Az Így írnánk mi a Facebookon

Így írnánk mi

A szerzők az atlatszo.hu jogi munkacsoportját is erősítő alkotmányjogászok.

Atlatszo.hu

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr
elofizetok.png

Az Így írnánk mi a facebookon

Hirdetés

Mr.Sale

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Címkék

ab indítvány (3) adatvédelem (3) adatvédelmi biztos (2) adminisztratív terhek (4) adó (2) adósságkorlát (1) adózás (4) adóztatás (1) alapjogok (3) alaptörvény (7) alaptörvény átmeneti (1) alkotmány (31) alkotmánybíróság (42) alkotmányellenes (10) alkotmányjogi panasz (3) alkotmánykritika (15) alkotmányossági vétó (1) alkotmányozás (8) államigazgatás (1) állami magánjogi szerződések (1) állami számvevőszék (1) államszervezet (1) angolok (1) átnevezés (1) átruházás (1) balogh józsef (1) bejelentés (1) bér (1) bírói korhatár (1) bíróságok (2) bírság (2) bírságolás (1) budai gyula (1) büntetőjog (8) bürokrácia (3) címlapvadász (1) civil (1) coase tétel (1) család (1) csehország (1) demokratikus legitimáció (2) devizahitelek (2) diszkrimináció (2) döntés-előkészítés (3) döntés előkészítés (5) egészségügyi (1) egyenlő bánásmód hatóság (1) egyeztetés (2) egyház (3) emberi jogok (1) engedély (1) etika (1) eu (1) európai bíróság (1) fejlesztési ügyek (1) felhatalmazás (1) felkészülési idő (3) felsőoktatás (3) felvételkészítés (1) fogyasztóvédelem (2) földtörvény (1) főváros (1) frakciók (1) garancia (1) gazdaság (1) gazdasági versenyhivatal (1) gazdaság és jog (1) gomba (1) gombász (1) hajléktalan (1) hajléktalanok (1) hálapénz (1) hallgatói ösztöndíjszerződés (1) hasznos (1) hatáskör (1) hatásvizsgálat (5) hatóság (3) hatósági eljárás (1) házszabály (2) házszabálytól eltérés (2) honvédelem (1) hungarikum (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (4) információszabadság (1) intézményfenntartás (1) ismeretterjesztés (2) játékelmélet (1) javadalmazás (1) javaslatok (1) jelölés (1) jelöltállítás (1) jogalkotás (15) jogalkotási düh (7) jogállam (5) jogászok (1) jogbiztonság (2) jogrendszer (2) jogszabályok (2) jogszabályszerkesztés (1) jog és gazdaságtan (1) jó kormányzás (3) jó példa (1) kamara (2) kampány (1) képviselők (1) kereskedelem (1) kétharmad (1) kétmillió (1) kiemelt ügyek (1) kodifikáció (1) kolontár (2) költségvetési tanács (1) konzultáció (2) kormány (7) kormánybiztos (1) kormányváltás (1) korrupció (2) kósa lajos (1) középiskolások (1) közérdekű adatok (1) közgazdaságtan (1) közgyűjtemények (1) közigazgatás (26) közigazgatási egyeztetés (1) közlekedés (4) közmédia (1) közmunka (1) közoktatás (1) közpénzügyek (10) közpolitika (10) központi (1) közszolgálat (3) köztársasági elnök (2) közterület (1) köztisztviselők (3) közvélemény (2) kresz (2) külképviseleti szavazás (1) különadó (10) különvélemény (1) Kúria (1) lázár jános (13) legfelsőbb bíróság (1) legfőbb ügyész (1) levélben szavazás (1) lex mal (1) magyarközlöny (1) matolcsy (1) média (4) médiahatóság (1) médiatörvény (3) mentelmi jog (1) mezőgazdaság (1) mnb (1) mobiltelefon (1) módosítás (1) módosító indítvány (3) mozgássérült (1) munka (2) művészet (1) nav (1) negyvenmillió (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti együttműködés programja (1) nemzeti konzultáció (1) nemzetközi példák (1) nemzetközi szerződés (1) népszavazás (5) NFÜ (1) nmhh (1) nyelvtanárok (1) nyilvánosság (4) nyugdíj (6) oktatás (1) ombudsman (1) OMG (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (3) orbán viktor (1) országgyűlés (8) országgyűlési biztos (2) összeférhetetlenség (1) ösztönzők (1) paks (2) parkolás (1) parlamentarizmus (1) párttámogatás (1) pénzmosás (1) pénzügyi szervezetek állami felügyelete (2) polgári jog (1) politikai nyilatkozat (1) politikai vétó (1) preambulum (1) pszáf (1) reakció (1) regisztáció (1) rendelet (1) rendészet (1) rezesova (1) rezsicsökkentés (1) rezsicsökkentés adminisztratív terhek (1) rogán antal (5) rokkantigazolvány (1) sajtó (2) sajtószabadság (2) sarkalatos törvények (1) Seuso-kincsek (1) strasbourg (2) stratégia (1) szabálysértés (2) szarvasgomba (1) szavazás (5) személy illetmény (1) szerződési szabadság (1) szlovákia (1) szociális ügyek (1) tájékoztatás (1) társadalmi egyeztetés (1) térkép (1) titok (1) tömegindítvány (3) törvényalkotás (13) törvényjavaslat (14) törvénytervezet (2) tulajdonjog (1) tv2 (1) ügyészség (1) ügyrend (1) újraalkotott (1) újraalkotott alkotmány (18) újra alkotott (1) új alkotmány (29) üzleti környezet (2) vagyonőr (1) választás (2) választási eljárás (4) választási rendszer (6) választások (1) választói regisztráció (2) választójog (5) valóvilág (1) véleménynyilvánítás (1) verseny (2) vidékfejlesztési minisztérium (1) west balkan (1) zárómódosító (6) zavar (6) Címkefelhő

