Atlatszo.hu
Az Így írnánk mi a facebookon
Hirdetés
Támogasd Te is az atlatszo.hu-t
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Devizahitelek: a megoldások közül választani a jogalkotó feladata
"Kék-e még az ég?" - kérdezte a Kormány. "Igen, az ég kék" - válaszolta tizennégy alkotmánybíró. "Majd a jogalkotó megmondja, mi fel se nézhetnénk az égre" - válaszolta Pokol Béla.
A várakozásnak megfelelően semmi új nem derült ki az Alkotmánybíróság tegnapi határozatából, úgyhogy ezúttal talán nem volt olyan nagy baj, hogy a gazdasági sajtónak a nyilvános hirdetésre nagy erőkkel kivonult képviselői nem nagyon értették a nyilvános hirdetésen az Alkotmánybíróság elnöke által ismertetetett "száraz jogi szöveget". Ahogy az már a testület egy évvel ezelőtti, a végtörlesztési szabályokat támadó indítványokat elutasító döntéséből is következett, az AB az Alaptörvény alapján is fenntartotta a szerződéses viszonyokba való jogalkotói beavatkozással kapcsolatban még a kilencvenes évek elején kidolgozott alapelveket. Erre a mostani határozat (a korábbi AB gyakorlat kigyomlálására való minden törekvés ellenére) lazán úgy utalt vissza, hogy "ezeket a kérdéseket az Alkotmánybíróság egy korai határozata már eldöntötte".
A körülmények változásának állandósága
A rendszerváltás előtti OTP-s hitelek törvényi kamatemelésével összefüggésben még 1991-ben követett megközelítés és az akkor kimondott elvek tehát annyira maradandónak bizonyultak, hogy azok mögött 2014-ben is az alkotmánybírák (majdnem teljes) konszenzusa van. A devizahiteles szerződések érvényessége nem alkotmányossági, hanem polgári jogi kérdés, a jogalkotó viszont jogszabállyal is módosíthat hosszú távú szerződést akkor és úgy, amikor és ahogyan ezt a rendes bíróságok a körülmények alapvető változására tekintettel tömegesen megtehetnék. Azaz az állam tartós szerződéses viszonyokba utólag is belenyúlhat, ehhez viszont a szerződések tisztelete, a római jogi gyökerű pacta sunt servanda jogelv alóli ősi kivétel, a clausula rebus sic stantibus ad mércét. Kissé leegyszerűsítve: a szerződéseket úgy kell teljesíteni, hogy megkötötték őket, de ha előre nem látható, a normális gazdasági kockázaton túlmutató körülmény folytán ez valamelyik fél lényeges érdekeit sértené, akkor az állam - mindkét fél érdekeit tiszteletben tartva, azaz a terheket egyoldalúvá nem téve - korrigálhatja a szerződés tartalmát. Ha pedig sok szerződést kellene a felek kérelmére a bíróságoknak korrigálniuk, akkor ezt megteheti helyettük a jogalkotó.
Még mindig piacgazdaság
Erre aztán felesleges volt várnia a jogalkotással az AB-döntést kérő Kormánynak. Hiába beszél most arról Gulyás Gergely, hogy a döntés "világos felhatalmazást" adott a cselekvésre, ezen a benne lakó alkotmányjogász biztosan röhög, hiszen amúgy máskor nagy biztonsággal szokta tudni, hogy a felhatalmazást az alkotmányos tartalmú törvényalkotásra a választók adják. Amíg azonban más okból (hivatalosan a Kúriára és vele együtt az Európai Unió Bíróságára várva) nem történt semmi, addig a verbális háborúnál még így is jobb pótcselekvés volt kérni ezt az alkotmányértelmezést. Különösen, hogy így az AB megkapta a lehetőséget arra, hogy ismét egyértelművé tegye: az ország gazdasága annak ellenére is piacgazdaság, hogy ez a deklaráció kimaradt az Alaptörvényből, a szerződési szabadságnak annak ellenére is van alkotmányos védelme, hogy azt régebben éppen a piacgazdasági deklarációból vezették le, illetve hogy az emberi méltóságból következő általános cselekvési szabadság továbbra is a magánjogi viszonyok tiszteletben tartásának alapja.
