Atlatszo.hu
Az Így írnánk mi a facebookon
Hirdetés
Támogasd Te is az atlatszo.hu-t
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
A visszamenőleges hatályú miniszteri rendelettel kijavított törvény esete a minőségi jogalkotással
A meredek törvényalkotási hibák még meredekebb kezeléséről szóló sorozatunk mai darabjában a tegnapi és a tegnapelőtti első (mert kettő volt) Magyar Közlöny intertextuális összefüggései között teszünk felkavaró utazást. Aki nem szereti az időgépes sci-fiket, az meg se próbálja velünk végigkövetni, hogy mi köze a bizalmi vagyonkezelőkről szóló törvény elbaltázott hatálybaléptető rendelkezésének a jogszabály-szerkesztési miniszteri rendelet tegnap este hétkor (!) hatályba lépett módosításához.
A most záruló parlamenti ciklus utolsó törvényei közé - nyilvánvalóan rendszerhiba, alapvető minőségbiztosítási hiányosságok miatt - keveredett, a kívánt eredményt is veszélyeztető hibák között láttunk már olyat, amit példátlan jogalkotási húzással sikerült javítani. Az azóta 2014. évi XII. törvényként kihirdetett MMA-törvényes javítópakk viszont így utólag kifejezetten elegáns megoldásnak tűnik, ha már megismertük a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény alább tárgyalt történetét.
A sztorit az egyszerűség kedvéért ott érdemes elkezdeni, hogy a magyar jogszabályok legfontosabb részei közé tartoznak a hatálybaléptető rendelkezések. Ezekből derül ugyanis ki, hogy az elfogadott új szabályozás alkalmazására mikortól kerülhet sor. A magyar jogalkotás hagyományai és a hazai jogszabály-szerkesztési szabályok szerint a hatálybaléptető rendelkezések (külön-külön vagy egyben) megmondják a jogszabály egészéről és minden más rendelkezéséről, hogy azok mikor lépnek hatályba. Hogy ők maguk mikor lépnek hatályba, az közjogászok számára érdekes vita három sör után, de mindenki más számára körülbelül annyira élvezetes, mintha fogászok vitatkoznának a foggyökér eltávolításának helyes módjáról. Ami ebből igazán lényeges, az annyi, hogy bár a hatálybalétető rendelkezésnek sosincs külön hatálybaléptető rendelkezése, de ennek ellenére senki sem gondolta soha, hogy azok ne fejtenék ki a kívánt hatást. (Éppen ezért a saját magunk által kreált tyúk-tojás problémát szerintünk a legegyszerűbben úgy lehet megoldani, ha azt vesszük alapul, hogy a hatálybaléptető rendelkezés mindig a jogszabály egészével együtt lép hatályba.) Ebből a kérdésből azonban gyakorlati probléma aligha lehet - gondoltuk eddig.
Ekkor azonban jött a bizalmi vagyonkezelői törvény, aminek elcsúszott a számozás a hatálybaléptető rendelkezésében, ezért aztán mégiscsak lett hatálybaléptetője a hatálybaléptetőnek, ráadásul március 15-i:
A hiba hátteréről annyit érdemes megjegyezni, hogy már a benyújtott szöveg is hibás volt (igaz, akkor még március 14-én lépett hatályba az egész törvény, és belőle az 1-69. § március 15-én), azonban az Alkotmányügyi bizottságnak két más tárgyú módosítást behozó módosítójának eredményeként teljesen átszerkesztették a hatálybaléptetőt, hogy ami újonnan került be, az azonnal hatályba léphessen. Ez tényleg komplex feladat volt, de annyira azért nem, hogy sem maga a módosító, sem a KIM zárómódosítója ne tudja normálisan elvégezni - mégis ez lett a vége. A dolgokat megkavaró, menet közben berakott módosítások közül amúgy az egyik - az 53. § (3) bekezdés b) pontja - a végrehajtói kamara panaszkezelésére vonatkozó miniszteri rendeleti felhatalmazás megteremtése volt. A másik, az Alkotmányügyi bizottság hivatkozott módosítójával a törvénybe került módosítás (53. §) az útdíjtörvént érintette, és már komolyabbnak tűnt. Ebben ugyanis a KAVOSZ Vállalkozásfejlesztési Zrt. felvett kölcsöneire korábban törvényben vállalt állami kezességet módosították úgy, hogy az ne a használati díj, hanem az útdíj fizetését szolgáló kölcsönökre vonatkozzon.
