Az Így írnánk mi a Facebookon

Így írnánk mi

A szerzők az atlatszo.hu jogi munkacsoportját is erősítő alkotmányjogászok.

Atlatszo.hu

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr
elofizetok.png

Az Így írnánk mi a facebookon

Hirdetés

Mr.Sale

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Címkék

ab indítvány (3) adatvédelem (3) adatvédelmi biztos (2) adminisztratív terhek (4) adó (2) adósságkorlát (1) adózás (4) adóztatás (1) alapjogok (3) alaptörvény (7) alaptörvény átmeneti (1) alkotmány (31) alkotmánybíróság (42) alkotmányellenes (10) alkotmányjogi panasz (3) alkotmánykritika (15) alkotmányossági vétó (1) alkotmányozás (8) államigazgatás (1) állami magánjogi szerződések (1) állami számvevőszék (1) államszervezet (1) angolok (1) átnevezés (1) átruházás (1) balogh józsef (1) bejelentés (1) bér (1) bírói korhatár (1) bíróságok (2) bírság (2) bírságolás (1) budai gyula (1) büntetőjog (8) bürokrácia (3) címlapvadász (1) civil (1) coase tétel (1) család (1) csehország (1) demokratikus legitimáció (2) devizahitelek (2) diszkrimináció (2) döntés-előkészítés (3) döntés előkészítés (5) egészségügyi (1) egyenlő bánásmód hatóság (1) egyeztetés (2) egyház (3) emberi jogok (1) engedély (1) etika (1) eu (1) európai bíróság (1) fejlesztési ügyek (1) felhatalmazás (1) felkészülési idő (3) felsőoktatás (3) felvételkészítés (1) fogyasztóvédelem (2) földtörvény (1) főváros (1) frakciók (1) garancia (1) gazdaság (1) gazdasági versenyhivatal (1) gazdaság és jog (1) gomba (1) gombász (1) hajléktalan (1) hajléktalanok (1) hálapénz (1) hallgatói ösztöndíjszerződés (1) hasznos (1) hatáskör (1) hatásvizsgálat (5) hatóság (3) hatósági eljárás (1) házszabály (2) házszabálytól eltérés (2) honvédelem (1) hungarikum (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (4) információszabadság (1) intézményfenntartás (1) ismeretterjesztés (2) játékelmélet (1) javadalmazás (1) javaslatok (1) jelölés (1) jelöltállítás (1) jogalkotás (15) jogalkotási düh (7) jogállam (5) jogászok (1) jogbiztonság (2) jogrendszer (2) jogszabályok (2) jogszabályszerkesztés (1) jog és gazdaságtan (1) jó kormányzás (3) jó példa (1) kamara (2) kampány (1) képviselők (1) kereskedelem (1) kétharmad (1) kétmillió (1) kiemelt ügyek (1) kodifikáció (1) kolontár (2) költségvetési tanács (1) konzultáció (2) kormány (7) kormánybiztos (1) kormányváltás (1) korrupció (2) kósa lajos (1) középiskolások (1) közérdekű adatok (1) közgazdaságtan (1) közgyűjtemények (1) közigazgatás (26) közigazgatási egyeztetés (1) közlekedés (4) közmédia (1) közmunka (1) közoktatás (1) közpénzügyek (10) közpolitika (10) központi (1) közszolgálat (3) köztársasági elnök (2) közterület (1) köztisztviselők (3) közvélemény (2) kresz (2) külképviseleti szavazás (1) különadó (10) különvélemény (1) Kúria (1) lázár jános (13) legfelsőbb bíróság (1) legfőbb ügyész (1) levélben szavazás (1) lex mal (1) magyarközlöny (1) matolcsy (1) média (4) médiahatóság (1) médiatörvény (3) mentelmi jog (1) mezőgazdaság (1) mnb (1) mobiltelefon (1) módosítás (1) módosító indítvány (3) mozgássérült (1) munka (2) művészet (1) nav (1) negyvenmillió (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti együttműködés programja (1) nemzeti konzultáció (1) nemzetközi példák (1) nemzetközi szerződés (1) népszavazás (5) NFÜ (1) nmhh (1) nyelvtanárok (1) nyilvánosság (4) nyugdíj (6) oktatás (1) ombudsman (1) OMG (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (3) orbán viktor (1) országgyűlés (8) országgyűlési biztos (2) összeférhetetlenség (1) ösztönzők (1) paks (2) parkolás (1) parlamentarizmus (1) párttámogatás (1) pénzmosás (1) pénzügyi szervezetek állami felügyelete (2) polgári jog (1) politikai nyilatkozat (1) politikai vétó (1) preambulum (1) pszáf (1) reakció (1) regisztáció (1) rendelet (1) rendészet (1) rezesova (1) rezsicsökkentés (1) rezsicsökkentés adminisztratív terhek (1) rogán antal (5) rokkantigazolvány (1) sajtó (2) sajtószabadság (2) sarkalatos törvények (1) Seuso-kincsek (1) strasbourg (2) stratégia (1) szabálysértés (2) szarvasgomba (1) szavazás (5) személy illetmény (1) szerződési szabadság (1) szlovákia (1) szociális ügyek (1) tájékoztatás (1) társadalmi egyeztetés (1) térkép (1) titok (1) tömegindítvány (3) törvényalkotás (13) törvényjavaslat (14) törvénytervezet (2) tulajdonjog (1) tv2 (1) ügyészség (1) ügyrend (1) újraalkotott (1) újraalkotott alkotmány (18) újra alkotott (1) új alkotmány (29) üzleti környezet (2) vagyonőr (1) választás (2) választási eljárás (4) választási rendszer (6) választások (1) választói regisztráció (2) választójog (5) valóvilág (1) véleménynyilvánítás (1) verseny (2) vidékfejlesztési minisztérium (1) west balkan (1) zárómódosító (6) zavar (6) Címkefelhő