Többek között éppen az általános cselekvési szabadság elismerésében rejlő individualizmus miatt lett aztán a 2012 előtti alkotmánybírósági gyakorlat legkövetkezetesebb ellenzékét képező Pokol Béla az egyetlen alkotmánybíró, aki nem értett egyet a döntéssel. Következetessége most is vitathatalan, hiszen ez az álláspont a konkrét esetben azt jelentette, hogy a Kormány által felvetett beugratós kérdésre, hogy nem lehet-e, hogy minden devizahitelszerződés sérti az Alaptörvényt, ő volt az, aki a mindenkori jogalkotó cselekvési szabadságát megvédve a legelutasítóbb választ adott.
Hányszor lehet a válság miatt hitelest menteni?
Fontos és részben még nyitott kérdés az is, hogy hányszor lehet ugyanarra az eseményre (a forintárfolyamnak a kölcsönadósok jelentős része számára váratlan romlására és a nemzetközi pénzügyi válság 2008-2009-es kitörésére) a jogszabályi szerződésmódosítást megalapozó kivételes helyzetként tekinteni. Az állam az árfolyamgáttal és a végtörlesztéssel együtt ugyanis legalább harmadszor fut neki a probléma megoldásának, de ha ezek módosításait és a kilakoltatási moratóriumot is beleszámítjuk, akkor már féltucat, a megkötött szerződések tartalmát is érintő törvényalkotói beavatkozáson vagyunk túl. Ezért aztán korántsem lett volna vitathatatlan, hogy még mindig ugyanúgy állnak-e fenn az átalakítás kivételességét indokoló gazdasági körülmények, mint az árfolyamgát és a végtörlesztés előtt.
A döntés ugyan általánosságban elfogadta, hogy "a devizahitelek problémája" továbbra is kivételes helyzetet jelent, azonban egyértelműen utalt arra, hogy a kormányzati kérdésekben szereplő devizahitelek gyűjtőfogalom heterogén szerződési kört fed le. Így amikor egy majdani újabb devizahiteles-mentő csomag alkotmányossági vizsgálatakor az AB ismét visszatér az elvi lehetőségektől a konkrét szabályok elemzésének szintjére, akkor az egymástól eltérő szerződéstípusok vizsgálatakor már azt sem spórolhatja meg, hogy a kivételességet az eddigi törvényalkotói beavatkozások fényében is vizsgálja. Hogy ez messze nem csak elméleti kérdés, azt jól mutatja, hogy amikor 1995-ben az akkori testület a Bokros-csomagot vizsgálta, akkor a kivételesség szempontjából csak az egyszer már alkotmányosnak tekintett 1991-es átalakítást követő időszak eseményeit vette figyelembe, így azokra tekintettel annak ellenére nem látta megalapozottnak az újabb (akkor persze a fogyasztókra kedvezőtlen és az adófizetőkre kedvező) beavatkozást, hogy a kormány azzal érvelt, hogy a korábbi módosítás még nem tette piacivá a hiteleket.
Összességében a Kúriához képest olcsón megúszta az Alkotmánybíróság az ügyet, hiszen az első reakciók alapján annak ellenére nem lett bűnbak, hogy a Kúriával azonos módon egyértelművé tette: ő maga nem tud semmit tenni, számos alkotmányos megoldás lehet, ezek közül választani azonban a jogalkotó feladata. A következő ciklusra maradó, sokkal érdekesebb kérdés az, hogy sikerül-e ezek közül az alkotmányos megoldások közül egyet meg is találni.
(A kép az Alkotmánybíróság épületének főbejáratát ábrázolja, forrása a kormany.hu.)