Miután a fenti szöveggel kijött a törvény hétfőn a Közlönyben, tényleg volt valamennyi bizonytalanság abban, hogy most akkor mi mikor lépett hatályba. Biztosan mi nem vagyunk elég igényesek, de azért ezt az ellentmondást nem gondolnánk olyannak, amit ne lehetne értelmezéssel tisztázni. A jogalkotói akarat ugyanis a hiba ellenére is egyértelmű. Az 1/2004. (V. 4.) MNB rendeletnek például annak idején kimaradt a hatálybaléptető rendelkezése, de mivel kiderült belőle, hogy a kamatot mikortól kell alkalmazni, ez különösebb gondot nem okozott.
Úgy látszik azonban, hogy mégis kezelhetetlenné vált a bizonytalanság, amit Navracsics Tibor rendszerető emberként nem tűrhetett, így a civilizáció védelmében elkeseredett lépésre szánta el magát. Tegnap délután (azaz a törvény hatálybalépésének napján) ugyanis úgy módosította a jogszabály-szerkesztésről szóló miniszteri rendeletet, hogy abba beleírta a következő két mondatot:
"A jogszabály tervezetében a hatályba léptető rendelkezés hatálybalépését nem lehet önállóan meghatározni. Az ilyen jogszabályi rendelkezésnek a hatályba léptető rendelkezés hatálybalépését meghatározó részében történő végrehajtását a jogszabály egészének hatálybalépését meghatározó rendelkezés kizárja."
A második mondat lényegében annyit jelent, hogy ha a fenti hibát elkövetik a (3) bekezdésben, akkor is az (1) bekezdés szövege a nyerő. Tartalmilag a megoldás iránya jó, csak az a baj, hogy ezt a kérdést a jogalkotási törvényben lehetne csak rendezni. Az azonban még így is csak a kisebbik hiba a történetben, hogy a rendelkezés kílóg a jogszabály-szerkesztési szabályok közül. Az igazán szép húzás ugyanis az volt, hogy magát a rendelet módosítását meg így sikerült hatályba léptetni:
Ez meg ugye olyan visszaható hatály, mint a huzat: ha a KIM-et nem kényszeríti valami rá, hogy megírja, hanem csak véleményeznie kell, akkor kirakták volna a falra és bekeretezik. Nemcsak azt írja elő utólag a miniszter, hogy a korábban kihirdetett jogszabályokat hogyan kellett volna szerkeszteni (ez viccesnek, bár kicsit haszontalannak tűnik), de még formálisan se sikerült megúszni a visszahatást. Hiszen a törvény kedd hajnaltól hatályban van, amihez az este 7 előtti kihirdetés eső után köpönyeg. Nehéz erre bármit mondani: a jogszabály-szerkesztési rendeletnek nem tartalmaznia kellene a hasonló kodifikációs megoldásokat, hanem megelőznie azokat. Értjük mi, hogy ezt fontos volt valahogy javítani (vagy csinálni valamit, amire rá lehet mutatni, hogy tessék, kijavítottuk), de ha az ügy utólag megért ekkora figyelmet, akkor a törvényszöveget is sikerülhetett volna ellenőrizni.
Ceterum censeo: a kormányzati jogalkotás mennyiségileg már nagyon jó, úgyhogy lassan tényleg érdemes lenne rágyúrni arra, hogy elfogadás előtt olvassa is el valaki a szövegeket.
Paks: folytatása következik
Úgy tűnik, a héten kiderül, hogy a paksi hitelfelvétellel kapcsolatban a kormánypártok milyen trükkel próbálják majd átugrani vagy megkerülni a saját adósságszabályukat, illetve blokkolni egy Paksról szóló népszavazást. Teljes sikerük mindenesetre egyik vonatkozásban sem várható.
![46120746[1].jpg](https://m.blog.hu/ig/igyirnankmi/image/46120746%5B1%5D.jpg)
Áder Jánossal az élen sokan láttatják úgy, mintha már túl lennénk a paksi bővítéssel kapcsolatos elvi döntéseken, pedig még csak most jön majd a feketeleves. A projektet finanszírozó hitelmegállapodásról Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerdai kormánydöntést ígér, sőt, az eddig is érthetetlen kapkodást folytatva rendkívüli parlamenti ülést is kilátásba helyezett. Még mindig nem tudjuk, hogy ez a szerződés milyen állat lesz - magánjogi megállapodás vagy ilyen tárgykörben roppant szokatlan módon nemzetközi szerződés -, de már csak azért is fontos, mert a köztársasági elnök által a múlt héten kihirdetett orosz-magyar atomenergetikai együttműködési megállapodásban foglalt kötelezettségeink is csak akkortól élnek majd, amikor a finanszírozásban is megegyezünk az oroszokkal.
