Az Így írnánk mi a Facebookon

Így írnánk mi

A szerzők az atlatszo.hu jogi munkacsoportját is erősítő alkotmányjogászok.

Atlatszo.hu

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr
elofizetok.png

Az Így írnánk mi a facebookon

Hirdetés

Mr.Sale

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Címkék

ab indítvány (3) adatvédelem (3) adatvédelmi biztos (2) adminisztratív terhek (4) adó (2) adósságkorlát (1) adózás (4) adóztatás (1) alapjogok (3) alaptörvény (7) alaptörvény átmeneti (1) alkotmány (31) alkotmánybíróság (42) alkotmányellenes (10) alkotmányjogi panasz (3) alkotmánykritika (15) alkotmányossági vétó (1) alkotmányozás (8) államigazgatás (1) állami magánjogi szerződések (1) állami számvevőszék (1) államszervezet (1) angolok (1) átnevezés (1) átruházás (1) balogh józsef (1) bejelentés (1) bér (1) bírói korhatár (1) bíróságok (2) bírság (2) bírságolás (1) budai gyula (1) büntetőjog (8) bürokrácia (3) címlapvadász (1) civil (1) coase tétel (1) család (1) csehország (1) demokratikus legitimáció (2) devizahitelek (2) diszkrimináció (2) döntés-előkészítés (3) döntés előkészítés (5) egészségügyi (1) egyenlő bánásmód hatóság (1) egyeztetés (2) egyház (3) emberi jogok (1) engedély (1) etika (1) eu (1) európai bíróság (1) fejlesztési ügyek (1) felhatalmazás (1) felkészülési idő (3) felsőoktatás (3) felvételkészítés (1) fogyasztóvédelem (2) földtörvény (1) főváros (1) frakciók (1) garancia (1) gazdaság (1) gazdasági versenyhivatal (1) gazdaság és jog (1) gomba (1) gombász (1) hajléktalan (1) hajléktalanok (1) hálapénz (1) hallgatói ösztöndíjszerződés (1) hasznos (1) hatáskör (1) hatásvizsgálat (5) hatóság (3) hatósági eljárás (1) házszabály (2) házszabálytól eltérés (2) honvédelem (1) hungarikum (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (4) információszabadság (1) intézményfenntartás (1) ismeretterjesztés (2) játékelmélet (1) javadalmazás (1) javaslatok (1) jelölés (1) jelöltállítás (1) jogalkotás (15) jogalkotási düh (7) jogállam (5) jogászok (1) jogbiztonság (2) jogrendszer (2) jogszabályok (2) jogszabályszerkesztés (1) jog és gazdaságtan (1) jó kormányzás (3) jó példa (1) kamara (2) kampány (1) képviselők (1) kereskedelem (1) kétharmad (1) kétmillió (1) kiemelt ügyek (1) kodifikáció (1) kolontár (2) költségvetési tanács (1) konzultáció (2) kormány (7) kormánybiztos (1) kormányváltás (1) korrupció (2) kósa lajos (1) középiskolások (1) közérdekű adatok (1) közgazdaságtan (1) közgyűjtemények (1) közigazgatás (26) közigazgatási egyeztetés (1) közlekedés (4) közmédia (1) közmunka (1) közoktatás (1) közpénzügyek (10) közpolitika (10) központi (1) közszolgálat (3) köztársasági elnök (2) közterület (1) köztisztviselők (3) közvélemény (2) kresz (2) külképviseleti szavazás (1) különadó (10) különvélemény (1) Kúria (1) lázár jános (13) legfelsőbb bíróság (1) legfőbb ügyész (1) levélben szavazás (1) lex mal (1) magyarközlöny (1) matolcsy (1) média (4) médiahatóság (1) médiatörvény (3) mentelmi jog (1) mezőgazdaság (1) mnb (1) mobiltelefon (1) módosítás (1) módosító indítvány (3) mozgássérült (1) munka (2) művészet (1) nav (1) negyvenmillió (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti együttműködés programja (1) nemzeti konzultáció (1) nemzetközi példák (1) nemzetközi szerződés (1) népszavazás (5) NFÜ (1) nmhh (1) nyelvtanárok (1) nyilvánosság (4) nyugdíj (6) oktatás (1) ombudsman (1) OMG (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (3) orbán viktor (1) országgyűlés (8) országgyűlési biztos (2) összeférhetetlenség (1) ösztönzők (1) paks (2) parkolás (1) parlamentarizmus (1) párttámogatás (1) pénzmosás (1) pénzügyi szervezetek állami felügyelete (2) polgári jog (1) politikai nyilatkozat (1) politikai vétó (1) preambulum (1) pszáf (1) reakció (1) regisztáció (1) rendelet (1) rendészet (1) rezesova (1) rezsicsökkentés (1) rezsicsökkentés adminisztratív terhek (1) rogán antal (5) rokkantigazolvány (1) sajtó (2) sajtószabadság (2) sarkalatos törvények (1) Seuso-kincsek (1) strasbourg (2) stratégia (1) szabálysértés (2) szarvasgomba (1) szavazás (5) személy illetmény (1) szerződési szabadság (1) szlovákia (1) szociális ügyek (1) tájékoztatás (1) társadalmi egyeztetés (1) térkép (1) titok (1) tömegindítvány (3) törvényalkotás (13) törvényjavaslat (14) törvénytervezet (2) tulajdonjog (1) tv2 (1) ügyészség (1) ügyrend (1) újraalkotott (1) újraalkotott alkotmány (18) újra alkotott (1) új alkotmány (29) üzleti környezet (2) vagyonőr (1) választás (2) választási eljárás (4) választási rendszer (6) választások (1) választói regisztráció (2) választójog (5) valóvilág (1) véleménynyilvánítás (1) verseny (2) vidékfejlesztési minisztérium (1) west balkan (1) zárómódosító (6) zavar (6) Címkefelhő

