Ronald Coase Nobel-díjas brit közgazdász a napokban töltötte be századik életévét. A jog társadalmi szerepére vonatkozó néhány megállapításának bemutatásával szeretnénk őt üdvözölni.
Tegyük fel, hogy a kedves olvasó és szomszédja egyszerre kíván – mellékállásként – új vállalkozásba kezdeni. Ön házi barkácsolást végezne, ami ugyan alapvetően csöndes tevékenység, de óhatatlan, hogy a vékony falon át napi egy-két alkalommal a fúró hangja áthallatszódjon. Nem is jelentene ez gondot, ha a szomszéd nem pszichológusi praxist akar kezdeni, ahol a mély csendnek nagy szerepe van a koncentráció fenntartásában.
Hamar kiderül, hogy a két tevékenység együtt nem gyakorolható. Ha Ön nem barkácsolhat otthonában, akkor havi 50 000 forintot kell műhely bérlésére fordítania. Ha a szomszédjának kell feladnia a praxist, akkor ő havonta 100 000 forintért bérelhet csak megfelelő felszereltségű rendelőt.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a szomszédja szerint megengedhetetlen, hogy zajos tevékenységgel zavarják az ő nyugalmát, míg Ön szerint senkitől nem várható el, hogy lakásában csak tökéletesen zajmentes tevékenységet végezzen. A vita természetesen nem tesz jót az üzletnek: a zaj miatt a szomszéd betegei elmaradoznak, és ez neki 100 000 forintos veszteséget okoz.
De vajon jó-e az a társadalomnak, sőt, jó-e Önnek, ha ahelyett, hogy Ön fizetne meg 50 000 forint többletköltséget, a szomszédja visel kétszer ekkora veszteséget? És segíthet-e a jog, hogy a mindenki számára optimális megoldáshoz jussunk?
1. A jog feladata, hogy a tulajdon használatának szabályait egyértelműen rendezze. Derüljön ki: Önnek van-e joga a zajkeltéshez vagy a szomszédnak a teljes csendhez? De hát melyik legyen? Coase szerint édesmindegy. A szabály tartalmánál fontosabb annak megkérdőjelezhetetlensége.
| Ha egyértelmű, hogy a szomszédnak joga van a csendhez, akkor Ön bérel műhelyet 50 000 forintért, és ezzel a minimumra szorítottuk a költségeket. | Ha egyértelmű, hogy Önnek joga van zajongani, akkor a szomszéd nem lesz rest fizetni Önnek havi 50 000 forintot (vagy egy kicsit többet, hogy megkönnyítse a megállapodást), amiből műhelyet bérel, és ezzel megint csak a minimumra szorítottuk a költségeket. |
A jog egyik fontos feladata tehát, hogy mindig legyen a lehető legegyértelműbb, hogy kit illetnek a jogosultságok, hiszen az emberek majd úgyis úgy osztják el őket, hogy az a leghatékonyabb legyen.
2. A jog másik feladata, hogy csökkentse a megállapodások költségeit. Az előbb leírt optimális eredmény ugyanis csak akkor következik be, ha nincsenek a megállapodásnak olyan költségei, amelyek miatt az nem jöhet létre. Ilyen költség lehet az idő (amit a szomszéddal való egyezkedés helyett másra is fordíthatnánk), a pénz (a szomszéd által megfizetett összeg, a banki átutalás költsége), vagy akár az indulataink féken tartásához szükséges energia (le kell gyűrni az akadékoskodó szomszéddal szemben érzett haragot), amit a megállapodásra fordítunk. De ilyen költség lehet az is, ha testi erőnkkel úgy megfélemlítjük a szomszédot, hogy az fel se meri ajánlani a megállapodást.
A jogi szabályozás e költségek jó részét képes lehet csökkenteni. Ennek látványos eszköze például az ingatlan-nyilvántartás (amiből hamar és biztosan meg lehet tudni, ki a tulajdonos) vagy a rendőrség (aminek léte hozzájárul ahhoz, hogy a megkötött megállapodás szabad, kényszertől mentes legyen).
Természetesen a jogi szabályozás e két feladaton kívül még számos célt szolgálhat. Például azt, hogy a ki milyen munkát végezhet a lakásában, a tűzesetek megelőzésétől az épület szerkezetének biztonságán át a betegek magánszférájának védelméig sok egyéb jog által védett érdek is befolyásolhatja. A jogi szabályozás szükségességét azonban mindenekelőtt ez indokolja: biztosítani, hogy magántulajdonát mindenki a szabad akaratának megfelelően, a lehető legeredményesebben használhassa fel. És ha az a legeredményesebb felhasználás: adjon túl rajta.
