Az Így írnánk mi a Facebookon

Így írnánk mi

A szerzők az atlatszo.hu jogi munkacsoportját is erősítő alkotmányjogászok.

Atlatszo.hu

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr
elofizetok.png

Az Így írnánk mi a facebookon

Hirdetés

Mr.Sale

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Címkék

ab indítvány (3) adatvédelem (3) adatvédelmi biztos (2) adminisztratív terhek (4) adó (2) adósságkorlát (1) adózás (4) adóztatás (1) alapjogok (3) alaptörvény (7) alaptörvény átmeneti (1) alkotmány (31) alkotmánybíróság (42) alkotmányellenes (10) alkotmányjogi panasz (3) alkotmánykritika (15) alkotmányossági vétó (1) alkotmányozás (8) államigazgatás (1) állami magánjogi szerződések (1) állami számvevőszék (1) államszervezet (1) angolok (1) átnevezés (1) átruházás (1) balogh józsef (1) bejelentés (1) bér (1) bírói korhatár (1) bíróságok (2) bírság (2) bírságolás (1) budai gyula (1) büntetőjog (8) bürokrácia (3) címlapvadász (1) civil (1) coase tétel (1) család (1) csehország (1) demokratikus legitimáció (2) devizahitelek (2) diszkrimináció (2) döntés-előkészítés (3) döntés előkészítés (5) egészségügyi (1) egyenlő bánásmód hatóság (1) egyeztetés (2) egyház (3) emberi jogok (1) engedély (1) etika (1) eu (1) európai bíróság (1) fejlesztési ügyek (1) felhatalmazás (1) felkészülési idő (3) felsőoktatás (3) felvételkészítés (1) fogyasztóvédelem (2) földtörvény (1) főváros (1) frakciók (1) garancia (1) gazdaság (1) gazdasági versenyhivatal (1) gazdaság és jog (1) gomba (1) gombász (1) hajléktalan (1) hajléktalanok (1) hálapénz (1) hallgatói ösztöndíjszerződés (1) hasznos (1) hatáskör (1) hatásvizsgálat (5) hatóság (3) hatósági eljárás (1) házszabály (2) házszabálytól eltérés (2) honvédelem (1) hungarikum (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (4) információszabadság (1) intézményfenntartás (1) ismeretterjesztés (2) játékelmélet (1) javadalmazás (1) javaslatok (1) jelölés (1) jelöltállítás (1) jogalkotás (15) jogalkotási düh (7) jogállam (5) jogászok (1) jogbiztonság (2) jogrendszer (2) jogszabályok (2) jogszabályszerkesztés (1) jog és gazdaságtan (1) jó kormányzás (3) jó példa (1) kamara (2) kampány (1) képviselők (1) kereskedelem (1) kétharmad (1) kétmillió (1) kiemelt ügyek (1) kodifikáció (1) kolontár (2) költségvetési tanács (1) konzultáció (2) kormány (7) kormánybiztos (1) kormányváltás (1) korrupció (2) kósa lajos (1) középiskolások (1) közérdekű adatok (1) közgazdaságtan (1) közgyűjtemények (1) közigazgatás (26) közigazgatási egyeztetés (1) közlekedés (4) közmédia (1) közmunka (1) közoktatás (1) közpénzügyek (10) közpolitika (10) központi (1) közszolgálat (3) köztársasági elnök (2) közterület (1) köztisztviselők (3) közvélemény (2) kresz (2) külképviseleti szavazás (1) különadó (10) különvélemény (1) Kúria (1) lázár jános (13) legfelsőbb bíróság (1) legfőbb ügyész (1) levélben szavazás (1) lex mal (1) magyarközlöny (1) matolcsy (1) média (4) médiahatóság (1) médiatörvény (3) mentelmi jog (1) mezőgazdaság (1) mnb (1) mobiltelefon (1) módosítás (1) módosító indítvány (3) mozgássérült (1) munka (2) művészet (1) nav (1) negyvenmillió (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti együttműködés programja (1) nemzeti konzultáció (1) nemzetközi példák (1) nemzetközi szerződés (1) népszavazás (5) NFÜ (1) nmhh (1) nyelvtanárok (1) nyilvánosság (4) nyugdíj (6) oktatás (1) ombudsman (1) OMG (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (3) orbán viktor (1) országgyűlés (8) országgyűlési biztos (2) összeférhetetlenség (1) ösztönzők (1) paks (2) parkolás (1) parlamentarizmus (1) párttámogatás (1) pénzmosás (1) pénzügyi szervezetek állami felügyelete (2) polgári jog (1) politikai nyilatkozat (1) politikai vétó (1) preambulum (1) pszáf (1) reakció (1) regisztáció (1) rendelet (1) rendészet (1) rezesova (1) rezsicsökkentés (1) rezsicsökkentés adminisztratív terhek (1) rogán antal (5) rokkantigazolvány (1) sajtó (2) sajtószabadság (2) sarkalatos törvények (1) Seuso-kincsek (1) strasbourg (2) stratégia (1) szabálysértés (2) szarvasgomba (1) szavazás (5) személy illetmény (1) szerződési szabadság (1) szlovákia (1) szociális ügyek (1) tájékoztatás (1) társadalmi egyeztetés (1) térkép (1) titok (1) tömegindítvány (3) törvényalkotás (13) törvényjavaslat (14) törvénytervezet (2) tulajdonjog (1) tv2 (1) ügyészség (1) ügyrend (1) újraalkotott (1) újraalkotott alkotmány (18) újra alkotott (1) új alkotmány (29) üzleti környezet (2) vagyonőr (1) választás (2) választási eljárás (4) választási rendszer (6) választások (1) választói regisztráció (2) választójog (5) valóvilág (1) véleménynyilvánítás (1) verseny (2) vidékfejlesztési minisztérium (1) west balkan (1) zárómódosító (6) zavar (6) Címkefelhő

