Az Így írnánk mi a Facebookon

Így írnánk mi

A szerzők az atlatszo.hu jogi munkacsoportját is erősítő alkotmányjogászok.

Atlatszo.hu

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr
elofizetok.png

Az Így írnánk mi a facebookon

Hirdetés

Mr.Sale

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Címkék

ab indítvány (3) adatvédelem (3) adatvédelmi biztos (2) adminisztratív terhek (4) adó (2) adósságkorlát (1) adózás (4) adóztatás (1) alapjogok (3) alaptörvény (7) alaptörvény átmeneti (1) alkotmány (31) alkotmánybíróság (42) alkotmányellenes (10) alkotmányjogi panasz (3) alkotmánykritika (15) alkotmányossági vétó (1) alkotmányozás (8) államigazgatás (1) állami magánjogi szerződések (1) állami számvevőszék (1) államszervezet (1) angolok (1) átnevezés (1) átruházás (1) balogh józsef (1) bejelentés (1) bér (1) bírói korhatár (1) bíróságok (2) bírság (2) bírságolás (1) budai gyula (1) büntetőjog (8) bürokrácia (3) címlapvadász (1) civil (1) coase tétel (1) család (1) csehország (1) demokratikus legitimáció (2) devizahitelek (2) diszkrimináció (2) döntés-előkészítés (3) döntés előkészítés (5) egészségügyi (1) egyenlő bánásmód hatóság (1) egyeztetés (2) egyház (3) emberi jogok (1) engedély (1) etika (1) eu (1) európai bíróság (1) fejlesztési ügyek (1) felhatalmazás (1) felkészülési idő (3) felsőoktatás (3) felvételkészítés (1) fogyasztóvédelem (2) földtörvény (1) főváros (1) frakciók (1) garancia (1) gazdaság (1) gazdasági versenyhivatal (1) gazdaság és jog (1) gomba (1) gombász (1) hajléktalan (1) hajléktalanok (1) hálapénz (1) hallgatói ösztöndíjszerződés (1) hasznos (1) hatáskör (1) hatásvizsgálat (5) hatóság (3) hatósági eljárás (1) házszabály (2) házszabálytól eltérés (2) honvédelem (1) hungarikum (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (4) információszabadság (1) intézményfenntartás (1) ismeretterjesztés (2) játékelmélet (1) javadalmazás (1) javaslatok (1) jelölés (1) jelöltállítás (1) jogalkotás (15) jogalkotási düh (7) jogállam (5) jogászok (1) jogbiztonság (2) jogrendszer (2) jogszabályok (2) jogszabályszerkesztés (1) jog és gazdaságtan (1) jó kormányzás (3) jó példa (1) kamara (2) kampány (1) képviselők (1) kereskedelem (1) kétharmad (1) kétmillió (1) kiemelt ügyek (1) kodifikáció (1) kolontár (2) költségvetési tanács (1) konzultáció (2) kormány (7) kormánybiztos (1) kormányváltás (1) korrupció (2) kósa lajos (1) középiskolások (1) közérdekű adatok (1) közgazdaságtan (1) közgyűjtemények (1) közigazgatás (26) közigazgatási egyeztetés (1) közlekedés (4) közmédia (1) közmunka (1) közoktatás (1) közpénzügyek (10) közpolitika (10) központi (1) közszolgálat (3) köztársasági elnök (2) közterület (1) köztisztviselők (3) közvélemény (2) kresz (2) külképviseleti szavazás (1) különadó (10) különvélemény (1) Kúria (1) lázár jános (13) legfelsőbb bíróság (1) legfőbb ügyész (1) levélben szavazás (1) lex mal (1) magyarközlöny (1) matolcsy (1) média (4) médiahatóság (1) médiatörvény (3) mentelmi jog (1) mezőgazdaság (1) mnb (1) mobiltelefon (1) módosítás (1) módosító indítvány (3) mozgássérült (1) munka (2) művészet (1) nav (1) negyvenmillió (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti együttműködés programja (1) nemzeti konzultáció (1) nemzetközi példák (1) nemzetközi szerződés (1) népszavazás (5) NFÜ (1) nmhh (1) nyelvtanárok (1) nyilvánosság (4) nyugdíj (6) oktatás (1) ombudsman (1) OMG (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (3) orbán viktor (1) országgyűlés (8) országgyűlési biztos (2) összeférhetetlenség (1) ösztönzők (1) paks (2) parkolás (1) parlamentarizmus (1) párttámogatás (1) pénzmosás (1) pénzügyi szervezetek állami felügyelete (2) polgári jog (1) politikai nyilatkozat (1) politikai vétó (1) preambulum (1) pszáf (1) reakció (1) regisztáció (1) rendelet (1) rendészet (1) rezesova (1) rezsicsökkentés (1) rezsicsökkentés adminisztratív terhek (1) rogán antal (5) rokkantigazolvány (1) sajtó (2) sajtószabadság (2) sarkalatos törvények (1) Seuso-kincsek (1) strasbourg (2) stratégia (1) szabálysértés (2) szarvasgomba (1) szavazás (5) személy illetmény (1) szerződési szabadság (1) szlovákia (1) szociális ügyek (1) tájékoztatás (1) társadalmi egyeztetés (1) térkép (1) titok (1) tömegindítvány (3) törvényalkotás (13) törvényjavaslat (14) törvénytervezet (2) tulajdonjog (1) tv2 (1) ügyészség (1) ügyrend (1) újraalkotott (1) újraalkotott alkotmány (18) újra alkotott (1) új alkotmány (29) üzleti környezet (2) vagyonőr (1) választás (2) választási eljárás (4) választási rendszer (6) választások (1) választói regisztráció (2) választójog (5) valóvilág (1) véleménynyilvánítás (1) verseny (2) vidékfejlesztési minisztérium (1) west balkan (1) zárómódosító (6) zavar (6) Címkefelhő