Az államadósság mértékével kapcsolatban a Varga-nyilatkozat annyi támpontot ad, hogy "a hitelfelvétel az államadósságot körülbelül egy százalékponttal növelheti átmenetileg a tízéves periódusban, de ez nem veszélyezteti azt a célt, hogy a következő években a magyar államadósság mértéke csökkenjen". A kormányzat is úgy látja tehát, hogy ha a 10 milliárd eurós - úgy tűnik, végül a központi költségvetést terhelő - hitelt felvesszük, akkor azzal valóban jelentősen nő az államadósság. Az érvelésnek az a része azonban, hogy mindenki nyugodjon le, mert a növekedés nem veszélyezteti az államadósság csökkenését, elrepít minket oda, ahol az alkotmányos adósságszabály csak arra jó, hogy időnként ki kelljen mondani ezeket a szavakat. Hiszen ha ennyivel el lehet intézni egy ekkora többletteherrel járó egyedi döntést, akkor nincs is olyan kötelezettségvállalás, ami az adósságplafonba ütközhetne, mert majd legfeljebb az akkori kormány végrehajt majd néhány pár százmilliárdos megszorítást.
Arról se feledkezzünk meg, hogy ez az "átmeneti" államadósság növekedés annak ellenére is fennáll még a kormány szerint, hogy szerintük a beruházás megtérül. Igaz, ezt az utóbbit továbbra is Varga úri becsületszavára kellene elhinnünk, mert az előkészítő iratokat, köztük a megtérülési számításokat továbbra sem hozzák nyilvánosságra.
Az, hogy mi lesz az újabb szerződésszövegben, természetesen a bővítés népszavaztathatóságát is érintheti. Sokan felkaptuk a fejünket múlt héten az együttműködési megállapodást kihirdető törvény aláírásakor tett elnöki nyilatkozat azon részére, amely szerint az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja alapján lett volna kizárt népszavazást kezdeményezni a törvényről. Ok és okozat látszott ugyanis keveredni, hiszen nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségről csak attól a pillanattól beszélhettünk, hogy a hazai szerződéskötési eljárás lezárul, méghozzá éppen az elnöki promulgációval és a megerősítési okirat kiállításával.
Azonban - akár lett volna február 12. előtt lehetőség magának a törvénynek a népszavazásra bocsátására, akár, mint az elnök gondolja, nem - ebben a pillanatban szerintünk semmi nem zár ki egy, nem a szerződésekre, hanem magára a paksi bővítésre vonatkozó népszavazást. Ez a józan várakozások alapján a pénzügyi megállapodás után sem változhatna meg, hiszen olyasmit bővítésről szóló vitában elfoglalt állásponttól függetlenül is történelmi bűn lenne azért a nemzetközi szerződésbe írni, ami a blokkok megépítésére is visszavonhatatlan kötelezettségvállalást jelentene. Egy dolog ugyanis, hogy mik a hitel feltételei és az mire használható fel. Az viszont ettől teljesen független, hogy például abban az esetben, ha tíz év múlva a tudományos és műszaki fejlődés eredményeként a bővítés értelmetlenné válna, akkor le lehessen állítani a projektet akkor is, ha az oroszok a maguk részéről továbbépítenék a blokkokat.
Update: Az NVB, mint azt mai döntése mutatja, ilyen finomságokra nem érzékeny. Mindenesetre érdeklődve várjuk a szöveget, hogy melyek azok a szavak a nemzetközi szerződésben, amelyek arra kötelezik az országot, hogy az államadósságot növelő hitelből építsen új atomerőművi blokkot.
