Az Így írnánk mi a Facebookon

Így írnánk mi

A szerzők az atlatszo.hu jogi munkacsoportját is erősítő alkotmányjogászok.

Atlatszo.hu

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr
elofizetok.png

Az Így írnánk mi a facebookon

Hirdetés

Mr.Sale

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Címkék

ab indítvány (3) adatvédelem (3) adatvédelmi biztos (2) adminisztratív terhek (4) adó (2) adósságkorlát (1) adózás (4) adóztatás (1) alapjogok (3) alaptörvény (7) alaptörvény átmeneti (1) alkotmány (31) alkotmánybíróság (42) alkotmányellenes (10) alkotmányjogi panasz (3) alkotmánykritika (15) alkotmányossági vétó (1) alkotmányozás (8) államigazgatás (1) állami magánjogi szerződések (1) állami számvevőszék (1) államszervezet (1) angolok (1) átnevezés (1) átruházás (1) balogh józsef (1) bejelentés (1) bér (1) bírói korhatár (1) bíróságok (2) bírság (2) bírságolás (1) budai gyula (1) büntetőjog (8) bürokrácia (3) címlapvadász (1) civil (1) coase tétel (1) család (1) csehország (1) demokratikus legitimáció (2) devizahitelek (2) diszkrimináció (2) döntés-előkészítés (3) döntés előkészítés (5) egészségügyi (1) egyenlő bánásmód hatóság (1) egyeztetés (2) egyház (3) emberi jogok (1) engedély (1) etika (1) eu (1) európai bíróság (1) fejlesztési ügyek (1) felhatalmazás (1) felkészülési idő (3) felsőoktatás (3) felvételkészítés (1) fogyasztóvédelem (2) földtörvény (1) főváros (1) frakciók (1) garancia (1) gazdaság (1) gazdasági versenyhivatal (1) gazdaság és jog (1) gomba (1) gombász (1) hajléktalan (1) hajléktalanok (1) hálapénz (1) hallgatói ösztöndíjszerződés (1) hasznos (1) hatáskör (1) hatásvizsgálat (5) hatóság (3) hatósági eljárás (1) házszabály (2) házszabálytól eltérés (2) honvédelem (1) hungarikum (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (4) információszabadság (1) intézményfenntartás (1) ismeretterjesztés (2) játékelmélet (1) javadalmazás (1) javaslatok (1) jelölés (1) jelöltállítás (1) jogalkotás (15) jogalkotási düh (7) jogállam (5) jogászok (1) jogbiztonság (2) jogrendszer (2) jogszabályok (2) jogszabályszerkesztés (1) jog és gazdaságtan (1) jó kormányzás (3) jó példa (1) kamara (2) kampány (1) képviselők (1) kereskedelem (1) kétharmad (1) kétmillió (1) kiemelt ügyek (1) kodifikáció (1) kolontár (2) költségvetési tanács (1) konzultáció (2) kormány (7) kormánybiztos (1) kormányváltás (1) korrupció (2) kósa lajos (1) középiskolások (1) közérdekű adatok (1) közgazdaságtan (1) közgyűjtemények (1) közigazgatás (26) közigazgatási egyeztetés (1) közlekedés (4) közmédia (1) közmunka (1) közoktatás (1) közpénzügyek (10) közpolitika (10) központi (1) közszolgálat (3) köztársasági elnök (2) közterület (1) köztisztviselők (3) közvélemény (2) kresz (2) külképviseleti szavazás (1) különadó (10) különvélemény (1) Kúria (1) lázár jános (13) legfelsőbb bíróság (1) legfőbb ügyész (1) levélben szavazás (1) lex mal (1) magyarközlöny (1) matolcsy (1) média (4) médiahatóság (1) médiatörvény (3) mentelmi jog (1) mezőgazdaság (1) mnb (1) mobiltelefon (1) módosítás (1) módosító indítvány (3) mozgássérült (1) munka (2) művészet (1) nav (1) negyvenmillió (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti együttműködés programja (1) nemzeti konzultáció (1) nemzetközi példák (1) nemzetközi szerződés (1) népszavazás (5) NFÜ (1) nmhh (1) nyelvtanárok (1) nyilvánosság (4) nyugdíj (6) oktatás (1) ombudsman (1) OMG (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (3) orbán viktor (1) országgyűlés (8) országgyűlési biztos (2) összeférhetetlenség (1) ösztönzők (1) paks (2) parkolás (1) parlamentarizmus (1) párttámogatás (1) pénzmosás (1) pénzügyi szervezetek állami felügyelete (2) polgári jog (1) politikai nyilatkozat (1) politikai vétó (1) preambulum (1) pszáf (1) reakció (1) regisztáció (1) rendelet (1) rendészet (1) rezesova (1) rezsicsökkentés (1) rezsicsökkentés adminisztratív terhek (1) rogán antal (5) rokkantigazolvány (1) sajtó (2) sajtószabadság (2) sarkalatos törvények (1) Seuso-kincsek (1) strasbourg (2) stratégia (1) szabálysértés (2) szarvasgomba (1) szavazás (5) személy illetmény (1) szerződési szabadság (1) szlovákia (1) szociális ügyek (1) tájékoztatás (1) társadalmi egyeztetés (1) térkép (1) titok (1) tömegindítvány (3) törvényalkotás (13) törvényjavaslat (14) törvénytervezet (2) tulajdonjog (1) tv2 (1) ügyészség (1) ügyrend (1) újraalkotott (1) újraalkotott alkotmány (18) újra alkotott (1) új alkotmány (29) üzleti környezet (2) vagyonőr (1) választás (2) választási eljárás (4) választási rendszer (6) választások (1) választói regisztráció (2) választójog (5) valóvilág (1) véleménynyilvánítás (1) verseny (2) vidékfejlesztési minisztérium (1) west balkan (1) zárómódosító (6) zavar (6) Címkefelhő