Moderálási alapelvek

Töröljük azt a kommentet, ami bármilyen módon jogsértő,
gyűlölködő,
indokolatlanul személyeskedő,
spamet, reklámot, propagandát tartalmaz, vagy
sem a cikkhez, sem annak témájához nem kapcsolódik.

Tömegtermelés

Idén eddig 88 kihirdetett törvénynél járunk, amihez jön még 10, pillanatnyilag Schmitt Pál aláírására váró, valamint 18 jövő hétfői zárószavazásra tervezett törvény. Így – már ha az államfő nem találja közben meg a vétóra vonatkozó részt az Alkotmányban, esetleg a kormánytöbbség nem bizonytalanodik el például abban, hogy jó ötlet-e az NMHH és a PSZÁF felsővezetését különadómentessé tenni – akkor 116 kihirdetett törvénynél mennek el nyaralni az országgyűlési képviselők.

Ez iszonyatosan magas szám, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Országgyűlés bő öt hétig csak alkotmányozott, illetve, hogy az uniós elnökségi félévre tekintettel összességében – politikai és szakmai szinten egyaránt – arányaiban kevesebb energia maradt a hazai döntés-előkészítésre. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy (ha csak az új alaptörvény miatt mindenképpen elfogadandó törvények nagy számát vesszük figyelembe) az idei évben minden eddiginél több törvény születik: a kétszázat a magyar parlamentarizmus – sőt, a rendi országgyűléseket is figyelembe véve a magyar parlament – történetében először (és mindjárt jelentősen) fogja egy évben a törvények száma átlépni. [Összehasonlításul: a rendszerváltás óta az eddigi csúcsév 2005 volt 189, valamint a tavalyi volt 191 törvénnyel (utóbbiból ugye 9 alkotmánymódosítás volt), míg az első Orbán-kormány első teljes éve (1999) 125 törvényt hozott.]
Ez a mennyiségi mutató természetesen a kormánypártok ’példátlan’ többségét és a Kormány ennek megfelelő közjogi támogatottságát, azaz a kormányzás erejét is mutathatja. Mi mégis óvatosabban minősítenénk a mennyiségi csúcsra járatást sikernek, és nem csak azért, mert a szakapparátus (a Kormányé és a kormánypárti frakcióké egyaránt) láthatóan nagyon nehezen birkózik azzal az ­­amúgy ilyen körülmények között megfelelően végre sem hajtható feladattal, hogy legalább a joghatás kiváltására alkalmatlan és az egymással ellentétes elemeket kiszűrje. A törvénydömping oka ugyanis messze nem csak a kormányzat önképében hangsúlyos, például a Fidesz-frakció által közvetlenül gondozott (jobbára Lázár- és Rogán-javaslatokban materializálódó) célokhoz kapcsolódik, mint ahogy nem is a strukturális reformokkal összefüggsében eddig megszületett törvényalkotás vagy az eddig elfogadott sarkalatos törvények jelentették a többletet. Több tucat olyan törvény is átszaladt – gyakran múló hasmenéshez hasonlíthatóan napok alatt és avatatlan szemlélő számára észrevétlenül – a törvényhozáson, amelyekről a hivatalos kommunikáció sem nagyon tudott mit mondani, minthogy csak annak voltak fontosak, aki előkészítette őket.