Itt vannak a külképviseleti szavazás helyszínei Google térképen
A választási információs rendszer alapvető tartalmi hiányosságait orvosló sorozatunkban most a külképviseleti választási irodáknak a valasztas.hu-ról némi keresgélés után ugyan elérhető, de csak xls táblázatban letölthető (!) listáját tesszük közzé adatbányászatban nem jártas internetezők számára is fogyasztható módon, Google térképbe ágyazva. Négy óra munka volt vele, azt igazán beletolhatta volna a Nemzeti Választási Iroda is, és talán nem is veszélyeztette volna a választás lebonyolítását, mint Péterfalvi Attila szerint a választópolgár kérésére a hamisított aláírásainak megkeresése.
Ide kattintva nyitható meg böngészhető formában a térkép, amely ezt a listát vizualizálja. A jelölőkre rákattintva megjelenő címek mindenhol azonosak a hivatalos közléssel, így azokban lehet bízni. Az esetek nagy többségében a térképen való elhelyezkedés is pontos, de persze lehetnek, illetve az arab országoknál - minthogy az arab nevek angol átíirásával a Google nem mindig tudott mit kezdeni, arabul meg nem tudtuk a címeket - biztosan vannak is pontatlanságok. Fontos, hogy az amerikai kontinensen lévő, piros jelölővel jelzett külképviseleteken a szavazás április 5-én, míg a többi külképviseleten április 6-én, de mindenhol a helyi idő szerint 6.00-tól 19.00-ig lehetséges (egy órával korábban, 18.00-kor, azaz a hazai urnazárással egy időben zár viszont öt, a greenwichi középidő zónájában lévő külképviseleti szavazóhelyiség, azaz a dublini, a londoni, a lisszaboni, a rabati és az algíri). Meg persze az is fontos, hogy (mint ezt már többször írtuk) a március 29-i jogvesztő határidőig itt kell regisztrálni.
Annyit azért megjegyeznénk, hogy nem csak a választás szempontjából iszonyú ciki, hogy nincs egy kereshető térkép a magyar külképviseletekről. A Külügyminisztérium is a múlt században ragadt, ugyanis nekik sincs térképük a követségekről és konzulátusokról, sőt az alábbi linken (a "Magyarország jobban teljesít" politikamentes reklám után elérhető) külképviseleti honlapok többségére se sikerült térképet tenni, ami azért elég kellemetlen lehet sürgős ügyben, egy idegen országban, úgy, hogy a megadott címet nem csak a Google, hanem más online térképek sem ismerik fel. Mindenesetre nem lehet jó éles helyzetben netes információk alapján keresgélni mondjuk a teheráni követséget.
Ez a cikk a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az atlatszo.hu közös Kampánymonitor projektjének keretében készült. További részletek a kepmutatas.hu oldalon elérhetőek.
Az AB nem segített, maradt a külképviselet
Rajtunk aztán nem múlt: saját ügyünket vittük az Alkotmánybíróságra, hogy még április 6. előtt dönthessen arról, alkotmányos-e, hogy a külföldön tartózkodók közül csak a hazai lakcímmel nem rendelkezők szavazhatnak postai úton. Az AB azonban az alkotmánybíráskodás aranylapjaira nem nagyon kívánkozó formai érveléssel visszautasította a panaszunkat, úgyhogy ideje annak is bejelentkezni a külképviseleti választásra, aki eddig reménykedett abban, hogy ha az évtizedekkel ezelőtt kivándorolt vagy külföldön született választók szavazhatnak levélben, akkor valahogy neki is össze fog jönni. Még ennyi idő van a bejelentkezésre:
![counter[1]_2.gif](https://m.blog.hu/ig/igyirnankmi/image/counter%5B1%5D_2.gif)
A tegnapi AB-döntés előtörténete egyébként annyi, hogy e sorok írója az Nemzeti Választási Iroda (NVI) minden jószándékú tájékoztatása ellenére a levélben szavazók névjegyzékébe való felvételét kérte a külképviseleti névjegyzékbe vétel helyett, holott természetesen tudta, hogy erre csak a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezőknek ad módot a törvény - kellett viszont az bírósági elutasítás ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság gyorsított eljárását lehessen kezdeményezni. A levélben szavazás már csak azért is ésszerű lett volna, mert a panaszos április 6-i tartózkodási helye Luxembourg, ahonnan a legközelebbi külképviselet a fenti listából 230 kilométerre van, ami oda-vissza úgy bő öt óra, ha nem lesz sor. (Viccelünk, lesz.)
