A kormánypártok képviselői benyújtották az új alkotmány elfogadására irányuló törvényjavaslatot. Az előzetes félelmekkel szemben a tervezet a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos szerkezetét nem alakítja át, az megmarad az alapvető jogok védelmére, a jogállamiságra és a hatalommegosztásra épülő parlamentáris köztársaságnak. Ezt a leginkább az rontja le, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének tavalyi korlátozását a mostani tervezet is fenntartja.

A normaszöveg mögött meghúzódó megfontolások azonban több esetben kifejezetten ellentétesek a hatályos alkotmány alapvető értékeivel. A tervezet tudatosan hűvös távolságtartással viszonyul a köztársasági eszméhez, lehetővé teszi a kormánypártok által eddig el nem foglalt független tisztségek megbízható emberekkel, hosszú időre való betöltését, valamint a parlamentarizmus lényegével ellentétesen a most kormányzó koalíció gazdaság- és társadalompolitikai elképzeléseit kifejező egyes törvények megváltoztatását kétharmados többséghez köti.

A tervezettel ezen túl az a legnagyobb baj, hogy kidolgozottsága a szakmai igényesség minimumát sem mutatja, átgondolatlan megoldásokat alkalmaz, illetve világos tartalom nélküli politikai deklarációkat próbál az alkotmány szövegébe erőszakolni. Nem rombolja le a jogállamot, de akarnokságával jelentősen erodálja azt.

Nem negyedik köztársaság ez, hanem a harmadik köztársaságnak az alkotmányjavaslatot benyújtó pártok pillanatnyi érdekeit tükröző, új minőséget nem jelentő változata. Azt is mondhatjuk, hogy ez csak a Köztársaság 3.1.:  a fejlesztő egy kicsit változtatott a felhasználói felületen, hogy új változatként adhassa el, meg barkácsolt a forráskód mélyrétegeiben, de úgy, hogy az csak a geekeknek tűnjön fel.

Az index tegnapi írása szerint „senkinek sem sikerült határozott mozdulattal felvenni a kunkorodó fonalat”. Mi kísérletet teszünk rá.

E blog terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé a szöveg részletes elemzését, ezért száz pontba szedve az eheti Élet és Irodalomban fejtjük ki a tervezet kritikáját.