Rétvári Bence államtitkár ma hangot adott annak a javaslatnak, hogy az Alkotmánybíróság kapja vissza az 1998-ig létező hatáskörét, amely szerint a törvényjavaslatokat a zárószavazás előtt véleményezheti. Ezt a felvetést mi nagyon aggasztónak tartjuk.
Az elvileg gőzerővel zajló alkotmányozás kapcsán elejtett megjegyzésekből számunkra a legfontosabb: mi történik majd az alkotmánybíráskodással? Marad-e az Alkotmánybíróság, visszakapja-e elvett hatásköreit, szűkülnek-e a felülvizsgálat keretei, marad-e a bárki általi eljáráskezdeményezés és a megsemmisítési jogkör? A válaszok önmagukban - az alkotmányozás fontos tartalmi ügyeitől függetlenül - is meghatározzák majd az alkotmány minőségét.
A Rétvári-javaslat – ha az Alkotmánybíróság jogköre a zárószavazás előtti fázisra korlátozódik – nemzetközi példákkal rokonítható. Az előzetes vizsgálat ideáltípusa a francia Alkotmányjogi Tanács hatásköre, amelyet az elnök, a miniszterelnök, valamint a képviselőház és a szenátus elnöke vagy 60 tagja kezdeményezhet. Fontos, hogy a francia modellben ehhez eredetileg nem társult utólagos normakontroll, tehát a kihirdetett jogszabályok alkotmányosságát már nem lehetett vizsgálni. Ez viszont 2008-ban megváltozott, mert úgy ítélték meg, hogy az utólagos megsemmisítés szükséges a hatékony alapjogvédelemhez.
Az Alkotmánybíróság 1991-es határozatában már kifejezte ódzkodását ettől a hatáskörtől (ez a megközelítés az, ami miatt Rétvári tévesen úgy emlékezett, hogy a hatáskört az Alkotmánybíróság semmisítette meg):
“A törvényalkotás folyamatában történő előzetes alkotmányossági vizsgálat során az alkotmánybíróság ellentmondásba kerülhet a hatalmi ágak elválasztásának alapelvével. Az ellentmondás csak akkor nem állapítható meg, ha olyan absztrakt alkotmányjogi probléma merül fel, amely függetleníthető a törvényjavaslati rendelkezések szövegkörnyezetétől és valójában az alkotmány értelmezését teszi szükségessé. Erre az esetre azonban rendelkezésre áll az alkotmánybíróság alkotmányértelmezési hatásköre. Minden más esetben a preventív kontroll gyakorlásával az alkotmánybíróság a jogalkotás résztvevője lesz, döntésével az országgyűlés döntési jogkörét korlátozza, s a törvényhozó felelősségét osztja.”
Lényegében azonos indokolással az Országgyűlés 1998-ban az előzetes vizsgálat lehetőségét eltörölte, ahelyett, hogy – az Alkotmánybíróság felhívására – újraszabályozta volna azt. Az azóta eltelt idő csak megerősített bennünket abban, hogy törvényjavaslatok alkotmánybírósági véleményezése sem a jogalkotás színvonalának, sem az alkotmányosságnak nem válhat a hasznára.
 |
| Amikor a törvény is csak vélemény: 21 éve Esztergom a Budapesten ülésező AB székhelye |
Miért nem jó?
1. A politikai felelősség elmosása
Ha az Alkotmánybíróság előzetes jóváhagyását adja a törvényekhez, az akkor is csökkenti az Országgyűlés felelősségét, ha a vizsgálat szakpolitikai kérdésekre nem terjed ki. A sajtóban a szakpolitikai kritikát is megsemmisítő érv lehet, hogy “az Alkotmánybíróság jóváhagyta”.
2. Az előkészítés színvonalának esése
Ha az alkotmányellenesség gyorsan orvosolható, kisebb kockázatot vállal a Kormány és kevesebb erőfeszítést is elég tenni az alapos előkészítésre. Ezzel pedig azon jogszabályok alkotmányossága is csorbát szenved, amelyet senki nem küld előzetes normakontrollra.
3. A kompromisszum veszélye
Illúzió lenne azt gondolni, hogy az Alkotmánybíróság mentes az önérdekek képviseletétől, néhány határozat esetében különösen nehéz lenne lemosni ennek a gyanúját. Az előzetes véleményezéssel az Alkotmánybíróság tartalomalakító lehetőségei jelentősen megnőnek, döntésében olyan követelményeket fogalmazhat meg ami könnyen csábíthat a szigorú alkotmányjog-tudományos vizsgálaton túli mérlegelésre.
4. A vizsgálat mélységének csökkenése
Bárki lehet is az indítványozó, szükségszerű, hogy kialakul majd olyan politikai helyzet, amikor nagyszámú törvényjavaslat kapcsán kérik ki az Alkotmánybíróság véleményét. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy lehetetlen lesz törvényt alkotni, vagy (és ez a valószínűbb) azt, hogy a testületnek néhány hét alatt kellene akár összetett elvi kérdéseket is eldöntenie.
5. A politikai zsarolási potenciál
Ha az eljárást az ellenzék önállóan nem kezdeményezheti, az csak a kormánypártok önigazolására lesz alkalmas. Ha viszont az ellenzéki frakciók is kezdeményezhetik, a fontos, de alkotmányosan nem aggályos törvényjavaslat elfogadásának halasztására alkalmas fegyvert kapnak ezzel.
A Rétvári-felvetés ezekre az aggályokra nem reagál, és mi csak remélni tudjuk, hogy lesz az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben valaki, aki emlékeztet arra hogy a javaslat egyszer már - a gyakorlatban - megbukott.
 |
| Barátságos Bíróság (Kanada főbírói talárban) |
