Tegnapi posztunkhoz kapcsolódva folytatjuk az alkotmányjavaslathoz tegnap benyújtott kormánypárti módosító javaslatok elemzését. Büntetőeljárás-elméleti horror, jórészt korábban általunk is jelzett hibák javítása, érdekes KDNP-s módosítók.
1. Szike helyett fűrésszel
A magyar alkotmányosság továbbfejlesztését aligha szolgálja az a módosító indítvány, amely a ne bis in idem elvét, azaz az azonos bűncselekmény miatti többszöri felelősségre vonás tilalmát készül megszüntetni. Az indokolás szerint a cél – az elsősorban az alapeljárásban el nem bírált tényen alapuló – perújítás kezelése lenne, de erre kényszerítő szükség nincs. Az Alkotmánybíróság mai gyakorlata sem zárja ki ugyanis azt, hogy eljárási hibák esetén rendkívüli jogorvoslati eljárásban ismét vizsgálat tárgya legyen az elkövető felelőssége, így a büntetőeljárási törvény hatályos, a terhelt terhére vonatkozó perújítást szűk körben megengedő szabályait változatlan alkotmányszöveg mellett sem fenyegetné az alkotmányellenesség megállapítása. Ettől persze az egyértelműség érdekében a módosító indítvány még megpróbálhatná az új alaptörvényben megjeleníteni az alkotmánybírósági gyakorlatot, de nem ezt teszi: mindenféle korlát nélkül módot ad arra, hogy törvény közelebbről meg nem határozott tartalmú rendkívüli jogorvoslattal kivételt tegyen az alapelv alól. Így az elv lényegében megszűnne, semmi nem akadályozná meg, hogy rendkívüli jogorvoslatként bárkivel szemben, bármilyen jogalapon megengedje egy törvény a jogerős ítéletnek a terheltre hátrányos megváltoztatását.
Ugyanez a helyzet a hatósági határozatok indokolására vonatkozó követelmény 'pontosításával' is: csak azért, mert szűk körben (ha az ügyfél kérelmét maradéktalanul teljesítik vagy az ügyfél maga nem kér indokolást) ma is van alkotmányosan megalapozott esete az indokolás hiányának, még nem kell a garanciális szempontból igen fontos indokláshoz kötöttséget úgy enyhíteni, hogy az csak "törvényben meghatározottak szerint" (azaz vagy igen vagy nem) terheli a hatóságokat.
Mindkét esetben azt lenne jó átgondolnia az alkotmányozónak, hogy attól, hogy van alkotmányosan igazolható kivétel az alapelvek alól, még nem feltétlenül kell azt (rosszul) beírni az alkotmányba, mert ha ezt követnénk minden alapjognál és alapjogi jellegű alapelvnél, akkor igen hosszú, viszont annál semmitmondóbb alkotmányunk lenne.
2. Jó irányba, tétován
Örülünk, hogy a köztársasági elnöki hatáskörök esetében
a főszabály a miniszteri ellenjegyzés szükségessége lesz. Nem örülünk azonban annak, hogy (bár az előterjesztő amúgy nem kíván változtatni az elnöki szerepen) megmarad a törvényi lehetőség ellenjegyzés nélküli elnöki jogkörök létrehozására. Ez egy komoly biztonsági rés az alkotmányon, amelyen át egy ’ravasz’ kormánytöbbség a kormányzati felelősségbe tartozó kérdések eldöntését korlát nélkül passzolhatja át a politikai felelősség nélküli elnöknek.
A Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvényt mi is fontosnak tartjuk,
említése javára válik a közjogilag kihívásokkal küzdő preambulumnak. Komoly feladat lesz viszont a történeti alkotmányt értelmező alkotmánybíráknak megbirkózniuk azzal, hogy a most beillesztett szöveg szerint az 1946. évi I. törvény annak a történeti alkotmánynak a formálódásában töltött be szerepet, amellyel szemben a népszuverenitásra hivatkozva ő maga éppen a szembenállását teszi egyértelművé. Mi persze az előterjesztők helyében
a hatályos alkotmány jogfolytonossága el nem ismerésének elfelejtése mellett a másik beláthatatlan veszélyeket rejtő deklarációt, az érvénytelenség rögzítését is kihúztuk volna a preambulumból.
Fontos elmozdulás, hogy törvény nemcsak az önkormányzati hitelfelvétel kormányhivatal általi jóváhagyását írhatja elő, hanem a
hitelfelvétel tartalmi feltételeit is meghatározhatja. Ez a szabály (bár továbbra is csak a törvényalkotó jó szándéka esetén, de) már kitölthető úgy tartalommal, hogy ne önkényesen dőljön el, hogy ki vehet fel hitelt.