Moderálási alapelvek

Töröljük azt a kommentet, ami bármilyen módon jogsértő,
gyűlölködő,
indokolatlanul személyeskedő,
spamet, reklámot, propagandát tartalmaz, vagy
sem a cikkhez, sem annak témájához nem kapcsolódik.

Tudok egy munkát

A Fidesz-frakciónak és a Miniszterelnökségnek sem tetszik az új Munka Törvénykönyvének az NGM honlapján közzétett tervezete, pedig hát a munkaadói szervezetek mellett elvileg ők lennének a célközönség. Összeszedtük, hogy mi mindent kellene most párhetes határidővel kiemelt feladatként kiadnia valaki erre jogosultnak, ha komolyan vesszük a tegnapi Lázár- és Szijjártó-nyilatkozatokat.

I. Ne tudd meg, mi megy a kismamafórumokon, nem igaz, hogy a nyaralásom előtt kellett ezt kirakni…
„Az új munka törvénykönyvében olyan szabályozásra van szükség, amely a gyermeket nevelő anyáknak, a szülési szabadságról visszatérőknek a munka világába való visszavezetését szolgálja.” - Lázár János
A megoldás szerintünk: koncepcionális átdolgozás
Lázár János bejelentése nem csak a felszínt simogatja: ha valóban alkalmassá akarjuk tenni az anyák munkaerő-piaci reintegrálására az új Munka Törvénykönyvét, akkor három ellenséggel is meg kell küzdeni, amelyek közül kettő ráadásul a tervezet sorai közt lakozik.
1. A tervezet tele van kifejezetten gyermekvállalás-ellenes változtatásokkal, ezeket első lépésként el kellene felejteni örökre, valamint rituálisan elégetni az ezeket tartalmazó tervezeteket.
Meg kellene tartani az anyák munkajogi védelmét a gyermek három éves koráig, hiszen ha csak – az amúgy ismét legfeljebb hároméves – gyes végéig áll fenn a védelem, ahogy a tervezet készítői szeretnék, akkor a szülő nő abszolút ellenérdekelt abban, hogy korábban menjen vissza a gyesről.
Fel kellene adni a humánreprodukciós eljárásokkal és az örökbefogadási eljárással összefüggő védelmi idők megszüntetésére irányuló szándékot.
Részletkérdés, de biztosan nem segíti a gyerekvállalást, hogy a felmentési idő – a mai 15, illetve 30 napos türelmi idő eltörlésével – már a védelem leteltével megkezdődne.
El kellene felejteni azt az ’adminisztratív terheket csökkentő’ javaslatot is, amely szerint a várandós anya az egészségére nem káros munkakörbe való áthelyezése esetén elveszítse a pótlékait, így gazdasági kényszerhelyzetben érdekelt legyen a terhesség eltitkolásában.
A gyes miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság időszakára nem kizárni kellene, hogy szabadság járjon, hanem a nyár végén elfogadott hathónapos jogosító időt kellene visszaemelni a korábbi egy évre. Bár a korábbi ’egyben ki kell venni’ megoldás teljesen értelmetlen volt, de ha az anya (pláne, ha fiatal és amúgy igen kevés a szabadsága) nem kap egy nagyobb kezdeti szabadságtartalékot, akkor sokkal esélyesebb, hogy nem meri bölcsibe/oviba/nagyszülőkhöz telepíteni a gyermekét. Tény, hogy ez a gyes meghosszabbítása, de fő előnye a rugalmasság, így akkor is meg kellene tartani, ha emiatt a gyesből előre levonnák.