Moderálási alapelvek

Töröljük azt a kommentet, ami bármilyen módon jogsértő,
gyűlölködő,
indokolatlanul személyeskedő,
spamet, reklámot, propagandát tartalmaz, vagy
sem a cikkhez, sem annak témájához nem kapcsolódik.

Ismeretlen szerzők művei

 Ha a kormánypártoknak fontosabb, hogy ne legyen szervezeti konfliktus egy jogszabályból, mint hogy részleteiben miként alakul, akkor a hosszadalmas egyeztetések helyett sokkal egyszerűbb azt az érintettel megíratniuk. Ez ugyan a rossz kormányzás és a kormányzati apparátus súlytalanságának a jele, de a nemzeti együttműködésnek a személyes megbízhatóságot a semleges intézmények által nyújtott garanciák elé helyező rendszerében biztosan nem számít bűnnek. A jogszabályírás és –előkészítés kiszervezésének jelenlegi szintje azonban a parlamentarizmus ideája és a jogrendszer egységessége mellett már a kormányzati célok elérését is veszélyeztetheti. Pláne abban a törvényalkotási káoszban, amit az idei őszi ülésszak ígér.

Rögtön az elején lépjünk túl azon, hogy hogyan jön ez össze a Kormány politikai felelősségével. Jobbára ugyanis sehogy: a szakminisztert azért tartjuk, hogy viselje a felelősséget a feladatkörébe tartozó jogalkotás szakmai tartalmáért (vagy adott esetben a jogalkotás elmaradásáért), ami bajosan valósulhat meg akkor, ha az emberei a sajtóból vagy az Országgyűlés honlapjáról értesülnek a kormánypárti javaslatokról. Jobb esetben néhány órára vagy akár napra megkapják azokat, de persze az egyes rendelkezések céljait és hátterét mélységükben ilyenkor sem látják át. Ez még nem is lenne olyan súlyos probléma a láthatóan szakmányban a kormányzaton kívül készülő, a kormánytól független intézményekre vonatkozó intézményi törvények esetében, de ezekkel együtt általában e területek további ágazati szabályozása előkészítéséből is kimarad a kormányzati apparátus. Így ma a kormánynak valójában saját média-, hírközlési, pénzügyi szabályozási vagy akár adatvédelmi politikája sincs. Ennél is veszélyesebbek azok a – főképp képviselői önálló indítványba torkolló – tervezetek, amelyekben valamelyik jogalkalmazó szerv (pl. a büntetőeljárási novella esetén az ügyészség), vagy valamelyik érintett címzetti csoport (pl. az új munka törvénykönyve esetén a munkaadói érdekképviseletek) alakítják ki a koncepciót és ragadhatnak tollat. Ezekből ugyanis szükségszerűen egyoldalú javaslatok születnek, mert minden helyzetbe hozott szereplő történelmi lehetőséget lát a korábban a többi érintett által százszor levert javaslatok megvalósítására.

  Törvény-előkészítési outsourcing a gyakorlatban

Törvény
Benyújtó
Statútum szerint
Nem cáfolt sajtóértesülések szerint a közreműködő szakértők munkaadója
a két médiatörvény
képviselők
NFM
Médiatanács, NMHH
Kormány
NGM
PSZÁF
bizottság
KIM-NGM
ÁSZ (elismerten)
bizottság
KIM
Legfőbb Ügyészség (cáfolva, de nem kormányzati előkészítés)
Kormány
KIM
OBH: Péterfalvi Attila ismertette a benyújtás előtt a törvényt
Kormány
KIM
OBH: Szabó Máté a szervezeti modellt saját javaslata megvalósításaként értékelte
az új Munka Törvénykönyve
várhatóan Kormámy
NGM
munkaadói érdekképviseletek – elismerten a Vállalkozók Országos Szövetségének javaslatai „köszönnek vissza” a szabadságolással, a kártérítéssel és a túlmunkával kapcsolatos szövegben
alkotmánybírósági törvény
várhatóan képviselők
KIM
 