Update 2: Közben közzétette az NVB a határozat szövegét. A dolog érdeméről szóló szövegrészeket teljes egészében idemásoljuk:
Az Egyezmény 1. cikk 1. pontja úgy rendelkezik, hogy a „Felek együttműködnek a Magyarország területén lévő Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásában és fejlesztésében, beleértve két új 5-6. blokk tervezését, megépítését, üzembe helyezését…”Az Egyezmény 9. cikke továbbá kimondja, hogy „A jelen Egyezmény 1. cikkének 1. és 3. pontjában rögzített együttműködés megvalósítása érdekében az Orosz Fél a Felek külön megállapodásában meghatározott összegben és feltételekkel állami hitelt biztosít a Magyar Fél számára a Paksi Atomerőmű teljesítménye fenntartásának és fejlesztésének finanszírozásához.”Az NVB a szervezők által hitelesítésre benyújtott kérdésről megállapítja, hogy az az alapján megtartott, érvényes és eredményes népszavazás az Egyezmény egészét érintve, az abban foglalt, ismertetett kötelezettségek (új atomerőmű blokkok építése, a Paksi Atomerőmű teljesítménye fenntartásának és fejlesztésének finanszírozásához nyújtott kölcsönszerződés megkötése) teljesítését akadályozná meg.Az NVB álláspontja szerint a jelen kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlés a népszavazás eredményének csak az Egyezmény felmondásával tehetne eleget.
Hát, sok mindent gondoltunk eddig a "felek együttműködnek" típusú megfogalmazásokról, de hogy ilyen komoly jelentőségük lehet, azt nem hittük volna. Mindenesetre ha majd az ország alkotmányos szuverenitását kell megvédeni, akkor ne az NVB-t küldjük előre.
Miért nem lett vajon Lex Simon?
A hivatalos magyarázat szerint Simon Gábor úgy bukott le a 240 milliós titkos ausztriai bankszámlájával, hogy az osztrák pénzmosás elleni hatóság az osztrák bank adatai alapján kiszúrta, hogy ő egy magyar politikus. Éppen ez, vagyis az ügyfél "kiemelt közszereplő" minősége az, amit a magyar bankok ma csak külföldi ügyfélnél kötelesek vizsgálni, a hazai politikusoknál azonban nem.
A Simon-ügyhöz hasonló esetekben a rendes menetrend az volt a most lezárult parlamenti ciklusban, hogy gyorsan elfogadtak az ügyre hivatkozva valami szigorúnak szánt, de legalábbis annak mondott törvénymódosítást is. Persze nem az a baj, hogy ez most elmaradt, de ha már a parlamenti többség keménykedni akart, akkor ezt a végül elfogadott, alkotmányos és törvényi alap nélküli, visszaható hatályú tiszteletdíj visszaköveteléssel próbálkozó országgyűlési határozat helyett megtehette volna úgy is, hogy a jövőre nézve is levonja a tanulságokat a saját korábbi törvényével kapcsolatban. A vagyonnyilatkozati kötelezettség ugyanis nem azért nem hatékony, mert ha már kiderül, hogy hazudott a nyilatkozattevő, akkor ne lennének megfelelőek a szankciók (a tisztségéből elmozdítják és ott a nyakában a NAV az eltitkolt jövedelem miatt), hanem mert ez lényegében soha nem derül ki.
Ehhez képest tartjuk a történetben azt a legfontosabb tanulságnak, hogy hogyan bukott le a szocialista képviselő. Az ügyészség által adott magyarázat a Simon elleni, később vélhetően az ügyet kirobbantó Magyar Nemzet cikket is megalapozó ügyészségi vizsgálat hátteréről az, hogy a magyar hatóságok az osztrák számláról úgy szereztek tudomást, hogy az osztrák pénzügyi nyomozó egység (a pénzmosás elleni nemzetközi és uniós szabályok szerinti Financial Intellignce Unit, röviden FIU) szúrta ki Simon számláját, amikor a képviselő mentelmi jogának egy másik ügyben történt felfüggesztéséről tudomást szerzett. Függetlenül attól, hogy mennyire életszerű, hogy Sherlock Holmes él, és az osztrák fináncokkal eszi a wiener schnitzelt (mert azért ehhez egy ennyire mindennapos név esetén kell azért némi zsenialitás is, pláne, hogy az FIU sem szörfözhet ám banki rendszerekben csak úgy), ez azért lehet valamennyire reális magyarázat, mert az osztrák bankok, illetve jelentéseik alapján Ausztria - a többi uniós tagállamhoz hasonlóan - tényleg gyűjt a pénzmosás elleni szabályok alapján információkat magyar politikusokról.
