Az Így írnánk mi a Facebookon

Így írnánk mi

A szerzők az atlatszo.hu jogi munkacsoportját is erősítő alkotmányjogászok.

Atlatszo.hu

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr
elofizetok.png

Az Így írnánk mi a facebookon

Hirdetés

Mr.Sale

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Címkék

ab indítvány (3) adatvédelem (3) adatvédelmi biztos (2) adminisztratív terhek (4) adó (2) adósságkorlát (1) adózás (4) adóztatás (1) alapjogok (3) alaptörvény (7) alaptörvény átmeneti (1) alkotmány (31) alkotmánybíróság (42) alkotmányellenes (10) alkotmányjogi panasz (3) alkotmánykritika (15) alkotmányossági vétó (1) alkotmányozás (8) államigazgatás (1) állami magánjogi szerződések (1) állami számvevőszék (1) államszervezet (1) angolok (1) átnevezés (1) átruházás (1) balogh józsef (1) bejelentés (1) bér (1) bírói korhatár (1) bíróságok (2) bírság (2) bírságolás (1) budai gyula (1) büntetőjog (8) bürokrácia (3) címlapvadász (1) civil (1) coase tétel (1) család (1) csehország (1) demokratikus legitimáció (2) devizahitelek (2) diszkrimináció (2) döntés-előkészítés (3) döntés előkészítés (5) egészségügyi (1) egyenlő bánásmód hatóság (1) egyeztetés (2) egyház (3) emberi jogok (1) engedély (1) etika (1) eu (1) európai bíróság (1) fejlesztési ügyek (1) felhatalmazás (1) felkészülési idő (3) felsőoktatás (3) felvételkészítés (1) fogyasztóvédelem (2) földtörvény (1) főváros (1) frakciók (1) garancia (1) gazdaság (1) gazdasági versenyhivatal (1) gazdaság és jog (1) gomba (1) gombász (1) hajléktalan (1) hajléktalanok (1) hálapénz (1) hallgatói ösztöndíjszerződés (1) hasznos (1) hatáskör (1) hatásvizsgálat (5) hatóság (3) hatósági eljárás (1) házszabály (2) házszabálytól eltérés (2) honvédelem (1) hungarikum (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (4) információszabadság (1) intézményfenntartás (1) ismeretterjesztés (2) játékelmélet (1) javadalmazás (1) javaslatok (1) jelölés (1) jelöltállítás (1) jogalkotás (15) jogalkotási düh (7) jogállam (5) jogászok (1) jogbiztonság (2) jogrendszer (2) jogszabályok (2) jogszabályszerkesztés (1) jog és gazdaságtan (1) jó kormányzás (3) jó példa (1) kamara (2) kampány (1) képviselők (1) kereskedelem (1) kétharmad (1) kétmillió (1) kiemelt ügyek (1) kodifikáció (1) kolontár (2) költségvetési tanács (1) konzultáció (2) kormány (7) kormánybiztos (1) kormányváltás (1) korrupció (2) kósa lajos (1) középiskolások (1) közérdekű adatok (1) közgazdaságtan (1) közgyűjtemények (1) közigazgatás (26) közigazgatási egyeztetés (1) közlekedés (4) közmédia (1) közmunka (1) közoktatás (1) közpénzügyek (10) közpolitika (10) központi (1) közszolgálat (3) köztársasági elnök (2) közterület (1) köztisztviselők (3) közvélemény (2) kresz (2) külképviseleti szavazás (1) különadó (10) különvélemény (1) Kúria (1) lázár jános (13) legfelsőbb bíróság (1) legfőbb ügyész (1) levélben szavazás (1) lex mal (1) magyarközlöny (1) matolcsy (1) média (4) médiahatóság (1) médiatörvény (3) mentelmi jog (1) mezőgazdaság (1) mnb (1) mobiltelefon (1) módosítás (1) módosító indítvány (3) mozgássérült (1) munka (2) művészet (1) nav (1) negyvenmillió (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti együttműködés programja (1) nemzeti konzultáció (1) nemzetközi példák (1) nemzetközi szerződés (1) népszavazás (5) NFÜ (1) nmhh (1) nyelvtanárok (1) nyilvánosság (4) nyugdíj (6) oktatás (1) ombudsman (1) OMG (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (3) orbán viktor (1) országgyűlés (8) országgyűlési biztos (2) összeférhetetlenség (1) ösztönzők (1) paks (2) parkolás (1) parlamentarizmus (1) párttámogatás (1) pénzmosás (1) pénzügyi szervezetek állami felügyelete (2) polgári jog (1) politikai nyilatkozat (1) politikai vétó (1) preambulum (1) pszáf (1) reakció (1) regisztáció (1) rendelet (1) rendészet (1) rezesova (1) rezsicsökkentés (1) rezsicsökkentés adminisztratív terhek (1) rogán antal (5) rokkantigazolvány (1) sajtó (2) sajtószabadság (2) sarkalatos törvények (1) Seuso-kincsek (1) strasbourg (2) stratégia (1) szabálysértés (2) szarvasgomba (1) szavazás (5) személy illetmény (1) szerződési szabadság (1) szlovákia (1) szociális ügyek (1) tájékoztatás (1) társadalmi egyeztetés (1) térkép (1) titok (1) tömegindítvány (3) törvényalkotás (13) törvényjavaslat (14) törvénytervezet (2) tulajdonjog (1) tv2 (1) ügyészség (1) ügyrend (1) újraalkotott (1) újraalkotott alkotmány (18) újra alkotott (1) új alkotmány (29) üzleti környezet (2) vagyonőr (1) választás (2) választási eljárás (4) választási rendszer (6) választások (1) választói regisztráció (2) választójog (5) valóvilág (1) véleménynyilvánítás (1) verseny (2) vidékfejlesztési minisztérium (1) west balkan (1) zárómódosító (6) zavar (6) Címkefelhő

