Tartalmi értelemben akkor van egy országnak alkotmánya, ha létezik olyan norma, ami megadja minden állami cselekvés végső elvi korlátait. Ilyen normánk ebben a pillanatban biztosan nincs, hiszen a tavaly tavasz óta tizenkétszer módosított hatályos alkotmány már régen nem viszonyítási pont. Most viszont komoly lépést tehet az Országgyűlés abba az irányba, hogy megkérdőjelezze az Alaptörvény komolyan vehetőségét is, pedig az még hatályba sem lépett.

És ezt így hogy?

Az Alkotmányügyi bizottság módosító javaslata Magyarország Alaptörvényének Átmeneti Rendelkezéseiről szóló alaptörvény-kiegészítő javaslatot úgy egészíti ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank  és a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó szerv – azaz a PSZÁF – összevonására adna sarkalatos törvény számára lehetőséget. Az átmeneti Alaptörvény javaslata eddig is tartalmazott alkotmányt értelmező-kiegészítő szabályokat – például meghatározta az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz fogalmát. A pénzügyi stabilitási törvényjavaslat pedig arra példa, hogy a sarkalatos törvények esetében sem áll távol a kormánytöbbségtől az, hogy elszakadjon az alkotmányos szabályok, így az adósságkorlát szó szerinti jelentésétől. A kétharmad azonban most szintet ugrik: a módosítás eredményeként sarkalatos törvény szüntetne meg egy alkotmányos szervet, így az MNB ottmaradna az Alaptörvényben, jogutódát viszont (mondjuk Nemzeti Központi Bank néven) sarkalatos törvény hozná létre.

Ennél jobban kevés dolog tudná megkérdőjelezni azt, hogy maga az alkotmányozó komolyan veszi az Alaptörvényt. A sajátos közjogi megoldás valószínűleg azt kívánja elkerülni, hogy azt formálisan módosítani kelljen (majd, ha eljön az összevonás ideje az Országgyűlés szerint). Ettől azonban ez még alaptörvény-módosítás marad, hiszen kihirdetésével megváltozik az Alaptörvény tartalma.

Szintén az Alaptörvény tartalmi módosítása, hogy a legfőbb ügyész és az Országos Bírósági Hivatal elnöke az egyenlőtlen ügyelosztás megszűnéséig szabadon jelöl ki eljáró bíróságot. Bár átmeneti rendelkezésnek van álcázva, felette kíváncsiak vagyunk, hogy mikor fogja a politikai felelősség nélkül bírói vezetés megállapítani, hogy a számára többletjogokat biztosító egyenlőtlen ügyelosztás megszűnt. A módosítás ráadásul tökéletesen illeszkedik a korábbi módosítások trendjébe: nem lehet nem azt gondolni, hogy a legfőbb ügyésznek a büntetőeljárási törvényben lényegében már létező jogosultságát arra tekintettel kell alaptörvényi szintre emelni, hogy az Alkotmánybíróság napirendjén szerepel az ezt támadó indítvány.

42 naponta kapunk némi alkotmányt

Gyanítjuk emellett azt is, hogy ha a megoldás az Alaptörvény formai stabilitását lett volna hivatott demonstrálni, akkor az néhány év múlva visszatekintve teljesen hiábavaló próbálkozásnak tűnik majd.  Az az Országgyűlés, amelyik 2010 májusa óta átlag 42 naponta, azaz lényegében minden felmerülő alkotmányossági kérdésre alkotmányozott egyet, aligha fog tudni elvonási tünetek nélkül felhagyni ezzel a szokással.

Így hát az MNB és a PSZÁF furcsa eljegyzése nem sajátos technikája, de nem is időzítése miatt lehet igazán káros, hanem mert éppen abban a történelmi pillanatban teszi zárójelbe az Alaptörvényt, amikor mindenek előtt az alkotmányos stabilitásban való hitet kellene visszaállítani, hogy – Wittner Mária képviselő asszony törvényjavaslatát idézve –„az új Alaptörvény hatálybalépése egy új időszámítás kezdete” legyen.