Így annyi a konkrét ügyet érintően is biztos, hogy az osztrák banknak valóban vizsgálnia kell, hogy egy nála megjelenő magyar ügyfél nem országgyűlési képviselő-e véletlenül, és ha igen, akkor nyilatkoztatnia kell a nála elhelyezett összeg forrásáról. Az osztrák szervek hatékony munkájának csak örülni tudunk, a magyarokét viszont javítani is lehet, úgyhogy megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy a vonatkozó uniós szabályok átültetéséből fakadóan pontosan ugyanez lett volna a helyzet a magyar pénzmosás elleni törvény alapján akkor is, ha egy, a magyar gazdaságpolitika irányait nem ismerő osztrák politikus valami öngyilkos ösztöntől hajtva éppen egy magyar bankban akarta volna a pénzét eldugni.
A meglepetés azonban ott érkezik, amikor észrevesszük, hogy a magyar jogalkotó igencsak megelégedett az uniós szabályokból fakadó minimális programmal. Csak abban a körben írta ugyanis elő a kiemelt közszereplő (vagy ahogy az angol eredetiben szerepel: "politically exposed person") vonatkozásában a pénzügyi intézmények számára a forrás kötelező vizsgálatát, illetve azt, hogy esetükben a szerződést ne az egyszerű ügyintéző, hanem egy erre kijelölt vezető kösse meg, ha az ügyfél külföldi. A magyar országgyűlési képviselő tehát itthon minden hasonló vegzatúra nélkül megnyithatja a számláját. A banktitok persze itthon egy már folyó büntetőeljárás kapcsán például adott esetben ennek ellenére is könnyebben megismerhető lehet a nyomozók számára, de hát miért indulna büntető eljárás, hogyha nem tud senki a számláról?
A különbségtételre nehéz ésszerű magyarázatot találni, de ha az ember alaposan elolvassa az alábbi fogalmat (különösen annak utolsó három bekezdését), és végiggondolja, hogy ez ki mindenkit érinthetne, akkor azért lehetnek tippjeink arról, hogy mi van a törvényhozói visszafogottság hátterében:
"Pmt. 4. § (1) E törvény alkalmazásában kiemelt közszereplő az a külföldi lakóhellyel rendelkező természetes személy, aki fontos közfeladatot lát el, vagy az ügyfél-átvilágítási intézkedések elvégzését megelőző egy éven belül fontos közfeladatot látott el, továbbá az ilyen személy közeli hozzátartozója vagy akivel közismerten közeli kapcsolatban áll.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában fontos közfeladatot ellátó személy:
a) az államfő, a kormányfő, a miniszter, az államtitkár,
b) az országgyűlési képviselő,
c) az alkotmánybíróság és olyan bírói testület tagja, amelynek ítélete ellen fellebbezésnek helye nincs,
d) a számvevőszék elnöke, a számvevőszék testületének tagja, a központi bank legfőbb döntéshozó szervének tagja,
e) a nagykövet, az ügyvivő és a fegyveres szervek hivatásos állományú főtiszti rendfokozatú, tábornoki beosztású és tábornoki rendfokozatú tagjai,
f) a többségi állami tulajdonú vállalkozás ügyviteli, igazgatási vagy felügyelő testületének tagja.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában közeli hozzátartozó a Ptk. 685. §-ának b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó, továbbá az élettárs.
(4) Az (1) bekezdés alkalmazásában a kiemelt közszereplővel közeli kapcsolatban álló személy:
a) bármely természetes személy, aki a (2) bekezdésben említett személlyel közösen ugyanazon jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet tényleges tulajdonosa vagy vele szoros üzleti kapcsolatban áll;
b) bármely természetes személy, aki egyszemélyes tulajdonosa olyan jogi személynek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek, amelyet a (2) bekezdésben említett személy javára hoztak létre."
Annyit kell még a történethez hozzátenni, hogy a pénzmosás elleni nemzetközi egyezmény 2012-es felülvizsgálatát követően az Unióban éppen folyik a szabályozás felülvizsgálata, aminek során a Bizottság honlapján fellelhető, igaz, egyelőre csak egy bizottsági jelentésre adott magyar álláspont nagyon helyesen az, hogy az egyes tagállamok politikusaira is terjedjen majd a jövőben ki az uniós követelmény. Az uniós szabály hiánya azonban eddig se lett volna akadálya annak, hogy nemzeti hatáskörben kiterjesszük a kötelezettséget. Már csak azért sem, mert a nemzetközi pénzmosás elleni politikusi adatbázisok már eleve milliós nagyságrendű névlistával dolgoznak, amihez képest pár száz magyar név igazán keveset számítana már.