Moderálási alapelvek

Töröljük azt a kommentet, ami bármilyen módon jogsértő,
gyűlölködő,
indokolatlanul személyeskedő,
spamet, reklámot, propagandát tartalmaz, vagy
sem a cikkhez, sem annak témájához nem kapcsolódik.

Így írunk mi alkotmánybírósági indítványt

A friss média-törvényjavaslat apropóján bemutatjuk a blogszerzőknek a médiaalkotmány egyes rendelkezései megsemmisítését kezdeményező indítványát.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Alulírott … indítványozom, hogy a Tisztelt Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 4. § (1) és (2) bekezdése, 6. § (3) bekezdése, valamint 13. § (2) bekezdése ellentétes az Alkotmány 61. §-ával, ezért e rendelkezéseket semmisítse meg.

1. A törvény 4. § (1) bekezdése az Alkotmány 61. § (2) bekezdésének sajátos, „helyesbített” ismétlése. Az Alkotmány 61. § (2) bekezdése a sajtó szabadságának és sokszínűségének is az elismerését és védelmét garantálja. Ezzel ellentétesen, a törvény 4. § (1) bekezdése a sajtó sokszínűségével kapcsolatban az állam feladatát – az elismerés és védelem helyett – a biztosításban jelöli meg. A 4. § (1) bekezdés általános és tömör megfogalmazása – az „alapvető szabályairól” kifejezést a címében is hordozó, „médiaalkotmány”ként hivatkozott törvényben – egyértelműen arra utal, hogy az állami feladat meghatározása nem kiegészíti, végrehajtja az Alkotmány 61. § (2) bekezdését, hanem újraértelmezi azt. Az újraértelmezés pedig tartalmában különböző, az állami feladat minőségileg eltérő. Ha az államnak nem feladata a sokszínűség elismerése és védelme, ha az nem önmagában vett érték, hanem az állam által biztosított cél, akkor egyrészt lényegesen nagyobb az állam lehetősége a korlátozásra (hiszen egy már sokszínű sajtó esetében a sokszínűséget növelő sajtótermékeknek nincs védelme), és lényegesen nagyobb az állam sajtóalakító szerepe is: nem a sajtó egésze, hanem az állam felel ugyanis azért, hogy a sajtó sokszínű legyen. Nem egyértelmű, hogy ezt az állam milyen eszközökkel – új médiaszolgáltatások indításával vagy meglévő médiaszolgáltatások átszínezésével – teszi, de az igen, hogy a feladat idegen az Alkotmány 61. §-ának egészétől, és tételesen ellentétes a 61. § (2) bekezdésével.
A törvény 4. § (2) bekezdése azáltal sérti az Alkotmány 61. §-át, hogy a sajtószabadság tartalmaként egy értelmetlen rendelkezést állapít meg. A 4. § (2) bekezdésben meghatározott mondatnak az alanya ugyanis a „függetlenség”. Nyilvánvaló, hogy önmagában – az államtól, bármely szervezettől és érdekcsoporttól való – „függetlenség” mint elvont fogalom nem lehet a sajtószabadság alanya. Független valamitől csak valami más lehet; feltéve, de – ilyen bizonytalan fogalmazást az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból levezetett jogbiztonság keretei között – meg nem engedve, hogy a függetlenség alanya a sajtó, a rendelkezésnek azt az értelmet tulajdoníthatnánk, hogy a sajtó független az államtól, bármely szervezettől vagy érdekcsoporttól. Megint csak nyilvánvaló, hogy a sajtó egyes elemei tekintetében e rendelkezés abszurd deklaráció, a sajtótermék sosem lehet tökéletesen független az azt kiadótól. A rendelkezés elvileg vonatkoztatható a sajtó egészére is, a sajtó egészének függetlensége azonban az Alkotmány 61. § (2) bekezdésében meghatározott sajtószabadságnak a központi eleme, s annak általános törvényi említése azt a látszatot kelti, mintha azt nem az Alkotmány, hanem csak a „médiaalkotmány” védené. Mindezekre tekintettel a törvény 4. § (2) bekezdéséből olyannyira hiányzik a „világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom” (ABH 1992, 142.), hogy a jogbiztonság elemeként megfogalmazott normavilágosság követelménye, így az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, s közvetve az Alkotmány 61. § (2) bekezdése sérül.