Ez persze semmi ahhoz képest, akinek egy napnál is többet kellene utaznia a legközelebbi külképviseletig, mégsem vállalja az ember szívesen, hogyha van alternatíva. Márpedig idéntől lenne, hiszen a külföldön élő (kivándorolt vagy határon túli) választók számára megteremtette az állam a levélben szavazás lehetőségét és garanciáit. Lehet ebben csűrni-csavarni a homogén csoportot, azt állítva, hogy a külföldön tartózkodó választók csak az otthon tartózkodó (bármely választókerületben szavazni tudó és mozgóurna kérésére is jogosult) választókkal vannak összevethető helyzetben, mint ahogyan a közmédiában szokás szerint teljes terjedelmében közzétett alkotmányossági véleményével - nevével ellentétben - az Alapjogokért Központ teszi. Azonban azt mégiscsak el kellene magyaráznia valakinek, hogy két ugyanott tartózkodó választó közül miért küldjük hosszú utazásra az egyiket, ha ezt technikailag el tudjuk kerülni.
Ezért vittük el a kérelmet az NVI és a Fővárosi Bíróság - borítékolható, hiszen a választási törvényből következő - elutasítása után az AB-ig, amely azonban megtalálta azt a formai okot, amivel megúszhatja a döntést: arra jutott, hogy mivel névjegyzékbe vételi kérelmet csak magyar lakcím nélküliek adhatnak be, a kérelmezőnek meg van magyar lakcíme, ezért nincs is érintettsége az ügyben; annak ellenére, hogy a támadott szabály miatt utasították el a kérelmét. Ez persze kicsit olyan, mint ha az ötvenes években az amerikai legfelsőbb bíróság azért utasította volna el egy afroamerikainak a kizárólag fehérek által igénybe vehető szolgáltatásokat támadó beadványát, mert hogy a támadott szabály csak a fehérekre vonatkozik, így a nem fehér bőrű afroamerikai panaszos nem érintett az ügyben. Hiába irányult továbbá arra is a kérelem, hogy a levélben szavazók névjegyzékébe felvegyék a panaszost, az AB szerint a levélben szavazókra vonatkozó szabályt nem is alkalmazták az ügyben.
A konkrét ügyben nem akarjuk minősíteni a testületet - elegáns se lenne és objektívek sem vagyunk. Azonban a testület előtt már hónapok óta van el nem bírált indítvány, és az, hogy most már lényegében biztosan nem lesz döntés a választás előtt, egy százezreket és a politikai rendszer alapjait érintő ügyben, biztosan nem válik az AB dicsőségére.
A legfontosabb tehát az, hogy ha valaki hozzánk hasonlóan idealista volt a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön dolgozó vagy egyszerűen csak éppen a szavazás napján külföldön tartózkodó több százezer választópolgár közül, és a csodára várt a külképviseleti bejelentkezéssel, az most már ne várjon tovább. Március 29-ig, azaz még a fenti visszaszámlálón szereplő ideig a legegyszerűbben itt lehet beadni a külképviseleti névjegyzékbe vételi kérelmet (akinek van ügyfélkapuja, használja azt, mert úgy kisebb az esély az elutasítást eredményező adattévesztésre). A választható külképviseletek listája innen tölthető le.
