Gyorselemzés. A KIM február 8-án közzétette az új Büntető Törvénykönyv tervezetének szövegét, illő (és egyben szokatlan módon) szakmailag értékelhető részletességű indokolással, de persze hatásvizsgálat nélkül.Az ügy jelentőségéhez igazodva két posztban reagálunk a szövegre: most a törvény koncepciójára és a legfontosabb általános, főként a büntetési nemeket érintő változásokra reagálunk, és külön írás foglalkozik majd az egyes bűncselekményeket érintő módosításokkal.
1. A tervezetről általában: a „tettarányos” büntetőjog
A szöveg legfontosabb sajátossága, hogy szolgaian megőrzi az elrettentést célzó kormánypárti büntetőpolitika ’vívmányait’, sőt összességében a további szigorítás felé lép (elsősorban a visszaesők, a súlyos erőszakos és a nemi bűncselekmények elkövetői, a kábítószerrel összefüggő cselekmények, a bűnszervezeti elkövetésre vonatkozó szabályok, illetve a korrupciós cselekmények tekintetében). Ugyanakkor a büntetésrendszer differenciálásával, a mediációs szabályok ésszerűsítésével, az első bűnelkövetők esetében a szigor enyhítésével – hangsúlyozottan a hatályos állapothoz képest – messze nem mondhatóak a változások egyoldalúnak. A tervezetben tehát keverednek az őszinte és régimódi odacsapások (ahogy a kormányprogram szól, „világossá téve a társadalom számára, hogy Magyarország nem a bűnelkövetők paradicsoma”) és az összetettebb szankcionálást, a konkrét ügy körülményeire és elkövetőjére tekintettel enyhébb, kisebb társadalmi költséggel járó megoldások felé mutató elemek.
A szöveg eladásához választott „tettarányosság” persze büntetőjogilag semmit nem jelent: ezt a szempontot mindenkori Btk.-nak az egyes bűncselekményekhez rendelt büntetések eddig is, eztán is megfelelően érvényesítik. Ezen a gyakorlatban a Kormány azt érti, hogy a „Kormány kiemelt feladata, hogy helyreállítsa Magyarországon a rendet, és javítsa az állampolgárok biztonságérzetét”: egyfelől tehát elrettenteni kíván a bűnelkövetéstől a szigor, másfelől az emberek – a kereskedelmi média, sőt, mára a köztévé bűnügyi bulvárhírei által is felpörgetett – szubjektív félelmeit kívánja törvényalkotással kezelni. Ennek a bűnügyi statisztikai megalapozására az indokolás rendkívül egyoldalú egy oldalt fordít: az adatsorból kiragadott példák elfedik, hogy összességében a jelenlegi bűnügyi helyzet lényegesen jobb a tíz vagy húsz évvel ezelőttinél, hogy sem az elkövetett cselekmények, sem a bűnelkövetők száma nem mutat emelkedő trendet az elmúlt években, míg például az emberölések száma tíz év alatt a 40%-kal csökkent. Nemzetközi összehasonlító adatelemzésre (ami felfedné, hogy mennyivel jobbak a magyar mutatók, mint a hasonlóan kemény büntetőpolitikát alkalmazó demokratikus államok többségének kriminalitási számai) nem vállalkozott a Kormány.
A tervezet áttekintése alapján úgy tűnik, hogy az „csak” a hatályos Btk.-ba már integrált, az alkotmányosságot és az emberi jogi egyezményeket sértő elemek tekintetében tartalmaz jogilag elfogadhatatlan koncepcionális elemeket (tényleges életfogytiglan, „három csapás”). Egyes tényállási elemek (pl. a fogyasztást büntető drogtényállások) ettől függetlenül persze támadhatóak, de összességében a szigorítási trend (függetlenül annak megalapozottságától) a törvényalkotó alkotmányos mérlegelésén belül marad.
Az egyes bűncselekményekhez kapcsolódó büntetési szigorítások és a büntetéskiszabási szabályok (három csapás) után a törvénytervezet a visszaesők helyzetén szigorít brutálisan. Differenciáltan ugyan, de minden visszaesői csoport (’sima’, többszörös, különös) büntetései súlyosbodnak: a próbára bocsátás kizárása, a generális határozott idejű szabadságvesztési maximum 25 évre emelése, illetve a feltételes szabadság későbbi időpontja a legkomolyabb változás.