Végül nem segít a problémán az sem, hogy a gyermek nevelésére tekintettel járó pótszabadság főszabályként az anyát illetné meg és nyilatkozni csak akkor kellene róla, ha megosztják vagy az egészet az apa veszi ki. Ne becsüljük le a tehetetlenség erejét!
2. A tervezet olyan drámaian csökkenti a jogvédelem szintjét, hogy a legjobb különszabályok mellett is romlana a sérülékeny csoportok, így a kisgyermekesek helyzete is. Ha a jogkorlátozó általános szabályok alól nincs kivétel vagy megfelelő garanciális korlát, akkor minden deklaráció ellenére jelentősen romlik a kisgyerekes nők munkajogi helyzete.
Azzal, hogy megszűnik az elmaradt munkabér megfizetésének kötelezettsége, a felmentési időre csak távolléti díj jár átlagkereset helyett, illetve hogy – az elmúlt időszak egyik legdurvábban alkotmánysértő szabályával – 18 havi távolléti díjban maximálják a jogellenes kirúgás miatt megállapítható kártérítést, olyan mértékben csökkennek az elbocsátás költségei és kockázatai, hogy simán megéri a terhes nőt vagy a kisgyerekes anyát jogellenesen eltávolítani.
Ugyanez a helyzet a szabadságolás és a munkaidő-beosztás szabályainál: a munkáltatói egyoldalú rendelkezés joga olyan mértékben nő, ami jelentősen megnehezíti a kisgyermekesek helyzetét. Ha már csak öt napot ad ki a szabadságból a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, abból aligha lesz egy hétnél hosszabb családi nyaralás. Ha bármikor elrendelhető túlórapénz nélküli, de lepihenhető túlóra, akkor az nem segíti a gyermek elhozását az oviból. Ez a terület ráadásul éppen ellenkező megközelítéssel, a munkavállaló igényeinek megfelelően kellene, hogy rugalmas legyen ahhoz, hogy Lázár János ígérete teljesülhessen.
3. Végül ne feledkezzünk meg arról a környezetről sem, ahol az új törvény működni fog. A családi adókedvezmény kétségtelenül pozitív – bár az anya által a gyed és a gyes alatt közvetlenül már nem élvezett – hatásai mellett ugyanis szinte minden kapcsolódó intézkedés a gyerekvállalás ellen hat. Ha ezt az ellenszelet nem fogja fel valamilyen hatékony közvetlen állami ösztönző, akkor a világ legjobb bababarát munkajogi kódexe sem képes növelni a gyerekszámot.
A táppénz mértékének csökkentése a ’betegagyerek’ munkahelyi konfliktus mellett anyagilag is erősen deficitessé teszi a kisgyermekek nevelését. Emellett az álláskeresési járadék összegének és folyósításai idejének csökkenése, a nem annyira gyerekbarát új közmunkaszabályok amúgy is mind óvatosságra inthetik a potenciális szülőket.
Szíjjártó Péter megjegyzéseivel sokkal könnyebb dolgunk volt, mint ahogy az lenni is szokott azokkal a politikusokkal, akik feltehetőleg nem olvasták a tervezetet kívánnak rendszerszintű változást végrehajtani a tervezeten.
II. Meg kell teremteni, de már benne van… akkor kihúzom
„A Parlament 91 százalékos támogatottsága mellett garantálja a kormány a védett kor intézményét, vagyis azt, hogy 55 éves kor felett csak különösen indokolt esetben lehet elbocsátani a munkavállalót.” - Szijjártó Péter
A megoldás szerintünk: bele kell írni