Ha valakinek a legközelebbi külképviseletnél közelebb van bármely, a sajátjától különböző hazai választókerületi székhely, az szintén a fenti linken, ráadásul kicsit tovább, április 4-ig tud átjelentkezni oda. Végül ha mindkét lehetőség elérhetetlen, mert mondjuk kétezer kilométerre vagyunk a legközelebbi konzulátustól, de nem vagyunk biztosak benne, hogy nem szűnt-e meg mégis a hazai lakcímünk, akkor március 22-ig érdemes próba szerencse alapon nekifutniuk a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezőknek fenntartott regisztrációnak, amit itt lehet megtenni.
Itt a választókerületi választási bizottságok honlapjainak listája
Szeretné kideríteni, hogy kiket marasztalt el a választási bizottság? Megfellebbezne egy bizottsági határozatot, esetleg a kampánnyal vagy a szavazással kapcsolatos jogsértést jelentene be? Önnek akkor a választókerülete országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottságát (OEVB) kellene elérnie, azonban a valasztas.hu-n ezek honlapjait vagy email címét sajnos nem találja meg. Ahelyett, hogy százmilliós haszon reményében kamupártot gründoltunk volna, az állam segítségére siettünk, összeállítottuk és közzétesszük a listát.
18 országos listára 6,1 milliárd forint közpénz
Megvan a - jogorvoslatok előtti - végeredmény, igen magas elutasítási arány mellett végül tizenhárom kispárt bukta el a számlálásnál a listaállítást. A sikerrel járt pártok többsége is alacsonyabb támogatási kategóriába került néhány jelöltjük kiesése miatt, de még így is az eddigi éves pártámogatások többszörösét osztják ki. Az egyértelműen előre látható következmények, azaz a báb- és tisztán bizniszpártok megjelenése és többszáz milliós vissza nem térítendő támogatása mellett a jelöltállítás új rendszere ráadásul tökéletesen alkalmasnak látszik arra, hogy még célját, a politikai piacra való könnyebb belépést is ellehetetlenítse.
(Az eredeti táblázat a valasztas.hu kedd reggeli adatai alapján készült, ezt többször frissítettük, a posztban most szereplő változat a csütörtök éjjeli adatok alapján készült. A feltüntetett támogatási összegeket a még el nem bírált jelöltek nyilvántartásba elutasítása és a jogorvoslatok még érinthetik. A Magyar Cselekvő Párt 34 jóváhagyott jelöltje ellenére azért nem állíthat majd listát, mert minden leadott budapesti egyéni jelöltjét elutasították.)
Immár biztos, hogy minden idők legszürreálisabb hetei következnek a magyar politikában: ez akkor is így van, ha végül az országos listák száma csak néhánnyal lépi majd túl az eddigi, 1994-ben felállított rekordot. (Akkor 15 lista állt fel, viszont ezek többségére nem lehetett az egész országban szavazni.) 18, sikeres jogorvoslatok esetén még akár több szereplő fog ugyanis bő hatmilliárd forintot elkölteni a választási kampány utolsó heteiben, ráadásul ennek jelentős része a médiakampányok korlátozására tekintettel a közterületi plakátcégeknél és a szórólapokat és plakátokat nyomtató nyomdáknál köthet majd ki.
Nagy szerencse, hogy az átlátható kampányfinanszírozást címében hirdető, ám meg nem valósító kampányfinanszírozási törvény által nyitva hagyott lehetőséggel élve az összehangolt üzenetű kormánypárti, CÖF-ös "civil" és kormányzati kommunikációs kampányok elérése akkora, hogy az még az így kialakuló kakofóniából is kihallatszik majd. Mégsem a pillanatnyi politikai térképre szabott, és láthatóan a célnak megfelelően érvényesülő hatalmi megfontolások miatt kell megállnunk egy pillanatra a jelöltállítási szakasz eredménye mellett.
