Atlatszo.hu
Az Így írnánk mi a facebookon
Hirdetés
Támogasd Te is az atlatszo.hu-t
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Mit adtak nekünk a módosítók?
A két kormánypárt frakcióvezetője majdnem 50 módosító indítványban javasolják az új alkotmányra tett képviselői javaslatot javítgatni.
Lássuk a módosításokat:
1. Van néhány kodifikációs – pontosító jellegű. Ezek közül a legalaposabb az alapvető helyesírási – nyelvhelyességi hibákat kiküszöbölő, kilenc oldalas, 60 pontos indítvány. A legviccesebb pedig a kodifikációs pontosításnak eladott, később kifejtett, a történeti alkotmányt és a sarkalatos törvények körét az Alkotmány részévé tevő javaslat.
2. Van néhány érdemi javítás. Köztük szívünknek legkedvesebbek azok, amelyek méltányolták az ésben és e blogon közzétett felvetéseinket és kijavítottak egy nyilvánvaló hibát. Így például az alaptörvény az egészséghez való jogot, és nem csak az egészség megőrzéséhez való jogot fogja védeni, az ombudsman pedig megkapja az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét.
3. A legfájóbbak azok a módosítások, amelyek nem javítanak, hanem rontanak az alaptörvény minőségén, tovább erodálva a parlamentarizmust és az alapjogok hatékony védelmét.
Összességében a módosító javaslatok nem rontják, és nem javítják a tervezet szakmai színvonalát: az megmarad egy sokhelyütt zavaros, a kormányzó koalíció nyers hatalmi érdekeit bebetonozó, de alapvetően a harmadik köztársaság szerkezetét megőrző normaszövegnek. Néhány izgalmas módosító indítványra már most kitérünk, a többiről pedig a hét folyamán fogunk írni.
1. Az Alkotmánybíróság visszakapja jogköreit – feltéve, hogy az államadósság 50 % alatt van!
Kritikusaink joggal a szemünkre vethetnék, hogy nekünk semmi se jó, de hát mégsem tudunk mi ennek a szabálynak örülni. Az alapvető jogok védelme nem függhet az államadósság mértékétől. Ráadásul alapvető ismereteink az ösztönzőkről azt sugallják: minden kormány törekedni fog az államadósság mértékének csökkentésére, de az 51 % és a 49 % között nem fognak gyorsabban haladni, mint a teknőssel versenyző Akhilleusz.
2. Tizenöt tagú lesz az Alkotmánybíróság!
Az előterjesztők a létszámnövekedést a feladatnövekedéssel indokolják, kár, hogy ezt az érvet már ellőtték akkor, amikor megszüntették a bárki által az Alkotmánybírósághoz fordulás jogát. Nem gondoljuk azt, hogy egy 15 tagú testület gyorsabban vagy hatékonyabban látná el a feladatait, mint egy 11 tagú, azt meg különösen nem, hogy az ügyek kétharmadát generáló absztrakt normakontroll megszüntetése után olyan nagy lenne az ügyteher. Eszünkbe jut viszont Franklin Delano Roosevelt elnök kudarcos javaslata, aki a neki nem tetsző Legfelső Bírósági többséget új bírák kinevezésével kívánta megfordítani. A létszámnövelés viszont azt mutatja, hogy elhárult a jelenlegi testület szétzavarásának veszélye: a kormánykoalíció megelégszik öt új bíró megválasztásával, de a mostani alkotmányőröket a helyükön hagyja.