Ma azt mondja a törvény, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt évben (azaz sokáig 57 éves kortól, de ez a nyugdíjkorhatárral együtt emelkedne 62 évig) rendes felmondással csak különösen indokolt esetben szüntethető meg a munkaviszony. Ezzel szemben – a nyilatkozat alapján nem egyértelmű, hogy Szíjjártó Péter tudtával-e, de – a tervezet nem tartalmazza a szabályt (magasabb – de a hatályoshoz mérve azért csökkentett – végkielégítést adna ’helyette’), amit meg is indokol azzal, hogy a „különösen indokolt” fordulat a gyakorlatban bizonytalanságot okozott. Tehát az NGM szándékosan helyezkedett szembe a konzultáció eredményével vagy valami egészen mást értett a védett kor intézményén, mint a miniszterelnök környezete. Nagy szerencse, hogy a válaszadók ennek ellenére mind tudták definíció és magyarázat nélkül is, hogy mi következik a válaszukból.
Az iparos megoldás persze a hatályos szabály átvétele fix 55 éves alsó határral. Több magyarázkodásra okot adó, de sokkal jobb megoldás, ha a törvény megmondja, hogy mi a kivételes eset: mi azt mondanánk, hogy ezt a munkáltató személyével összefüggő ok ne alapozhassa meg (azaz a magatartása miatt nyugdíj előtt csak rendkívüli felmondással lehessen valakit kirúgni), emellett a munkavállaló működésével összefüggő okok közül csak a munkavégzéshez kapcsolódó tevékenység megszűnését hagynánk meg.
Nem sajnáljuk a kiterjesztést az érintettektől, de ezzel ugyanaz lesz, mint a gyermeket nevelő 40 évet dolgozó nők nyugdíjjogosultságával: sok jogmegvonással kell majd kompenzálni ahhoz, hogy az ígért rugalmasság megmaradjon. Na és persze nagyon vágni fogja a centit mindenki az 55. születésnapja előtt, hiszen teljesen érthető munkáltatói döntés lenne a védelmi idő beállta előtt kiszórni az idősebb munkavállalókat.
III. Te, várjál, volt még valami munkás kérdés az alkotmányosban is…
„Emellett biztossá vált, hogy a munka törvénykönyvébe be kell épülnie annak, hogy a „segély helyett a munkalehetőség biztosítása a kívánatos út” - mondta a szóvivő.”
A megoldás szerintünk: beírni a preambulumba, az indokolásba és az alapelvek közé
A segély helyett munka elvének annyi köze van a Munka Törvénykönyvéhez, mint a munkaversenynek a gazdasági versenyhez. Így aztán – bárhogy forgatjuk – lehetetlennek tűnik beszuszakolni a létező munkajogviszonyokra szabályozó, a segélyekről persze egy szót se ejtő munkajogi törvénykönyvbe. Ezért prezentációs (jól mutogatható, de a dolgok tartalmán nem változtató) jogalkotási megoldást javaslunk.
***
Hogy amúgy mi az, amit látunk: valós konfliktus, elégtelen információáramlás vagy megrendezett vita? Valószínűleg ezek kombinációja. Elképzelés talán túl sok is van, egyértelmű célokat ugyanakkor sokszor nem látunk, de a kiszámíthatóság hiányzik a legjobban.
Vajon hány gyerek vállalását halasztották el az elmúlt napokban addig, amíg ki nem derül, hogy mi lesz ebből? Hány 55-56 éves éves munkavállalót rúgnak most ki a munkáltatók, csak mert nem tudják, hogy később megtehetik-e? Ön szerint?