Fájó, ráadásul, ahogy a Transparency és a Political Capital tavalyi figyelmeztetései is mutatják, tökéletesen előre látható következmény, hogy - a 2%-os eredmény alatt visszatérítendő egyéni támogatásokkal ellentétben akár szerzett szavazat hiányában is megtartható - állami párttámogatás olyan szervezeteket is előcsalogat,amelyek nem a politikai alternatíva felmutatására, hanem a támogatás elköltésére törekszenek. A támogatás felhasználásáról szóló kincstári adatokból és a választások utáni tevékenységből láthatjuk majd meg, hogy melyek azok a pártok, amelyek két választás között nem kívánnak ténylegesen működni, de négyévente szívesen elköltenek egy-két százmilliót baráti vállakozásoknál, akár más pártok üzeneteit erősítve. Az azonban biztos, hogy ebben a nagyságrendben már nem egy és nem kettő ilyen szervezet lesz majd.
Nem azzal van a baj, hogy szélesre nyílt a kapu az új kezdeményezések előtt, hanem az, hogy egy ekkora közpénzbefektetés mellé a törvényalkotó még arra sem vette a fáradtságot, hogy a lehető legminimálisabb, akár országosan néhány ezer szavazatos eredmény elérése érdekében motiválja a kispártokat. Mindez ráadásul annak a kormánytöbbségnek a döntése alapján történt,amely költséghatékonysági indokok alapján amúgy a pártok költségvetési támogatásának - a politikai versenyt jelen helyzetben szinte felszámoló - felfüggesztésével is kacérkodott.
A legfontosabb tanulság azonban egyértelműen az, hogy ez a nagyon erős ösztönzővel, százmilliós állami támogatással dolgozó rendszer arra sem alkalmas, hogy valódi választási lehetőséget kínáljon a szavazóknak. (Hogy nem is kell túl anyagiasnak lenni ahhoz, hogy az új támogatás döntő legyen, azt jól mutatja az MDF-utód Jólét és Szabadság példája: a törpepártok többsége számára elérhetetlen, 1%-os eredményt megkívánó 'rendes' párttámogatásban az MDF 2,67%-os 2010-es eredménye, azaz egy jól mérhető választói támogatás évi 42 millió forintot ért eddig, míg a külön indulás mellett az elmúlt két hét sikeres gyűjtése az eddigi éves támogatás tízszeresét hozza.)
Ahogy az erősen többségi irányba módosított választási rendszerre válaszul összeállt a baloldali pártok széles együttműködése, úgy a jelölés és a jelöttámogatás jelenlegi rendszere láthatóan mindenki mást arra motivált, hogy külön mérettesse meg magát. Hiszen ha két, amúgy összehangolható programmal rendelkező kispárt külön indul, az kétszeres támogatásra ad lehetőséget az együttes induláshoz képest. Ennek megfelelően - bármennyire is szorítana elvileg az 5%-os küszöb miatt az együttműködési kényszer - a végül listát állító, eddig parlamenti képviselettel nem rendelkező pártok közt lényegében nem találunk olyat, amelyik összeállt volna a bejutás esélyének fokozása érdekében egy másikkal. (Ebből a szempontból az, hogy a közös listához magasabb küszöb tartozna, azért nem döntő, mert számos más megoldás lett volna az erők egyesítésére, pláne úgy, hogy a pártok jelentős része amúgy is az elmúlt néhány hónapban alakult.)
Lehet erre persze azt mondani, hogy ettől még a kínálat bővült, arról már nem a Fidesz tehet, hogy a kispártok nem működnek együtt egymással. Ettől azonban még tény marad, hogy milliárdokat költünk el a jelöltindítás támogatására egy olyan rendszerben, amelynek eredménye az, hogy a magyar politika megújulási képessége nemhogy nem nő, hanem kifejezetten csökkenhet.
Ez a cikk a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az atlatszo.hu közös Kampánymonitor projektjének keretében készült. További részletek a kepmutatas.hu oldalon elérhetőek.