A törvényalkotási világrekord ára
Nagyon stílusosan, egy újabb, minden eddigi húzást alulmúló jogalkotási mélyponttal zárulhat a törvényhozási ciklus: egy tegnap elfogadott törvényről még tegnap kiderült, hogy január 1-jével hatályba léptetni nem lesz jó, így aztán a Balog emberminiszter által szintén még tegnap benyújtott és kivételes sürgős tárgyalásra kért, a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény módosításáról szóló 2014. évi … törvény hatálybalépésével összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat lehet a ciklus utolsó elfogadott törvénye. Gratulálunk!
![POlar_facepalm[1].jpg](https://m.blog.hu/ig/igyirnankmi/image/POlar_facepalm%5B1%5D.jpg)
Kövér László még két hete nem titkolt büszkeséggel beszélt arról, hogy "világrekordot döntöttünk az egy törvényhozási ciklusra jutó törvényeket illetően". Azt, hogy a házelnök - aki korábbi megnyilvánulásai alapján amúgy annak ellenére szeretne megfontoltabb és minőségibb törvényalkotást, hogy ennek hiányát az elmúlt négy év törvényalkotása tekintetében komolyabb gond nélkül elfogadta - pont erre büszke, azt inkább valóságérzékelési problémának tartottuk, és nem álltunk volna le rajta vitatkozni. Azonban tegnap a kormányzat és a kormánytöbbség annyira szép lezárását adta az elmúlt négy év parlamenti munkájának, hogy a törvényalkotási racionalitás teteme felett érdemes lehet azért pár értékelő gondolattal köszönteni a cikluszárást már azelőtt is, hogy a végleges adatok alapján értékelnénk.
A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló törvény módosításáról tegnap - egy részletszabály korábbi elnöki vétója miatt másodszor - szavazott az Országgyűlés. A 2011 végén elfogadott törvény még csak nyolcadszor módosul majd, ebből másodszor átfogóan: az akadémiai tagok jogállásának átalakítása, "a jogalkalmazás megkönnyítése" érdekében a vagyongazdálkodási szabályok átírása, illetve az MMA által 70 darab, szabadon kiválasztott Kossuth-díjasnak adományozható, komoly életjáradékkal járó Nemzet Művésze-díj létrehozása. Semmi különös, csak egy kicsit még jobb lesz az MMA-nak és barátainak.
Felhők gyülekeznek azonban a tiszta kék égen, amelyek egy nappal korábban, a zárószavazás előtti módosítók leadásának határideje előtt ezek szerint még nem látszottak: "Béláim, túltoltuk, rátoltuk! Hát 2014. január 1-jével léptettük hatályba a törvényt, aztán most nézem, hogy már február van." Feltételezzük, hogy a revelációs pillanat valamikor reggel 9:40, a törvény elfogadása után érkezett, mert előtte lehetett volna még civilizáltan kezelni a dolgot azzal, hogy elhalasztják egy héttel a zárószavazást. Persze ilyen hibára is volt már példa a magyar törvényalkotásban: ezt szokták aztán úgy kezelni, hogy a Kormány könyörög a köztársasági elnöknek, hogy ugyan küldené már vissza vétóval azt, amit a képviselők elfogadni méltóztattak. Azonban e törvényt egyszer már visszaküldték, így a ciklus lezárása és a választási kampány megkezdése miatt az egyedül nyitva maradt alkotmányossági vétó most azt eredményezte volna, hogy mégse lesz jó az MMA-nak.
Ezért aztán cselekedni kellett, bármilyen eszközhöz kell is nyúlni. Úgyhogy megjött Balog miniszter törvényjavaslata, amely szerint - bár kicsit szomorú lesz Fekete György, de - elég lesz oda a március 1-je is, és a kérés, hogy ezt kivételes sürgősen, azaz a jövő hét elején fogadja már el az Országgyűlés. Mostantól a menetrend várhatóan úgy néz ki, hogy a tegnap elfogadott január 1-jei hatályba lépésű törvény, ami most még útban van Áder János aláírópakkjába, a tervek szerint annak ellenére aláíródik, hogy a köztársasági elnök nyilván észlelni fogja, hogy február van. A jövő héten elfogadandó javítócsomag meg egy hét késéssel követi, így majd a Magyar Közlönyben kezet foghatnak egymással. Amellett, hogy ez elképesztő, még kockázatos is, mert az amúgy a formai alapú vétókat elég rendszeresen osztogató Áder itt most már csak alkotmányossági vétót tudna emelni.