Moderálási alapelvek

Töröljük azt a kommentet, ami bármilyen módon jogsértő,
gyűlölködő,
indokolatlanul személyeskedő,
spamet, reklámot, propagandát tartalmaz, vagy
sem a cikkhez, sem annak témájához nem kapcsolódik.

Az ajánlóív árnyékában

Nem a postaládák voltak a gyenge pontjai a jelölési rendszernek, hanem a pártok azok. Egy olyan rendszerben, ahol már elég az észrevétlenül elvégezhető másolás, a hatóságok arra hivatkozva nem cselekszenek, hogy kevesebb a jogsértésekről szóló bejelentés, mint amikor még lopkodni kellett a kopogtatócédulákat.

bart_1.jpg

A jelölőíves jelöltállítási rendszertől velünk együtt sokan a kopogtatócédulás őrület meghaladását, a visszaélések visszaszorulását várták. Nézzünk szembe a tévedésünkkel: egy húsz éve egyenletesen rosszul működő megoldás helyére hogyan került egy még rosszabb?

A többes jelölés megengedéséért, na és az egyszerre értelmetlen és pazarló jelölttámogatásokért lehet (és kell is) a kormánypártok rövidtávú hatalomtechnikai megfontolásait okolni, de az ajánlóívek bevezetése mögött utólag se vélünk felfedezni hátsó szándékot. Egészen egyszerűen olyan régóta éltek velünk a cédulás rendszer hibái, hogy még azok számára is bármi jobbnak látszott, akik ideálisnak amúgy mást (mondjuk kauciót, egyéb pénzügyi kötelezettségvállalást vagy valamiféle erkölcsi jellegű feltételt) tartottak volna.

A kopogtatócédulákat (hivatalos nevükön az ajánlószelvényeket) ugyanis tényleg 1990 óta lopkodták a postaládákból és a postásoktól, hogy aztán eladják a pártoknak a leadás előtti napokban, amikor már magas volt az árfolyam. Ugyanígy húszéves hagyománya volt a "tessék hagyni, Marika néni, majd mi ráírjuk a többit" módszerrel beszerzett szelvényekkel való pártközi kereskedésnek, sőt, a hamisításnak is. A választópolgári ajánlás rendszerén belül maradva kézenfekvő volt a cédula helyett ellenőrizhetőbb módszerre átállni.

Csakhogy - és ez minden baj gyökere - hiába ellenőrizhető a jelölőív útja, hiába szól a jelölt nevére, és hiába szerepel rajta a gyűjtő neve elvesztett ívenként ötvenezres bírság mellett, hogyha a leadott jelölőívek számán és a választópolgár adatain kívül nem ellenőriz senki semmit. Márpedig ugye az elmúlt napokban a tömeges másolásokról és ívcserékről szóló sajtóhírek után előbb a Nemzeti Választási Bizottság fogadta el a Nemzeti Választási Iroda azon tájékoztatását, hogy elektronikus nyilvántartás hiányában képtelenek a választási bizottságok a többes jelöléseket ellenőrizni. Ezután a TASZ-nak a fiktív jelöléseket választópolgári adatigénylésekkel felderíteni kívánó kezdeményezését próbálta Péterfalyi Attila NAIH-elnök azzal megakasztani, hogy szerinte a választási szervek nem kötelesek az általuk tárolt íveken kezelt személyes adataikról az érintetteket tájékoztatni.