Moderálási alapelvek

Töröljük azt a kommentet, ami bármilyen módon jogsértő,
gyűlölködő,
indokolatlanul személyeskedő,
spamet, reklámot, propagandát tartalmaz, vagy
sem a cikkhez, sem annak témájához nem kapcsolódik.

Ország, város, egyház

A mint Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, B mint Budai Szerb Ortodox Gyülekezet, C mint Chanbuddhista Egyház… Nem tudjuk, hogy hányan emlékeznek még arra a játékra, amelyben megadott kezdőbetűvel kellett a játékosoknak tulajdonneveket gyűjteni. Ha ezt a szelekciós megoldást használnák az egyháztörvény mellékleteinek elkészítői, akkor az még a jobb forgatókönyvek egyike lenne. A vásári alku komolyságát megszégyenítő előzmények után döntött ugyanis mára virradóra az Országgyűlés arról, hogy a jelenleg működő egyházak közül melyek működhetnek tovább jövő januártól. Az egyházi minőség megadásáról pedig egy harakiribe fordult huszárvágással az Országgyűlés kétharmados többséggel fog a jövőben dönteni: nyilván azért, mert a törvényalkotást már olyan magas szinten műveli a Tisztelt Ház, hogy kellett valami új kihívás.

A KDNP törvényjavaslatának rendes konzervatív alapállást tükröző céljai (az állami támogatások koncentrálása, a „bizniszegyházak” kiszűrése) érthetőek: vitatkozni lehet velük, de meglepődni felesleges rajtuk. Hasonló a helyzet a törvény hosszútávra szóló szabályainak tartalmával is: az – amúgy a „természetfelettire irányultság” kimondása miatt legalábbis értelmezési kérdéseket felvető – vallásdefiníció, valamint a húszéves „előszervezeti” (egyesületi) működés megkövetelése nem szükségszerű következményei az egyházbiznisz letörésének, hiszen ugyanezeket a szempontokat a jogállás helyett egy világnézetileg semleges államnak inkább az adómentesség és az állami támogatás feltételeinél illene érvényesítenie. Ennek ellenére – bár egyet nem értünk vele – mégsem mondható következetlennek az a konzervatív megközelítés, amelyik az egyház elnevezést és az azzal járó teljes belső autonómiát is „komolysági” feltételekhez próbálja kötni.