Az ügy és az alkalmazott eszköz üzenete egyértelmű: az Országgyűlés most éppen annyira képes felmérni annak a súlyát, hogy mit jelent az, hogy végleges, az adott pillanaton túlra szóló döntést hozunk egy kérdésben, mint egy kétéves gyerek. Amíg addig nem sikerül eljutni, hogy valaki (bárki, ezt egy szövegértési nehézségekkel küzdő képviselő is felismerte volna) formai szempontból leellenőrizze a törvényeket, addig ez nem is fog javulni.
Ám lássuk meg a jót is! Eggyel több elfogadott törvény még az eddiginél is nagyobb világrekord.
Indul a kampányüzemmód az Alkotmánybíróságon
Tegnap kijött az első, a választási kampányhoz kapcsolódó alkotmányjogi panaszt elbíráló alkotmánybírósági döntés, amit valószínűleg jó pár követ még a következő hónapokban. A kérelmező pártfogó ügyvédet szeretett volna kirendeltetni magának egy választási jogorvoslathoz, amire a Kúria azt mondta neki, hogy ez a rövid törvényi elbírálási határidők mellett nála nem fér be. Az AB pedig nem talált orvosolandó sérelmet, ezért visszautasította a panaszt. Az önmagában valóban korlátozott jelentőségű ügyben hozott határozat azonban kijelölte a pártok, a jelöltek és a választási jogorvoslatoknál indítványozóként mindig előkerülő szurkolóik számára az AB előtti 3+3 napos rapid partik szabályait is, amelyeket jobb most megértenünk, mint majd akkor, amikor már például a szavazás megismételtetése lehet majd a tét.
![bananas-after-73-hours[1].jpg](https://m.blog.hu/ig/igyirnankmi/image/bananas-after-73-hours%5B1%5D.jpg)
Az új, az országgyűlési választások kitűzéséhez igazítva hatályba lépett választási eljárási törvény meglehetősen énidegen gyorsaságot kíván meg az alkotmánybíráktól a választási ügyekben született bírói döntésekkel szemben benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálásakor. Az a testület, amely a fénykorban évekre fektetett konfliktusos ügyeket, és tavalyelőttig egyetlen komolyan vehető eljárási határideje sem volt, most kapott egy hatáskört, ahol három nap alatt a befogadásról formai, befogadás esetén pedig újabb három nap alatt pedig tartalmi döntést kell hozni. A most elbírált ügy első tanulsága éppen az, hogy az Alkotmánybíróság komolyan veszi a háromnapos határidőt: a hozzá múlt pénteken továbbított panaszról kedden már döntött, ami egészen biztosan sebességi rekord a teljes ülés hatáskörébe tartozó ügyekben.
Szintén nem meglepő, de fontos fejlemény, hogy az AB ebben a hatáskörében végképp nem szeretné elvenni a munkáját az egyéni választókerületekben, illetve országos szinten működő választási szervek döntéseihez képest más amúgy is jogorvoslati fórumként eljáró bíróságoknak. Ezért aztán a testület a saját hatáskörét szűkítően értelmezte, amire - az egyéb tárgyú alkotmányjogi panaszokhoz hasonlóan - most is az adott lehetőséget, hogy az alkotmánybírósági törvény "a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség", vagy "alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés" esetén írja csak elő az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálását. A konkrét ügyben az AB azért nem látta egyiket sem fennállni, mert a jogvitában nem alanyi jogot érvényesített a panaszos (hanem egy kampánycselekmény jogellenességét szerette volna megállapíttatni). Ebből a jövőre nézve az következik, hogy a siker reményével csak olyan ügyek kecsegtetnek, amelyekben a támadott bírósági döntés miatt a panaszos választójoga vagy ezzel szorosan összefüggő, de szintén alanyi jogosultsága sérült. Ez szerintünk egyébként rendjén is van így.
Végül az is egyértelmű, hogy a formai követelményeket komolyan fogja venni az AB, ami nem meglepő egy ilyen határidőkkel dolgozó eljárásban. Így például nincs mód a panasz kiegészítésére a benyújtásra nyitva álló (természetesen a számmisztika és a magyar igazság jegyében szintén háromnapos) határidő letelte után. Ezért aztán érdemes már elsőre jól megírni a panaszt.