3. A forint az Alkotmányba!
Az euró bevezetése Magyarországnak a csatlakozási szerződésben vállalt kötelezettsége. Nem szabad döntése az az Országgyűlésnek, hogy kíván-e eurót hivatalos fizetőeszköznek, az uniós csatlakozáskor ez a kérdés már eldőlt. A maastrichti feltételek teljesítése esetén a közösségi jogból fakadó kötelezettség Magyarország számára az euró bevezetése. A kormánypártok egy nagyon érzékeny kérdésben, az uniós jog és a nemzeti alkotmány viszonyában előállítanak most egy olyan konfliktushelyzetet, amelynek jogi feloldása adott esetben nem lehetséges. Ha az Európai Tanács dönt arról, hogy Magyarország megfelel a stabilitási paktumban foglalt feltételeknek, akkor a tanácsi döntés, tehát nem egy magyar állami szerv határozata alapján kell bevezetni az eurót Magyarországon. A tanácsi döntésnek viszont a közösségi jog elsőbbsége alapján akkor is érvényesülnie kell a tagállamokban, ha az az adott ország alkotmányával való ellentétre vezet.
4. A nap vicce
Lázár János egyedül jegyzett, 99-es sorszámot kapott módosítója bájos humorral szövegpontosításnak minősíti azt, hogy az Alaptörvényen kívül, azzal egyenrangú védelmet kap a történeti alkotmány és a sarkalatos törvények. Megalkotásra kerül tehát minden idők leghosszabb magalkotmánya, amit majd valamennyi sarkalatos törvény és a történeti alkotmány közelebbről meg nem határozott összes szabálya az Alkotmánybíróság által védendő lesz. Ötletünk sincs, mit kezdhet ezzel a ’taláros testület’, de az biztos, hogy az új tagok szép feladat elé kerülnek. A történeti alkotmány alapján felülvizsgálhatja-e az alaptörvényt az Alkotmánybíróság? Lehet, hogy így fogja a testület a hatáskörének a teljességét jogalkalmazási eszközökkel visszaállítani? Lehet-e majd alaptörvény-ellenes egy sarkalatos törvény?!
5. A nap másik vicce
Ha így fogadják el a zászlóra vonatkozó módosítást, vajon kilencszínű lesz a nemzeti zászlónk? Lesz külön felső piros, középső piros és alsó piros sáv? Vagy csak nem tudnak magyarul a szöveg megfogalmazói?
"Magyarország zászlaja három, egyenlő szélességű vízszintes sávból áll, amelyek közül a felső piros az erő, a középső fehér a hűség, az alsó zöld szín a remény szimbóluma.”
(ja, és a vármegye is elmarad!)
Továbbélés: terhes örökségek az új alkotmányban
A kormánypártok alkotmánytervezete a választók felé jól kommunikálható, de néha veszélyes deklarációk szintjén harcosan szakít az 1949-es alkotmánnyal, értve ezalatt a valójában az 1989-1990-es alkotmányozás eredményeként kialakított tartalmú hatályos alkotmányszöveget is. Szerencsére azonban az előterjesztők is tudják, hogy ami nem tört el, azt nem kell megragasztani, így a kiindulópont azokban az ügyekben, ahol nem volt változtatási szándék, egyértelműen a hatályos szöveg. Ennek azonban az az érdekes következménye, hogy az elmúlt ’zavaros’ húsz esztendő 'rossz kompromisszumainak' meghaladását hirdető előterjesztők szövegében számos, az 1989-es kompromisszumokból eredő elemet is találunk.
Jobb lenne, ha az új alkotmány át tudta volna lépni a régi árnyékát az alábbi kérdésekben:
1. A javaslat alapján elfogadni kívánt alkotmány éppoly rugalmas, éppoly könnyű azt módosítani, mint az elmúlt hónapokban folyamatosan módosított hatályost. A koncepcióban szereplő megoldás, amely szerint két egymást követő parlament kétharmada módosíthat csak az alaptörvényen, nyilván túlzottan merevvé tette volna az alkotmányt, azonban a hatályos szabályozás fenntartásával továbbra sem lesz akadálya annak, hogy egy-két nap alatt, az aktuális politikai megfontolások szerint lehessen módosítani az alaptörvényen.