A végül kialakult eljárás azonban legalább annyira formabontó, mint a 120 órás őrizetbe vétellel történő eljárásgyorsítás. Az ezer főre emelni tervezett tagsági limit kikerült a szövegből, így objektív feltétel a húszéves folyamatos működésen kívül nem maradt. Ezért aztán az Országgyűlés minősített többsége, akihez utolsó pillanatban a bíróságtól került a hatáskör, tisztán politikai döntést hozhat majd arról, hogy mely szervezetek működhetnek egyházként. Ez meg – ahogy azt nagyon szépen mutatja a törvény megalkotása – garantáltan diszkriminatív és a vallásszabadságot sértő gyakorlatra vezet majd. Okozhat majd fejtörést annak alkotmányos és emberi jogi alátámasztása is, hogy jogorvoslat nemes egyszerűséggel nincs, azaz ha egy szervezet megfelel ugyan a törvényi feltételeknek, de nem kedveli a képviselők egyharmada, akkor nem lehet egyház, fellebbezni meg csak az Úristenhez lehet nem lehet.

Lista – ugyan kisebb jelentőséggel, de – kezdettől volt a törvényben, ám láthatóan nem tudott vele megbirkózni a kormánytöbbség. A továbbműködő egyházak nevesítése is csak addig lett volna törvényhozói rutinmunka, amíg az a történelmi egyházak körén belül marad vagy valamilyen más objektív kritériumot tükröz. A benyújtott javaslat azonban amellett, hogy az 1896. évi XLIII. törvénycikkre hivatkozva 13 egyházat (a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok, a baptisták, az unitáriusok, illetve három zsidó felekezet és öt ortodox keresztény egyház), azaz lényegében a történeti egyházakat automatikusan továbbműködtettette volna, ugyanezzel a joghatással behozta még a 8 „jelentős közcélú tevékenységet ellátó” egyházat, valamint egy 24 elemű „vegyes” listát tartalmazó mellékletet. Már a jelentős közcélú tevékenység megítélése is szubjektív, de a harmadik kategóriáról mindössze azt lehet tudni, hogy a címe szerint az „országos lefedettségű, illetve világvallásokhoz kötődő, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező további, az Országgyűlés által elismert vallási közösségek”-et tartalmazott volna. Valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha azt gondoljuk, hogy ide lehetett tisztán szimpátia alapján bekerülni. Sebaj, aki innen kimarad, az az eredeti javaslat szerint a bíróságtól kérhetett volna - igaz, csak a törvényi feltételek fennállása esetén - bejegyzést.
Az esetlegesség gyanúját erősítette a benyújtott törvényjavaslat parlamenti sorsa. Ha csak a kormánypárti javaslatokat nézzük (bár színes epizód, hogy a Jobbik az ekkor még „második kategóriás” Hit Gyülekezete elhagyásáról név szerinti szavazást kért), akkor az első esemény, hogy Csöbör Katalin (Fidesz) elfogadott módosítója elhagyott egy ténylegesen nem működő egyházat a harmadik mellékletből, és kijavította az elírásokat az egyházak nevében. Történelmi pillanat volt a törvényalkotási eljárásban például a S[h]alom, a Kris[h]na vagy az [Á]Arya javítások átvezetése. Ugyancsak Csöbör képviselő asszony javasolt négy új egyházat a harmadik mellékletbe (jó érzékkel külön, ugyanis erről végül nem szavaztak), majd az Emberi jogi bizottság húzta ki ugyanezen mellékletből a Bet (Csöbör szerint Bét) Orim Reform Zsidó Hitközséget, és rakta be a Biblia Szól Egyházat.