Moderálási alapelvek

Töröljük azt a kommentet, ami bármilyen módon jogsértő,
gyűlölködő,
indokolatlanul személyeskedő,
spamet, reklámot, propagandát tartalmaz, vagy
sem a cikkhez, sem annak témájához nem kapcsolódik.

Devizahitelek: a megoldások közül választani a jogalkotó feladata

"Kék-e még az ég?" - kérdezte a Kormány. "Igen, az ég kék" - válaszolta tizennégy alkotmánybíró. "Majd a jogalkotó megmondja, mi fel se nézhetnénk az égre" - válaszolta Pokol Béla.

A várakozásnak megfelelően semmi új nem derült ki az Alkotmánybíróság tegnapi határozatából, úgyhogy ezúttal talán nem volt olyan nagy baj, hogy a gazdasági sajtónak a nyilvános hirdetésre nagy erőkkel kivonult képviselői nem nagyon értették a nyilvános hirdetésen az Alkotmánybíróság elnöke által ismertetetett "száraz jogi szöveget". Ahogy az már a testület egy évvel ezelőtti, a végtörlesztési szabályokat támadó indítványokat elutasító döntéséből is következett, az AB az Alaptörvény alapján is fenntartotta a szerződéses viszonyokba való jogalkotói beavatkozással kapcsolatban még a kilencvenes évek elején kidolgozott alapelveket. Erre a mostani határozat (a korábbi AB gyakorlat kigyomlálására való minden törekvés ellenére) lazán úgy utalt vissza, hogy "ezeket a kérdéseket az Alkotmánybíróság egy korai határozata már eldöntötte".

A körülmények változásának állandósága

A rendszerváltás előtti OTP-s hitelek törvényi kamatemelésével összefüggésben még 1991-ben követett megközelítés és az akkor kimondott elvek tehát annyira maradandónak bizonyultak, hogy azok mögött 2014-ben is az alkotmánybírák (majdnem teljes) konszenzusa van. A devizahiteles szerződések érvényessége nem alkotmányossági, hanem polgári jogi kérdés, a jogalkotó viszont jogszabállyal is módosíthat hosszú távú szerződést akkor és úgy, amikor és ahogyan ezt a rendes bíróságok a körülmények alapvető változására tekintettel tömegesen megtehetnék. Azaz az állam tartós szerződéses viszonyokba utólag is belenyúlhat, ehhez viszont a szerződések tisztelete, a római jogi gyökerű pacta sunt servanda jogelv alóli ősi kivétel, a clausula rebus sic stantibus ad mércét. Kissé leegyszerűsítve: a szerződéseket úgy kell teljesíteni, hogy megkötötték őket, de ha előre nem látható, a normális gazdasági kockázaton túlmutató körülmény folytán ez valamelyik fél lényeges érdekeit sértené, akkor az állam - mindkét fél érdekeit tiszteletben tartva, azaz a terheket egyoldalúvá nem téve - korrigálhatja a szerződés tartalmát. Ha pedig sok szerződést kellene a felek kérelmére a bíróságoknak korrigálniuk, akkor ezt megteheti helyettük a jogalkotó.

