működését érinti, csak annyira volt képes a kormányzat, hogy a forradalmi hevülettől vezérelve a megfelelő előkészítés nélkül, akarnok döntést hozzon. Amikor pedig kiderült, hogy valaki hibázott, senki semmit nem tett, csak tehetetlenül figyelte a bénázást.

Nagy érdeklődéssel várjuk, hogy azokban az ügyekben (közoktatás, felsőoktatás, általában a Széll Kálmán-terv végrehajtása), ahol az államok kívüli szereplők is érintettek, ugyanez a kormányzati technika érvényesül-e.