Aki azt hiszi, hogy ez kaotikus volt, az csak azért van, mert még nem látta a zárómódosítókat, amelyekkel csütörtök óta sikerült eljutni a teremtés első napja előtti állapot rendezettségéig. Először jött Fónagy János (Fidesz), aki át akarta rakni a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközséget a történelmi egyházak közé. Utána Harrach Péter és Lukács Tamás (mindkettő KDNP) egy sor további nyelvi javítás mellett benyújtotta ugyanezt, plusz a metodistákat is átsorolta volna ugyanoda. Majd jött Stágel Bence, és benyújtotta ugyanezt még egyszer (legalábbis ebben a részében, a mellékletet nem érintő részt most nem volt kedvünk összevetni). Következett Varga József (Fidesz), aki behozta volna a „jelentős roma támogatottsággal rendelkező” Szeretet Szövetséget a hármas mellékletbe. Majd jött Lukács Tamás (KDNP) és kihúzni javasolt 9 egyházat a harmadik mellékletből, azzal hogy ezeknek nincs meg a szükséges társadalmi támogatottsága. Az első zárós etap végén megérkezett Harrach Péter zárómódosítója, ami viszont 11 egyházat húzott volna ki ugyaninnen, a különbség a két muszlim közösség, őket Lukács még szerette, Harrach már nem.
A káosz az Alkotmányügyi bizottság pénteki ülésén tetőzött, ahol a Kormány képviselője a legtöbb javaslatra nem tudott álláspontot mondani, de végül ennek ellenére csak Varga József módosítóját nem támogatta a bizottság, nem mervén elkaszálni a többit. Frappáns lezárása a történetnek, hogy ezután az összes többi zárómódosítót visszavonták előterjesztői, így egy ideig ez volt az egyetlen benyújtott módosító.
Végül a Fidesz-frakció vezetése  személyében jött a csősz, aki kizavart mindenkit a málnásból. Hétfő este hat magasságában, majd háromnegyed tizenegykor a szavazásban elrendelt szünetekben ismét napirendre tűzte az Alkotmányügyi a törvényt, és egybegyűrte a visszavont zárókat, de innovációt éppen a mellékletben hajtott végre. Az lett a vége, hogy csak a tizenhárom első mellékletes egyház és a HIT Gyülekezete maradhatnak, de – ha jól értjük, mert a kapkodásban elég gagyi lett a végleges szöveg – akkor külön eljárásban a most kimaradt egyházak az Országgyűlés elismerését kérhetik a miniszteren keresztül a húszéves működési feltétel hiányában is, és akkor ők is bemehetnek a mellékletbe. A körülmények tehát ideálisak voltak arra, hogy megalapozatlan döntés szülessen, ráadásul az egyházak elismerésének  országgyűlési hatáskörbe sorolása (tényleg mintha 1896-ban lennénk, csak az akkor egy modern törvény volt) garantálja, hogy a későbbi bejegyzések kapcsán is olyan jelentős teológiai és egyházjogi szakértők folytathassák le a vitát, mint Novák Előd vagy Lázár János.
A végeredmény tehát az, hogy az Országgyűlés deklarált és érvényesített elvek nélkül, látványosan esetleges egyedi mérlegelés eredményeképpen, végül az egyeztetések során a KDNP által megkötött megegyezéseket is felrúgva döntött az egyházi minőség fenntartásáról. Ráadásul mostantól mindaddig ugyanebben az eljárásban dől el az egyházak sorsa, amíg kétharmados konszenzus nem lesz ennek megszüntetéséről. Holott elvileg az egész szabályozás legfontosabb célja lenne, hogy az állami szervek ne szólhassanak bele vallási kérdésekbe. Úgy tűnik azonban, hogy a tiszta hatalmi szempontok még a kormánypártok számára fontos vallásszabadságot is felül tudják írni. A választott megoldás és a várható gyakorlat alapján, ha pedig ez nem lenne elég, akkor a jogorvoslat hiánya miatt Magyarország majdani strasbourgi elmarasztalása újabb ügyben valószínűsíthető.