2. Az új alkotmány tervezete ugyanúgy fogalmaz, mint a hatályos alkotmány: „a köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka”. Így a rendszerváltás során anno az állampárt javaslatára, a baráti átmenet garanciájaként a hatályos alkotmányba került szöveg húsz évvel később változatlanul köszön vissza.
3. A köztársasági elnök törvény- és népszavazás-kezdeményezési jogköre megmarad, pedig ezek olyan, szükségszerűen politikai felelősséggel járó hatáskörök, amelyekkel az elmúlt évtizedekben az elnökök alig éltek. Fenntartása azt a látszatot kelti, hogy a tervezetet előkészítők ezzel a gyakorlattal nem értenek egyet. Valószínűleg a magyar nyelv védelméről szóló 2012. évi I. törvényt a köztársasági elnök fogja benyújtani.
4. Továbbra is az Országgyűlés hatásköre az alkotmányellenesen működő képviselő-testület feloszlatása. Két okból is indokolt lenne, ha az Alkotmánybíróság döntene ez ügyben. Egyrészt az alkotmányellenesség megítélése jogi és nem politikai kérdés, amelyet ennek megfelelően egy erre hivatott testületre kell bízni. Másrészt az országgyűlési hatáskörgyakorlás óhatatlanul azzal a veszéllyel jár, hogy a kormánytöbbség politikai mérlegelése is megjelenik a feloszlatásról való döntés során, ami nemcsak az intézmény célját nem szolgálja, de a visszaélésre is lehetőséget ad.
5. A magyar kormányalakítás példátlanul hosszú időt vesz igénybe Európában, sajnálatos, hogy az új alkotmány tervezete a hatályos alkotmány e hiányosságán nem változtat, holott számos megoldási lehetőség adódna. A minisztériumok törvényi felsorolása szükségtelenül korlátozza a Kormány szervezetalakítási szabadságát (az erre utaló rendelkezés 1957 óta része az alkotmányszövegnek), érdemi garanciát semmivel szemben nem jelent, ugyanakkor feleslegesen lassítja a kormányalakítás vagy a kormány-átalakítás folyamatát.
6. Az alkotmánybírák megválasztásának szabályai változatlanok. Az egycsatornás, kétharmados választás alapján az alkotmánybíró-választás rendre a két politikai oldal közti politikai megállapodáshoz, az újraválasztás reménye által befolyásolt alkotmánybírókhoz, valamint a karakteres alkotmánybírói személyiségek kimaradásához vezetett. Az új alkotmány elfogadása kiváló alkalom lett volna arra, hogy többcsatornás kiválasztást vezessen be az Országgyűlés, akár köztársasági elnöki kinevezéssel, akár rendes bírói választással, de akár alkotmánybírói kooptálással. Különös hangsúlyt ad a változtatási igénynek, hogy a testület a bírói döntések felülvizsgálatára is hatáskörrel rendelkezik majd, így működése során az ítélkező bírói gyakorlatra is szükség lesz.
7. Nem bővül a ma szűkre szabott, illetve pontatlan alapjogi garanciák köre a személyi szabadság, a tulajdon védelme és a diszkriminációtilalom tekintetében. A tervezet a személyi szabadság korlátozásában követi a hatályos alkotmány elnagyolt, a garanciákat nélkülöző megfogalmazását, így például nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a büntetőeljáráson kívül is előírná a szabadságkorlátozás gyors bírói felülvizsgálatát. A tulajdon kisajátításának feltételeiben a tervezet lényegében követi a hatályos alkotmány rendelkezéseit, vagyis a szükségességi-arányossági tesztből csak az arányosságot rendeli alkalmazni. Ez végső soron azzal jár, hogy az állam vagy közérdekből más személy bármikor elveheti bárki tulajdonát, ha annak értékét kártalanításként megfizeti. Húsz évvel a rendszerváltás után érdemes lett volna a tulajdonjog szabadságjogi jellegét erősíteni. Fenntartja a tervezet a hatályos alkotmány pontatlan megfogalmazását a pozitív diszkriminációt megalapozó rendelkezés esetében. Mind a hatályos, mint a tervezet szerinti normaszöveg a jogegyenlőség megvalósítása érdekében teszi lehetővé az előnyben részesítést, holott a jogegyenlőség következik önmagában az alkotmányból, a pozitív diszkrimináció célja az esélyegyenlőtlenség csökkentése.