Elvileg pontosítás lenne, hogy a költségvetési törvényt nem „egy naptári évre” szólóan, hanem
„minden évre” vonatkozóan kell elfogadni. A gyakorlatban az új fogalmazás azonban nem zárja ki a több évre szóló költségvetés elfogadását, hiszen egy hároméves költségvetési törvény is mind a három tárgyévre szól. Ha a cél (az új feloszlatási okkal összhangban) az, hogy mostantól ne lehessen többéves költségvetése az országnak, akkor ehhez egyértelműbb megfogalmazást kellett volna találni.
Nem feltétlenül a Kúria fog dönteni
az önkormányzati rendeletek jogszabály-ellenességéről, ami jó. Továbbra is csak a kormányhivatal kezdeményezheti ezt az eljárást, ami nagyon nem jó, hiszen itt még az alkotmányjogi panasz sem segít az érintetten, azaz a jogsérelmet szenvedett személy jogerősen elbukott ügy után sem kap jogvédelmet, ha a kormányhivatal ezt blokkolja.
A hírközléssel összefüggő műszaki követelmények
nem kerülnek kétharmados törvénybe, ami helyeselhető, bár azt továbbra sem gondoljuk, hogy az NMHH jelenlegi jogköreinek összességét célszerű lenne kétharmaddal összecementezni.
Örülünk, hogy
az ombudsman kezdeményezhet utólagos normakontrollt, valamint hogy a köztársasági elnök
eljárási okból is alkotmányossági vétózhatja a hozzá politikai vétó után visszaérkezett törvényt, egyben számoljuk a napokat e jogintézmények első alkalmazásáig. Egyetértünk azzal a
módosítóval, amely szerint a Kúria elnöke csak bíró, a legfőbb ügyész csak ügyész lehessen, valamint hogy a polgári perrel kapcsolatos ügyészi jogkörök nem kellenek az alkotmányba. Jó, hogy a
kisebbségi törvény kétharmados lesz, és az is, hogy egyértelmű lesz
a pozitív diszkrimináció célja. Megnyugvásunkra szolgál, hogy az
egészséghez és az
egészséges környezethez is alapvető joga fűződik majd mindenkinek.
3. Polgári szolgálat
Van valami rejtélyes abban, miért ódzkodik annyira a kormánykoalíció a polgári szolgálattól. A Fidesz a megalakulása után, még 1988-89-ben az egyik legfontosabb szakpolitikai témáját találta meg abban, hogy azok a fiatalok, akik nem akarnak fegyvert használni vagy egyáltalán katonák lenni, teljesíthessék a honvédelmi kötelezettségüket polgári szolgálatként (kórházban ápolóként stb.) is. Ez egyébként leginkább a katolikus Bokor-közösség fiataljainak lelkiismereti problémája volt. Ezzel szemben sem a benyújtott tervezet, sem
a módosító javaslat nem engedi meg, hogy a hadkötelezettséget a Magyar Honvédségen kívül lehessen teljesíteni. Furcsa, hogy miközben a nemzeti hitvallás hemzseg a kereszténységre való utalásoktól, a lelkiismereti és vallásszabadság egyik fontos garanciáját kiiktatja az alkotmányozó többség az alaptörvényből.
4. Kereszténydemokrata módosítók
A tanítási szabadság a KDNP
módosítója szerint csak törvényben meghatározott keretek között érvényesül majd: ennek a gyakorlati hatása igen csekély, hisz a törvény enélkül is meghatározhatja például a kötelező tanterv formájában az alapjog érvényesülésének korlátait, hogy ne menjünk messzire ugyanez a kötelező tanterv a tanulási szabadságnak is természetszerűleg korlátja, de attól úgy tűnik nem tartott az oktatási államtitkárság.
A másik KDNP-s módosító az
öröklés alapelveit rögzíti az alkotmányban, amivel egyet is értenénk, de sajnos a kivitelezés egyelőre nem méltó a vállalkozáshoz. A remélhetőleg még csak a bétaverziót képviselő szöveg szerint például arra lenne joga mindenkinek, hogy végintézkedés hiányában az öröklés rendjét törvény szabályozza. Ennél súlyosabb hiba, hogy nem tudjuk, hogy a szövegben szereplő rokoni kapcsolat szükségszerűen vérszerinti-e (az örökbefogadás külön említéséből ez következne), illetve hogy a fel nem sorolt rokonok törvényes öröklésének lehetőségére a szöveg csak az állami öröklést követően utal. Ez utóbbi formai problémának látszik, de egy alkotmányszövegben a sorrend akkor is prioritást fejez ki, ha a távolabbi rokon helyett az állam öröklése valószínűleg nem merült fel az előterjesztőben.
Az Alkotmányügyi Bizottság azt javasolja, hogy minden képviselő kezdeményezhesse az Alkotmánybíróságnál a jogszabály alkotmányellenességének megállapítását.
(úgy tűnik mégis lesz vármegye, az elhagyós javaslat a bizottságban egyharmadot sem kapott)