Végül Péterfalvi újabb állásfoglalása azt is egyértelművé tette, hogy ő maga nem fog átfogó vizsgálatot indítani az ügyben (mert nincs nyomozati jogköre, ami valami megfoghatatlan ok miatt szerinte ehhez kellene), ezért elküldte Mesterházy Attila tárgybeli nyílt levelét a rendőrségnek. Három választókerületben (lényegében csak ott, ahol a választási bizottság valamelyik tagja a saját nevét látta az íven, azaz pár privilegizált sértettnél) véletlenül megindult ugyan a nyomozás, de a lényeget tekintve eddig annyi történt, hogy egy állami szerv picit piszmogott a saját hivatalával, míg egy másik állami szerv átküldött egy harmadik állami szervnek egy nyílt levelet.

A baj tehát "csak" annyi, hogy egy visszaélésekre, illetve konkrétan az ívekkel való kereskedelemre iszonyú erősen ösztönző, de egyébként ellenőrizhető rendszerben minden hatóság széttárja a karját, hogy lehetetlen ellenőrizni. (A teljes tételes ellenőrzés valóban az, de önmagában a többes jelölések kiszűrése és ellenőrzése már lehetséges, a leadási adatok alapján gyanúsan együtt mozgó pártok íveinek összevetése pedig minimális ráfordítás mellett is nagy sikerrel kecsegtetne.) Az elutasító hozzáálláshoz a kulcsot a második Péterfalvi-állásfoglalás adja meg: "tekintettel arra, hogy a korábbi évekhez képest nagyságrendekkel kevesebb bejelentés érkezett a Hatósághoz, a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy a Ve. által bevezetett ajánlási rendszer kiküszöbölte a korábban előforduló hiányosságokat". A kör tehát bezárult: egy olyan rendszerben, ahol most már a cetlik fizikai ellopása sem kell a csaláshoz, hiszen elég a másolás - amiről senki nem szerez tudomást -, az állam arra hivatkozva dől hátra, hogy kevesebb a bejelentés a jogsértésekről, mint amikor még a postaládákat kellett feltörni. Csalhattok, csak ne tudjak róla - a magyar viszonyokra alkalmazott pedagógia.

Egy dologban biztosak vagyunk: semmi nincs megoldva az ajánlási rendszerrel kapcsolatban, és ha a vége is az marad, hogy senki sem tett semmit a másolók elkapásáért, akkor ebben a rendszerben már nem szabadna több választásnak nekimenni. Ha ugyanis nincs esély a lebukásra, akkor a bizniszpártoknál lapuló másolt íveket senki nem fogja a választások után megsemmisíteni, hiszen akkor is felhasználhatóak lesznek májusban és ősszel is, hogyha ki sem megy senki a nevükben az utcára gyűjteni.

A másik fontos tanulság pedig az, hogy nem a postaládák voltak a gyenge pontjai a rendszernek, hanem a pártok azok. Itt jelölési botránytól mentes, adatkereskedelmi feketepiac nélküli választás csak akkor lesz, ha a pártok egyáltalán nem kezelik a jelölés során a választók személyes adatait. Ha továbbra is választói támogatáshoz akarjuk kötni a választáson való indulást, akkor erre két, egymással párhuzamosan is alkalmazható megoldás kínálkozik: egyrészt a választási bizottság hivatali helységében való személyes aláírás (lényegében olyan garanciák mellett, mint maga a szavazás), másrészt - a rendes választási ügyintézéshez hasonlóan - az ügyfélkapu használata. Ezeket nyilván kevesebb választó vállalná be, úgyhogy lehet, hogy csökkenteni kellene a szükséges ajánlók számát, viszont nem kerülne ki vele személyes adat a választási szerveken kívülre. 

Ez a cikk a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az atlatszo.hu közös Kampánymonitor projektjének keretében készült. További részletek a kepmutatas.hu oldalon elérhetőek. 

süti beállítások módosítása
süti beállítások módosítása