8. A független ügyészség jelenlegi formájában történő fenntartása a büntetőpolitikáért viselt politikai felelősség jelentős korlátja, amelyet nem helyettesít az ügyészség politikai felelőssége. Itt lenne az idő az ügyészség Kormány alá rendelésére, a szocialista ügyészségi koncepció meghaladására.
Az Alkotmány kihirdetése
A hatályos alkotmányt 1949. évi XX. törvényként szokták emlegetni. Ez szerintünk helytelen: az alaptörvény külön jogforrástípusként tekint az Alkotmányra és a sima törvényekre, ezért nem logikus, hogy ugyanúgy számozzák mindkettőt. Az európai államok jellemző gyakorlata is az, hogy nem törvényként számozzák az alkotmányaikat.
A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet éppen ezért rendelkezett úgy, hogy az Alkotmányt a kihirdetése során „A Magyar Köztársaság Alkotmánya"-ként kell megjelölni, így, minden további számozás vagy más sallang nélkül. Az alkotmánymódosításokat a rendelet szerint a kihirdetésük dátuma szerint kellett megjelölni, például „Az Alkotmány 2010. május 25-i módosítása”. A rendelet készítésekor felmerült ugyan, mi történik, ha egy nap két alkotmánymódosítást is kihirdetnek, de akkor ezt az előkészítők szinte lehetetlen eseménynek tartották (elég külön közlönybe tenni a két módosítást), meg úgy okoskodtak, hogy ha mégis bekövetkezne ez az elképzelhetetlen eset, azt majd a kormányzati apparátus megoldja úgy, hogy a két normát július 6-i első és második alkotmánymódosításként jelöli a Közlönyben. A kormányváltás utáni időszakban, mint ez kiderült, nem lehet a józan belátásra apellálni, így "2010. július 6-i" és "2010. augusztus 11-i" alkotmánymódosításból is kettő szerepel a közlönyben és a jogszabálytárakban.
A jogalkotásra vonatkozó normák újraalkotása során azután a kormánytöbbség (szakmai megfontolásból vagy a világ megforgatása szellemében, vö. forradalom a szavazófülkékben) úgy módosította az alaptörvényt, hogy az Alkotmány és annak módosítása ne legyen önálló jogforrás, hanem törvényi formában jelenjen meg. Ennek megfelelően a jogszabály-szerkesztési rendeletből törölték a külön számozásra vonatkozó rendelkezést is.
Már-már csüggedni kezdtünk, hogy az új alaptörvény a végén még a minden emelkedettség és méltóság nélküli 2011. évi XXXIX. törvény megjelöléssel vonul be a magyar közjogtörténetbe. Ekkor azonban Gulyás Gergely törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyben szándékai szerint a jogalkotási törvény módosításával a korábbi, 2009-es megjelölési rendhez tér vissza.
Egyfelől persze örülünk, hogy végül mégiscsak külön lesznek számozva az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom akaratkijelentései. Másfelől ugyanakkor nem következetes a képviselő, mert az alaptörvény-tervezet a tartalmi szabályai között változatlanul törvénynek minősíti az alaptörvényt, márpedig ha ez így van, akkor törvényként is kell azt számozni.