2. Elmozdulások a helyreállító igazságszolgáltatás irányába
Koncepcionálisan nem változnak a sértettel való megegyezést és a kár helyreállítását elismerő tevékeny megbánás szabályai, továbbra is a vádemelést megelőzően kell ahhoz beismerő vallomást tenni, hogy a sértettel való megegyezés esetén mentesüljön a büntetőeljárás alól, vagy enyhébb büntetést kapjon a terhelt. A bűncselekmények köre sem változik, ahol mód van tevékeny megbánásra: valamennyi személy elleni, közlekedési vagy vagyon elleni vétség, illetve ezen bűncselekmények háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntette esetén lehetőséget lesz a büntethetőséget megszüntető, míg az öt évnél nem súlyosabb tényállások esetén az enyhítést megalapozó tevékeny megbánásra. Fontos változás azonban, hogy a súlyosabb bűncselekményekkel halmazatban álló cselekményeknél, illetve – a sértett helyett az ügyész hozzájárulása mellett – a természetes személy sértettel nem rendelkező bűncselekményeknél is mód van a tevékeny megbánás elismerésére. A kapcsolódó eljárás is életszerűbbé válhat: a közvetítés előtt fizetett jóvátétel is a megállapodás része lehet, így az elkövető nem lesz érdekelt abban, hogy a jóvátételt a közvetítői eljárásra tartogassa. Áldozatbarát fejlemény, hogy a magánindítványos bűncselekményeknél az elévülést kiskorú sértett esetén a nagykorúvá válásig kitolja a szöveg.
3. Ésszerűbb szankciórendszer
Az új szankciónemek között kifejezetten a jogsérelem következményeinek helyreállítását célozza az állami vagy önkormányzati alkalmazásban végzett jóvátételi munka, illetve ebbe az irányba hathat a közérdekű munka maximumának emelése is (ami persze azt is feltételezné, hogy tényleg végrehajthatóvá válik e két büntetési nem, hiszen a közérdekű munka alkalmazhatóságának eddig a végrehajtás nehézségei szabtak korlátot).
Jóvátételi munka vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntethető bűntett elkövetése esetén lenne alkalmazható. A bíróság ilyenkor egy évre elhalasztja a büntetés kiszabását, ha az egy év alatt az elkövető legalább ötven, legfeljebb kétszázötven óra időtartamban állami vagy önkormányzati intézményben (pl. iskola, kórház) jóvátételi munkát végez, annak igazolása esetén megszűnik a büntethetősége. Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését nem tudja igazolni, akkor a bíróság büntetést szab ki. Az új Btk. felemelné a közérdekű munka legkisebb (negyvenkét óráról negyvennyolc órára) és legnagyobb mértékét (háromszáz óráról háromszáztizenkét órára), egyben a jelenlegi hat óra helyett három óránként osztana ki egy-egy nap szabadságvesztést, hogyha átváltásra kerül a sor.
A büntetés jobb célzását és egyéniesítését biztosíthatja a rövid tartamú elítélésekre az elzárás bevezetése, a pénzbüntetés minimumának leszállítása, az ország valamely részéből való kitiltás önálló alkalmazhatósága, valamint a sportrendezvény látogatásától való eltiltás. A büntetőjog kebelén belül kezeli a bűncselekményt megvalósító online tartalom törlését az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele.
4. Még mindig maradtak szigorítási javaslatok
Az új Btk. „főbűne” messze nem a visszaesők keményebb szankcióiban, és nem is az egyes tényállástípusokat érintő (a következő posztban elemzett) különös részi szigorban, azaz a kötelező körként – már csak a kormányprogram retorikai ámokfutását is leképezendő – szállított új keménykedő elemekben rejlik. Az új Btk. elfogadásának azért nem fogunk örülni, mert az minimális korrekció mellett integrálja az elmúlt időszak (amúgy már a 2009-es novellával megkezdődő) demonstratív szigorításainak jogalkotási produktumait a ’három csapás’-tól a jogos védelmet életveszélyesen kiterjesztő tavalyi módosításig. Azaz sokkal inkább az róható fel az előkészítőknek, hogy mit hagytak változatlanul, és kevésbé az, amit elvégeztek.
