Ha a határon túli magyar állampolgárok választójogát az állampolgári jogegyenlőség indokolja, vajon egyenlő lesz-e a választójoguk? És mi következik abból, ha az Alkotmány erről nem mond semmit?

Ideje visszatérnünk a határon túli magyarok választójogának ügyére, hiszen a kérdezők tegnap – még a dolgozatok beszedése előtt – megválaszolták az alkotmányos kérdőív 4. pontját. (A helyes válasz a 3., azaz „az új magyar alkotmány szerint ne gyakorolhassanak további szavazati jogot a kiskorú gyermeket nevelő szülők vagy családok”.)

A választójog területi kiterjesztésének komolyságát a szavazattöbszörözéses ötlethez mérten az is jelzi, hogy itt nincs is kérdés. Válasz viszont többféle is van. Az utolsó támogató bejelentés szerint – Kövér László házelnök – a határon túli magyarok „mindenféle diszkriminációtól mentesen” is megkaphatják a választójogot. Ezzel szemben a megvalósítás mikéntjével kapcsolatos legutóbbi kormánypárti nyilatkozat – Gulyás Gergely országgyűlési képviselő – egyértelműen korlátozott választójogot biztosító modellekről beszélt. Már csak párat kell aludni, és kiderül, hogy válaszolnak-e e kérdésre a kormánypártok az alkotmányjavaslatukban.

Még ha a legóvatosabb becsléssel próbálkozunk is, nagyon úgy néz ki, hogy 2014-ben már százezrekkel, talán egymillióval is több választópolgár lehet a névjegyzékeken. Függetlenül attól, hogy valaki történelmi tettként ünnepli-e ezt vagy a felelős magyar közpolitika-formálás végét látja benne, nagyon nem mindegy, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok szavazatai hogyan és hány mandátummá válnak. A külföldi modellek nagyjából azonos trendet mutatnak: ahol országos pártlistás szavazás van, ott általában erre adhatók le a külföldi szavazatok (pl. Szlovákia), ahol nincs ilyen, ott elsősorban többmandátumos vagy listás külföldi választókerület(ek)et hoznak létre. Utóbbi modellben az elérhető mandátumszámot a külföldön élők arányában (pl. Franciaország, Olaszország) vagy annál alacsonyabban (pl. Horvátország) határozzák meg, gyakran figyelembe véve azt is, hogy a külföldről szavazók politikai aktivitása és részvételi aránya általában messze elmarad az anyaországétól.

Ha tehát a kormánypárti frakciók nem akarják elvetni ezeket a lehetőségeket, de későbbi alkotmányossági vitát sem szeretnének, akkor meg kellene teremteniük annak az egyértelmű alkotmányos alapját, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok választójoga a választójogi törvényben meghatározottak szerint eltérő, szűkebb szavazati jogot (is) jelenthet. Az olasz alkotmány 48. §-a vagy a francia alkotmány 24. §-a például színvonalas megoldást ad e kérdésre.