Kormányzár: a parlamenterizmus eróziója az új alkotmányban
Anakronizmus lenne önmagában azért hibáztatni az alkotmányozó kormánypártokat, mert számukra kiemelt jelentőséggel bíró ügyeket kívánnak az alkotmányban hosszú távra eldönteni. Egy alaptörvény szükségképpen értékkötött, az alkotmányozó értékválasztásai természetszerűen tükröződik a társadalompolitikát és gazdaságpolitikát meghatározó alkotmányos tartalom tartalmában és mélységében egyaránt. Ha azonban az alkotmányozó e törekvésében nem tart mértéket, akkor ezzel az eszközzel igen egyszerűen felszámolható a parlamentarizmus lényege: ha egy későbbi Kormány politikáját gúzsba köti, a mai alkotmányozó kormánytöbbség döntéseitől való eltérést kizárja az alkotmány, akkor – mindaddig, amíg az így létrejött korlátozásokat egy alkotmánymódosítást blokkoló, legalább egyharmados kisebbség megvédi, azaz várhatóan hosszú időre – lehetetlen lesz eltérő kormánypolitikát hatékonyan végrehajtani.
A benyújtott alkotmányjavaslat alapján egyértelműnek látszik, hogy a kormánypártok e szempontok mérlegelése során arra jutottak, hogy az ország mindenkori kormányozhatóságánál lényegesen fontosabb, hogy a ma általuk fontosnak tartott közpolitikai célok, köztük az adó- és szociálpolitika számára betonbiztos közjogi alapok épüljenek ki. A jelenlegi kétharmad tehát minden intézményi kontroll nélkül tud kormányozni, bármely más kormánynak viszont az intézményi kontrollon túl igen komoly tartalmi szabályokhoz is igazodnia kell.
Hogy egyáltalán nem vagy csak igen nehezen lehet-e majd az áprilisi alkotmány rendszerében annak szerzői nélkül kormányozni, az nem most fog eldőlni: ha a most kétharmadossá tett kérdésekben az alkotmány elfogadását követő törvényalkotás sem tart mértéket, és például a családi pótlék összegétől a családi adókedvezmény mértékéig mindent kőbe vés, akkor a választásokon hiába szerez valaki többséget, a választói akaratnak nehezen tud majd olyan eszközökkel eleget tenni, amelyek közpénzt érintenek. Abban bízhatunk mindössze, hogy a kormánypártok felismerik, hogy – ha másért nem, egy későbbi, nem kétharmados konzervatív kormány cselekvési szabadságának megőrzése érdekében – az egyszerű többséggel való kormányzás lehetőségének felszámolása nem csak saját eddigi közjogi felfogásukkal, hanem hosszútávú politikai érdekeikkel is ellentétes.
Szegek a parlamentarizmus koporsójába:
1. Az alkotmányjavaslat az adórendszer és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait sarkalatos törvényre utalja. Az adórendszert érintően ez nagyon veszélyes következményekre vezet: ha a mostani kormánytöbbség az egykulcsos adórendszert kétharmados törvénybe betonozza, majd a következő választáson az ellenzék arra kap felhatalmazást, hogy a tehetősebbektől nagyobb hozzájárulást kérjen, úgy a népakarat és a kétharmaddal bebetonozott adószabály ellentétbe kerül egymással. Nehezen megjósolható az is, hogy a kétharmadosság előírása bátrabbá, vagy gyávábbá teszi majd a mindenkori politikai osztályt a nyugdíjrendszert érintő népszerűtlen intézkedések meghozatalában. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mindenesetre a mindenkori ellenzék a nyugdíjasok védelmében szokott fellépni, míg a kormánypártok szeretnék meghozni a nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarthatóságához szükséges intézkedéseket, így a kétharmados többség igénye szinte kizár bármiféle nyugdíjreformot.
2. A családok védelméről szóló törvényt – és így a családtámogatások rendszerét – a jelenlegi szabályokkal szemben a javaslat kétharmadosnak minősíti.
3. Sarkalatos törvényben kell meghatározni az állam kizárólagos tulajdonának körét is, valamint a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás szabályait, azaz a gazdaságpolitika formálásának eszközeit.
