Az Alkotmánybíróság hatásköre az elmúlt fél évben rég nem látott közjogi vitát generált a politikai közvéleményben, és minden bizonnyal az alkotmányozás egyik kulcskérdése is az lesz, miként változik meg a testület közjogi szerepe.
Szögezzük le: az AB soha nem befolyásolta érdemben egy-egy kormány költségvetési mozgásterét. Bár a kollektív emlékezet a Bokros-csomag kapcsán másként emlékszik, az akkori döntések forintosítva a kormányzati intézkedéseknek csak mintegy tíz százalékát érintették. A Gyurcsány-kormány idején aktivistább lett ugyan a testület az adójogi kérdésekben, a házipénztár-adó vagy a minimumadó megsemmisítése sem befolyásolta igazán a költségvetés helyzetét. Ugyanez a helyzet az ingatlanadót elkaszáló, egyébként szakmailag bőven bírálható határozattal is. Nem is beszélve a néhány milliárd forintos bevételkieséssel járó, a 98%-os különadóról szóló döntésről. Amikor tehát a költségvetést féltik a kormánypártok az AB döntéseitől, árnyakkal viaskodnak csupán. Mindez nem jelenti azt, hogy az alkotmányozás során ne lehetne változtatni a közteherfizetés szabályain annak érdekében, hogy a törvényalkotó mozgástere szélesebb legyen. Ezt azonban nem hatásköri kérdésként, hanem az idevágó tartalmi rendelkezéseknél kell megtenni (az egészséghez és a szociális biztonsághoz való jog, illetve a közteherviselés szabályainál mi magunk is teszünk ilyen javaslatot). Ennek megfelelően az alkotmányszövegünk visszaállítja az Alkotmánybíróság hatáskörének teljességét, vagyis minden jogszabály alkotmányosságáról végső soron az AB jogosult dönteni, amely döntést az Országgyűlés mint törvényhozó sem bírálhatja felül.
A testület működésével kapcsolatban ugyanakkor az elmúlt húsz év tapasztalataiból következnek változtatási javaslatok. Elképesztő munkateher van az alkotmánybírákon, ami sok esetben jelentéktelen ügyek hosszas megvitatására kényszeríti a testületet, miközben a fontos, nagy kérdések akár éveket várnak az eldöntésükre. Az alkotmánytervezet ezért ésszerűsíti az indítványozásra jogosultak körét. A jogsérelmet szenvedett személyek és szervezetek természetesen változatlanul fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, sőt, nem pusztán alkotmánysértő jogszabály, hanem annak alkotmánysértő alkalmazása miatt is. A javaslatunk szerint konkrét érintettség nélkül ugyanakkor csak országgyűlési képviselők, az ombudsmanok és a Legfelsőbb Bíróság elnöke indítványozhatja egy jogszabály megsemmisítését. Ha egy alkotmányossági kérdés nem éri el azt az ingerküszöböt, hogy legalább egy parlamenti képviselő indítványozza az eljárást, akkor elegendő, ha a jogsérelem felmerülésekor, az azt elszenvedő fél teheti ezt meg.
Szintén az Alkotmánybíróság tehermentesítését szolgálja, hogy első körben az önkormányzati rendeltek alkotmányossági felülvizsgálata a közigazgatási bíróság hatáskörébe kerül. Alkotmányjogi panaszként a jogsérelmet szenvedett fél a rendes bírósági eljárás után, ha a jogsérelem szerinte még mindig fennáll, eljuttathatja az ügyet az AB elé, de valószínűleg a legtöbb esetben már a közigazgatási bíróság (az AB-nál lényegesen gyorsabban) orvosolni tudja a jogsérelmet. A magunk részéről nem értünk egyet az előzetes normakontroll körének bővítésével. Ha a köztársasági elnök mellett a parlamenti ellenzék is megkapja az indítványozás jogát, az a kormányzati hatékonyságot nagyon negatívan befolyásolja: egy feszültebb parlamenti légkörben az ellenzék vélhetően szinte minden elfogadott törvényt megtámadna az AB előtt, ami az eljárás időigénye miatt akár kormányozhatatlanná is tenné az országot.
Változtatást javaslunk az alkotmánybírák kiválasztásában. A kizárólag a parlament általi választás az elmúlt években diszfunkcionálisan működött, sokszor nem tudtak megegyezni a pártok a jelöltek személyében, máskor meg az a logika érvényesült, hogy a másik politikai oldal legszürkébb jelöltjét kell bejuttatni az AB-re. Ezért számított jelentős közjogi eseménynek, ha egy-egy karakteresebb véleménnyel rendelkező alkotmánybíró sikerrel vette a megválasztás akadályát. Szerintünk ott lehet a helye a testületben Pokol Bélának, de Majtényi Lászlónak is, mivel az AB akkor tud jó döntéseket hozni, ha nagyon különböző világnézetű és jogfelfogású, de brilliáns gondolkodású emberek ítélkeznek. Az alkotmányszöveg a tagok többségét változatlanul a parlamenti kétharmaddal választatná meg, de három alkotmánybíró kinevezésére a köztársasági elnök, két bíró kinevezésére pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöke kapna hatáskört. A cél világos: az Alkotmány élő norma legyen. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy legyen olyan testület, amely tartalmi korlátozások nélkül tudja biztosítani az alaptörvény érvényesülését. Ez a '89-90-es jogállami forradalom egyik legfontosabb, a választópolgárok által is nagy arányban támogatott öröksége. Amit az alkotmányozás során mindenképpen meg kell őriznünk.
Az új Alkotmány és az alapjogok védelmét szolgáló intézményrendszert három fejezetben, de egyben tesszük közzé:
Az Alkotmánybíróság, A bírói szervezet, Az országgyűlési biztosok kommentálható változatban és PDF-ben