Még mindig piacgazdaság

Erre aztán felesleges volt várnia a jogalkotással az AB-döntést kérő Kormánynak. Hiába beszél most arról Gulyás Gergely, hogy a döntés "világos felhatalmazást" adott a cselekvésre, ezen a benne lakó alkotmányjogász biztosan röhög, hiszen amúgy máskor nagy biztonsággal szokta tudni, hogy a felhatalmazást az alkotmányos tartalmú törvényalkotásra a választók adják. Amíg azonban más okból (hivatalosan a Kúriára és vele együtt az Európai Unió Bíróságára várva) nem történt semmi, addig a verbális háborúnál még így is jobb pótcselekvés volt kérni ezt az alkotmányértelmezést. Különösen, hogy így az AB megkapta a lehetőséget arra, hogy ismét egyértelművé tegye: az ország gazdasága annak ellenére is piacgazdaság, hogy ez a deklaráció kimaradt az Alaptörvényből, a szerződési szabadságnak annak ellenére is van alkotmányos védelme, hogy azt régebben éppen a piacgazdasági deklarációból vezették le, illetve hogy az emberi méltóságból következő általános cselekvési szabadság továbbra is a magánjogi viszonyok tiszteletben tartásának alapja.

Többek között éppen az általános cselekvési szabadság elismerésében rejlő individualizmus miatt lett aztán a 2012 előtti alkotmánybírósági gyakorlat legkövetkezetesebb ellenzékét képező Pokol Béla az egyetlen alkotmánybíró, aki nem értett egyet a döntéssel. Következetessége most is vitathatalan, hiszen ez az álláspont a konkrét esetben azt jelentette, hogy a Kormány által felvetett beugratós kérdésre, hogy nem lehet-e, hogy minden devizahitelszerződés sérti az Alaptörvényt, ő volt az, aki a mindenkori jogalkotó cselekvési szabadságát megvédve a legelutasítóbb választ adott.

Hányszor lehet a válság miatt hitelest menteni?

Fontos és részben még nyitott kérdés az is, hogy hányszor lehet ugyanarra az eseményre (a forintárfolyamnak a kölcsönadósok jelentős része számára váratlan romlására és a nemzetközi pénzügyi válság 2008-2009-es kitörésére) a jogszabályi szerződésmódosítást megalapozó kivételes helyzetként tekinteni.  Az állam az árfolyamgáttal és a végtörlesztéssel együtt ugyanis legalább harmadszor fut neki a probléma megoldásának, de ha ezek módosításait és a kilakoltatási moratóriumot is beleszámítjuk, akkor már féltucat, a megkötött szerződések tartalmát is érintő törvényalkotói beavatkozáson vagyunk túl. Ezért aztán korántsem lett volna vitathatatlan, hogy még mindig ugyanúgy állnak-e fenn az átalakítás kivételességét indokoló gazdasági körülmények, mint az árfolyamgát és a végtörlesztés előtt.

A döntés ugyan általánosságban elfogadta, hogy "a devizahitelek problémája" továbbra is kivételes helyzetet jelent, azonban egyértelműen utalt arra, hogy a kormányzati kérdésekben szereplő devizahitelek gyűjtőfogalom heterogén szerződési kört fed le. Így amikor egy majdani újabb devizahiteles-mentő csomag alkotmányossági vizsgálatakor az AB ismét visszatér az elvi lehetőségektől a konkrét szabályok elemzésének szintjére, akkor az egymástól eltérő szerződéstípusok vizsgálatakor már azt sem spórolhatja meg, hogy a kivételességet az eddigi törvényalkotói beavatkozások fényében is vizsgálja. Hogy ez messze nem csak elméleti kérdés, azt jól mutatja, hogy amikor 1995-ben az akkori testület a Bokros-csomagot vizsgálta, akkor a kivételesség szempontjából csak az egyszer már alkotmányosnak tekintett 1991-es átalakítást követő időszak eseményeit vette figyelembe, így azokra tekintettel annak ellenére nem látta megalapozottnak az újabb (akkor persze a fogyasztókra kedvezőtlen és az adófizetőkre kedvező) beavatkozást, hogy a kormány azzal érvelt, hogy a korábbi módosítás még nem tette piacivá a hiteleket. 

Összességében a Kúriához képest olcsón megúszta az Alkotmánybíróság az ügyet, hiszen az első reakciók alapján annak ellenére nem lett bűnbak, hogy a Kúriával azonos módon egyértelművé tette: ő maga nem tud semmit tenni, számos alkotmányos megoldás lehet, ezek közül választani azonban a jogalkotó feladata. A következő ciklusra maradó, sokkal érdekesebb kérdés az, hogy sikerül-e ezek közül az alkotmányos megoldások közül egyet meg is találni.

(A kép az Alkotmánybíróság épületének főbejáratát ábrázolja, forrása a kormany.hu.)