4. A Költségvetési Tanács anélkül kap vétójogot a költségvetési törvénnyel szemben, hogy ennek szempontjait az alkotmány meghatározná, így a kormányzás és az állami működés szempontjából alapvető fontosságú költségvetési döntés az alkotmányból meg nem ismerhető szempontok alapján blokkolható. Ezen túl pedig az adósságlimit alatt nem indokolt a parlamenti többségi döntéshozatal korlátozása: ha például 30% az államadósság, akkor semmi nem indokolja, hogy a nép által választott képviselők miért ne dönthessenek szabadon a költségvetési kérdésekben.
5. A tervezet általában lehetőséget ad önálló szabályozó szervek létrehozására. Mivel minősített többséghez köti e szervek szabályozását a tervezet, azt eredményezi, hogy valamennyi kétharmaddal létrehozott vagy létrehozandó szabályozó hatóság feladatköre kiszervezésre kerül a kormányzati mozgástér és felelősség alól. Akár arra is lehetőség van, hogy kétharmaddal létrehozzanak egy Önálló Szociális Hivatalt, amelynek önállóan felel a szociálpolitikáért, a tárgyban rendeletet alkot, és a Kormánytól független. Ehhez részben kapcsolódva a hírközlési piac felügyelete is a kétharmados tárgykörök közé kerül, ami teljes elektronikus hírközlési törvényt kétharmadossá teszi.
6. A javaslat több helyen is kimondja, hogy a területi államigazgatás a 2011. január 1-jével létrehozott kormányhivatalok feladata. Nehezen érthető, hogy a tervezet a területi közigazgatás szervezésének módját miért veszi ki a mindenkori parlamenti többség és a Kormány döntési szabadságából. Ez a szabály ugyanis teljesen kizárja, hogy bármely területi közigazgatási szerv a kormányhivatalokon kívül szerveződjön, vagy attól függetlenül irányítsák.
7. A hatályos alkotmány alapján a köztársasági elnök számára csak olyan hatáskör állapítható meg, amely esetében a politikai felelősséget a Kormány valamely tagja viseli az ellenjegyzési jogkör gyakorlásával. A tervezet teljes szabadságot ad a mindenkori parlamenti többségnek abban, hogy a törvényben szabályozott államfői hatáskörök ellenjegyzéshez kötöttek-e vagy sem. Ez nem egyeztethető össze az államfő jelenlegi jogállásával, és azzal a veszéllyel jár, hogy a kormányzó többség a politikai felelősség mentesülése érdekében a köztársasági elnökre hárít egyes kényes döntéseket.
Csekkek és egyenlegek – hatalommegosztás az új alkotmányban
Az Alaptörvény javaslata számos ponton csökkenti a mindenkori kormányzat feletti kontroll lehetőségét. Melyek ezek közül a legfájóbbak?
A szervezetileg és időben megosztott hatalom a demokratikus államszervezetek alapvető jellemzője. A benyújtott alkotmánytervezet természetesen nem tagadja ezt az elvet, sőt ha a szöveget önmagában nézzük, alapjaiban (kevés, de annál fájóbb kivétellel) meg is felel neki. A trend azonban egyértelmű: majdnem minden, a Kormánytól független intézményt érintő változás a tényleges ellensúly-szerep korlátozására irányul. Emellett az utoljára 2010. előtt választott közjogi tisztségek esetében egységesen az intézmény átalakítása és/vagy (a poszt következő betöltőjét érintően) a megbízási idő nagyvonalú meghosszabbítása jellemző. Bár ez utóbbi formálisan a függetlenség nagyobb fokát jelenti, de ma sem a túl rövid megbízatási idő, hanem az újraválasztás iránti várakozás a legnagyobb akadálya a valódi személyi függetlenségnek.