 

A kiszervezés kétségtelenül elkeni a személyes szakmai felelősséget is. Az igen népszerű képviselői önálló indítványoknál formailag a javaslatot előterjesztő képviselőn kívül másnak a felelőssége fel sem merül, ami összességében optimális a kormánypártoknak. És bár a Lázár- vagy a Rogán-titkárság alkalmazottai nyilván sok ősz hajszállal gazdagodnak ebben a modellben, valódi felelősséget a benyújtó képviselők sem viselhetnek, hiszen mindenki tudja róluk, hogy strómanok. A formálisan a kormány nevére vett külső javaslatoknál pedig a kormánytisztviselők abban az ismert helyzetben érezhetik magukat, hogy olyasmiért felelnek, amire valójában nincs befolyásuk – ez azonban a kormányzás során amúgy is gyakori jelenség. Érdekesebb azonban a tényleges szerző helyzete: aki sub rosa ír szöveget, az segítséget sem nagyon tud kérni mástól (ez meg is látszik a szövegek színvonalán). Ő az elvégzett munkáért sem a szakmának vagy a szabályozás érintettjeinek, hanem az őt e munkával megbízónak felel. Azt meg egyetlen politikus se fogja egy durvább mellényúlás kapcsán két év múlva elmondani, hogy igen, sajnos kiderült, hogy nagyon bíztunk ugyan a szerv újonnan kinevezett elnökében, de ezek szerint ehhez nem értett, esetleg hülyékkel volt körülvéve. Ráadásul az eleve politikai javaslatként prezentált szövegekbe a tévedhetetlenség (de minimum az átgondoltság) látszatát fenntartani kívánó politikusok bele is merevednek: majdnem biztosak vagyunk abban, hogy néhány megalapozottan támadott intézkedés sokkal inkább az eszkalálódó vita, mint a kormánypártok elkötelezettsége miatt valósul meg.

A sokközpontúvá váló előkészítést lehetetlen megfelelő színvonalon összefogni. A külső szövegező – még ha jogszabályt amúgy írt már és bármennyire is igyekszik – nem lehet abban a helyzetben, hogy ugyanúgy ismerje a frissen elfogadott az előkészítés alatt lévő, saját elképzeléseit keresztülhúzó többi jogszabály-módosítást, mint akinek a minisztériumban az a feladata, hogy ezekben mindig naprakész legyen. Ezt egy jó központi koordináció még kezelhetné, ehhez azonban a külső gyártású tervezeteknek végig kellene járniuk a közigazgatási egyeztetés egészét, holott a politikai főképpen éppen azt várja a külsősöktől, hogy gyorsak legyenek. Így aztán az eredmény önmagában még csak-csak konzisztens, de egymással gyakran ütköző jogszabályok megalkotása lesz.

Végül látni kell, hogy a kodifikáció ilyen mértékű decentralizálása a kormányzati célok felhígulásához vezet. Nem hisszük, hogy eleve el kell ítélni, hogyha az írja a jogszabályt, aki később alkalmazni fogja, de biztosak vagyunk abban, hogy ha ezt hatékony külső szakmai kontroll nélkül teheti meg, akkor lesz, hogy nem a kormány céljai (vagy az ország érdeke) fog majd érvényesülni, hanem a személyének vagy szervezetének önös szempontjai. Egyszerű példával élve: szinte biztosan nem kap a PSZÁF és a médiahatóság vezetése felmentést a 98%-os különadó alól, hogyha nem az embereik írják az erről szóló törvénytervezetet, mert a tervezeteket alapból jóváhagyó minisztériumi vezetőknek számolniuk kellett volna azzal, hogy milyen hosszú az ugyanerre a lehetőségre vérszagot érezve azonnal bejelentkezők listája. Mint ahogy nyilván nem fogott volna olyan vastagon a számvevőszéki illetmények megemelésekor a toll, ha azt az államháztartásért felelős miniszter egyik olyan embere írja, aki a mindenkor aktuális megszorítás elvonás költségvetési kiigazítás összegének megfelelő számú birkát számol meg elalvás előtt.

„Az Arany Tigrisben egy tanácsos egyszer azt mondta, hogy szarból nem fonsz ostort, de ha fonsz is, nem pattogtatsz vele” – írja Hrabal a Bambini di Praga, 1947-ben. Az alapszöveg színvonala persze javítható, kormányon belüli viták árán akár az intézményi lobbi is visszaverhető, sőt az utolsó pillanatban is ki lehet húzni az egy hete hatályon kívül helyezetett törvényt érintő módosításokat, ha odafigyel valaki. Az alapanyag minősége azonban itt is meghatározó: amit az eredeti szerző kihagyott, az szinte biztosan ki is marad majd, amit pedig ő nem értett, de más se, az úgy is marad. Csakhogy a mostani gyakorlat közel visz minket oda, hogy azt se tudhassuk, hogy kit kell a minőségi kifogások miatt hibáztatni.