Távolról nézvést ugyanis erősen úgy tűnik, hogy a közigazgatási apparátus önmozgása a politikai kormányzás totális érvényesítését célzó keretek ellenére is meghatározóbb, mint valaha. Az egyes ágazatok szakpolitikai irányítását végző államtitkárok mindegyike érdekeltnek látszik ugyanis abban, hogy mindig legyenek komoly ügyei, fussanak törvényjavaslatai (ha másért nem, mert nem akarnak lemaradni presztízsben, megbecsülésben a többi államtitkártól). Ebben a sokközpontú rendszerben a kormányzati közpolitika egészébe szervesen nem illeszkedő – sokszor tisztán szervezeti érdekek által meghatározott, máskor jó szándékú ágazati szakmai lobbit támogató – törvények sokkal könnyebben utat találnak, mintha miniszteri szinten futnának össze, akár egymással is versengve.
A szűrés hiányát (de legalábbis annak nagyvonalúságát) egyértelműen jelzi a második féléves étlap, a Kormány őszi törvényalkotási programja is. A 63 tételes, elvileg csak a kormányzati előterjesztésben érkező javaslatokat (ám azokat sem feltétlenül teljes körben) tartalmazó indikatív lista ugyanis nagy számban tartalmaz külön törvényként aligha szükségszerűen megalkotandó, a mindenkori szaktárcák által már hosszabb ideje erőltetett, de eddig évek óta és kormányokon átnyúlóan a közigazgatásban keringő javaslatokat. Pedig ezek nyugodtabb időkre tolása amúgy biztosan már önmagában azzal is segítené a Széll-tervnek és „Magyarország közjogi újraszervezésének” a végrehajtását, hogy ezekre most nem menne el energia (egy új Munka Törvénykönyve, új közoktatási és szakképzési törvény vagy a választójogi reform mellett).
A hadisírok és hősi emlékművek védelmét például valószínűleg sokkal inkább meghatározza az erre fordított források összege, mint a HM azon szándéka (5. sorszámú törvényjavaslat), hogy a tárgyról külön törvényt alkosson az Országgyűlés, mert „a vonatkozó Genfi Egyezmények, kétoldalú megállapodások és a temetkezési törvény végrehajtásának tapasztalat alapján szükséges” a tárgykör koherens újraszabályozása.
Még szebb az információbiztonság szabályairól szóló sokatmondó című törvény (KIM, 28.) rövid indokolása, miszerint „az információ biztonsága kiemelt szintű prioritás, ezért egységes, törvényi szintű szabályozása szükséges” – ha ez a régóta fel-fel bukkanó informatikai biztonsági törvényt jelöli, akkor a sietség és a külön törvény egyaránt túlzásnak látszik.
Megtippelni sem tudnánk, hogy miért kell a közúti közlekedési törvényeket önálló törvényjavaslatban módosítani (NFM, 40.) csak azért, mert a (sztálini alkotmány alapján kiadott)  89/1988. (XII. 20.) MT rendelet módosításához törvényi felhatalmazást kell teremteni, ami nem nagyon lehet több három mondatnyi szabályozásnál, ha amúgy a kormánytöbbség nem fél teljesen más tárgyú törvényekhez benyújtott zárószavazás előtti módosítóval komplett szabályozási reformokat végrehajtani.
2006 után (amikor jogállásához igazodva kormányrendeletbe került a szabályozása) ismét törvény, sőt önálló törvény szól majd a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról, amiből elsősorban nyilván maga a szervezet profitálhat (BM, 45.).
Végül hosszú előtörténet után (úgy tűnik) lesz külön turisztikai törvény (NGM, 53.), aminek esetében csak remélni tudjuk, hogy a kapcsolódó adókedvezményekre tett javaslatokon túl sikerül végre sok év után megtalálni azt, amiért érdemes külön törvényt alkotni. Mindenesetre az az indokolásban nem valami bíztató, hogy „[a] törvényi szabályozás hiányából fakadóan nincsenek a turizmus jelentőségét megfogalmazó, alapdefiníciókat lefektető, a turizmus működésének struktúráját megállapító előírások”.