Természetesen nem mondhatjuk, hogy meglepetést okozna ez a tendencia: a kormányzati hatalom valódi korlátainak tervszerű, a fegyelmezetten szavazó kétharmados kormánytöbbség általi lebontása legkésőbb az alkotmánybírósági hatáskört korlátozó alkotmánymódosításkor, míg a mai kétharmadnak a független intézményekre vonatkozó személyi és szervezeti döntéseit konzerváló technika az ügyészségi szabályozás kétharmadosításával és a legfőbb ügyészi mandátum hatról kilenc évre emelésével már tavaly ősszel tisztán láthatóvá vált. A törekvés hatalomtechnikai szempontból teljesen érthető, de meg aligha bocsátható: a rövidtávú politikai profit reményében a 2011-es alkotmány nemhogy nem bővíti egy működő demokráciához illően az alkotmányos intézmények függetlenségének garanciáit, hanem számottevően és elvi alapon aligha alátámaszthatóan fontos pontokon visszalép a hatályos alkotmányhoz képest. Ez pedig nem csak a most példátlan társadalmi támogatottságára hivatkozó kormánytöbbség, hanem – egy esetleges, bár a mindenkori kormány ellenérdekeltségére tekintettel igen valószínűtlen – alkotmányreformig minden magyar kormányzat intézményi kontrollját a minimális szintre butítja. A megválasztásukkor a kormánytöbbség feltétlen politikai bizalmát élvező, évtizedes megbízatással rendelkező közjogi tisztségviselőkkel pedig az amerikai „system of checks and balances” magyar megfelelője rövid távon – ahogy az immár klasszikus félrefordítás szólt – valóban inkább a csekkek és egyenlegek, mint a fékek és egyensúlyok rendszere lehet.
Nézzük tehát sorra a független intézményekre vonatkozó garanciákat erodáló elemeket a benyújtott alkotmányjavaslatban:
1. A javaslat fenntartja az Alkotmánybíróság hatáskörének tavaly év végén bevezetett tartalmi korlátozását. Ez a szabály relatívvá teszi az alaptörvény egészét: ha a kormánytöbbség tagadja az alaptörvény feltétel nélküli elsőbbségét, akkor azzal az alkotmányosság lényegét nem ismeri el. Kiábrándító, hogy a Fidesz visszatér az Alkotmányjogi Tanács MSZMP általi, 1985-es létrehozásának alapgondolatához, amely szerint az Országgyűlés felett nem állhat más hatalom.
Veszélyes megoldást választ a tervezet akkor is, amikor az Alkotmánybíróság elnökét az Országgyűlés által rendeli választani. Ma az elnököt maga a testület három évre választja meg, ami most még kizárja, hogy a testület mindennapi működését adminisztratív hatáskörökkel befolyásoló elnök és a testületi többség között tartós ellentét alakuljon ki.
Az alkotmányjogi panasz megteremtése mellett – az Alkotmánybíróság tehermentesítése érdekében – indokolt lehet az utólagos absztrakt normakontroll indítványozói körének szűkítése. Az alkotmánytervezet azonban messze túllő a célon: lényegében megszünteti az absztrakt normakontroll ma ismert jogintézményét, mivel a kezdeményezői kört elképesztően szűken jelöli meg (bárki helyett az országgyűlési képviselők egynegyede, illetve a Kormány, amely azonban valószínűleg soha nem fog ilyen kezdeményezést benyújtani). Ez a mai erőviszonyokra lefordítva az jeleni, hogy az Alkotmánybírósághoz csak a Jobbik és az MSZP frakciója egyetértésben fordulhatna. Az alapvető jogok biztosának kihagyása az indítványozói körből pedig az intézmény céljának szándékos félreértését mutatja.
2. A javaslat a bíróságok esetében is megszorító értelmezést foglal el a költségvetési kérdésekben való döntés tekintetében. Az a tétel, hogy a bíróságok a döntéseik során kötelesek tiszteletben tartani a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás elvét, nehezen értelmezhető másként, mint hogy tartózkodniuk kell a jelentős költségvetési kihatással járó döntések meghozatalától – feltételezhetően például a kismamák gyesre való jogosultsága vagy a tűzoltók túlmunkájának díjazása esetében.
3. A javaslat nem ad módot arra, hogy minden településnek legyen legalább egy önállóan választott elöljárója, így az valamilyen szintű képviseletet akkor is kapjon, ha saját képviselő-testülete nincs. Szintén valós probléma helytelen megoldása az önkormányzatokat érintő másik elvi változtatás: a helyi önkormányzatok nyakló nélküli hitelfelvétele az államháztartás egyensúlyát komolyan veszélyeztetheti, így támogatható, hogy azt az alaptörvény korlátok közé szorítsa. A tervezetben szereplő megfogalmazás ugyanakkor a területi kormányhivatal politikai mérlegelésétől teszi függővé a hitelfelvétel lehetőségét, ami normatív és kiszámítható szabályok hiányában a veszélyes eladósodást nem gátolja meg, ugyanakkor prudensen működő, de ellenzéki önkormányzatok fejlesztéseit is veszélybe sodorhatja.
4. A Legfelsőbb Bíróság Kúriára nevezésének egyetlen érdemi alkotmányjogi hatása van: a Legfelsőbb Bíróság elnöke helyett új legfőbb bírót lehet választani, vagyis a kormánytöbbség ezt a független tisztséget is betöltheti a saját jelöltjével. Ráadásul a tervezet elmulasztja azon fontos biztosíték megfogalmazását, hogy a Kúria vezetőjévé csak bírót lehet megválasztani, így akár a bírósági szervezeten kívülről is érkezhet az új főbíró.
Helyes döntés, hogy a bíróságok technikai-működési igazgatása módjának meghatározását a törvényalkotó felelősségébe helyezi a tervezet, és így lehetővé teszi a kormányzati felelősség erőteljesebb megjelenését. Súlyosan aggályos azonban, hogy a technikai igazgatással szemben az ítélkezési tevékenységre érdemben kiható, elsősorban személyzeti döntésekben nem biztosítja a bírói többségi döntéshozatalt. Az alkotmánytervezetnek ki kellene mondania, hogy a bírák és a bírósági vezetők kinevezéséhez bírói többséggel működő önigazgatási szerv támogatása kell.
5. Az alkotmánytervezet több szempontból is szűkíti az érvényes népszavazások lehetőségét, a tárgykör tartalmi problémáira azonban nem ad választ. A népszavazás részletszabályainak egyszerű többséggel elfogadható törvényre való utalásával a mindenkori parlamenti többséget korlátozó egyik legfontosabb biztosíték garanciális szabályait ugyanaz a parlamenti többség határozhatná meg, akit a jogintézmény korlátozhatna. A megerősítő népszavazás intézményének megszüntetésével akár egyetértenénk, ha nem kísérné a választópolgári népszavazás szigorú érvényességi kritériuma (az összes választópolgár több mint felének részvétele). A gyakorlatban ez oda fog vezetni, hogy a népszavazás intézménye Magyarországon csak a kormánnyal szembeni általános elégedetlenség kifejezésére lesz alkalmas, és soha nem válhat a felelős demokratikus döntéshozatal szocializációs eszközévé.
6. A javaslat az adatvédelmi biztos, az önálló kisebbségi biztos és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa intézményét megszünteti, és az információs jogok védelmét független hatóságra bízza, amelyről ‘feles’ törvény fog rendelkezni. Ez a szabályozás lehetővé teszi a jelenlegi biztosok eltávolítását, de azt is, hogy a jövőben az információs jogok védelmét a mindenkori kormányhoz lojális személyek töltsék be. Az ombudsmani intézmény átalakítása egyben azzal is jár, hogy megnyílik a jelenlegi biztosok megbízatásuk lejárta előtti elmozdításának lehetősége.
7. A Magyar Nemzeti Bank elnöke megbízatási idejének hatról kilenc évre emelését nem indokolhatja más, mint a következő, legkésőbb 2013-ban hivatalba lépő jegybankelnök hosszú időre történő bebetonozása.