2. A törvény 6. § (3) bekezdése közrendvédelmi és közelebbről meg nem jelölt nemzetbiztonsági okokból teszi lehetővé a forrásvédelem feloldását, lényegében kiüresítve a jogintézményt. A sajtószabadság érvényesüléséhez elengedhetetlen az információforrás titokban maradására vonatkozó garanciális szabályok pontos meghatározása és tartalmi korlát meghatározása. A rendelkezés – ellentétben a korábban kifogásoltakkal – kellően konkrét ahhoz, hogy a mindennapi jogalkalmazás részévé váljon, éppen ez azonban a probléma vele. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 11. § (1) bekezdés b) pontja, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénnyel együttesen kizárólag büntetőügyben tette lehetővé a forrás megjelölésére kötelezést, az eljáró nyomozó hatóság, az ügyész, illetve a bíróság számára. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény ezzel szemben valamennyi bírósági és hatósági eljárásban lehetővé teszi a forrás felfedésére kötelezést. Míg a korábbi szabályozás esetében a bűncselekmény gyanúja kellett a forrás megjelölésére kötelezéshez (hiszen ez a büntetőeljárás alapvető feltétele), addig azt a 6. § (3) bekezdése a nemzetbiztonság, a közrend védelme, valamint – közelebbről meg nem határozott – bűncselekmények megelőzése és felderítése céljából is lehetővé teszi. Álláspontom szerint ez a feltételrendszer a sajtószabadság fontos garanciális elemeként létező, a forrás titokban tartására vonatkozó jogosultságot megszüntette.
A 6. § (3) bekezdése szerint bármely hatóság, önmagában a közrend védelmére vagy a nemzetbiztonságra hivatkozással az információforrás felfedésére kötelezhet. A törvény nem ad sem tartalmi szempontokat, sem eljárási garanciákat ahhoz, hogy a felfedésre kötelezésre valóban csak akkor kerüljön sor, ha a konkrét esetben a megjelölt védendő értékek fontossága meghaladja a sajtószabadság védelméét. A törvény „kivételesen indokolt eset” fordulata nem alkalmas ilyen összehasonlításra, eljárási biztosítékok hiányában semmi nem akadályozza meg a hatóságot abban, hogy minden esetet, amikor szüksége van a forrás személyének megállapítására kivételesen indokoltnak tartson. Ez különösen aggályos annak fényében, amit az Alkotmánybíróság a sajtószabadság anyajogaként kezelt véleménynyilvánítási szabadság esetében mondott ki a 30/1992. (V. 26.) AB határozatában: „[a] vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely „intézmény” közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom)”. A közrend és a nemzetbiztonság is ilyen elvont érték, ami ugyan indokolhatja a forrás felfedését, de a szabályozásnak biztosítania kell, hogy kizárólag az indokolt esetekben kerüljön erre sor.
Álláspontom szerint a 6. § (3) bekezdése nélkülözi azon garanciákat, amelyeket a sajtószabadság fontos részét képező forrásvédelem indokol, ugyanakkor közvetlenül alkalmazható rendelkezése miatt az alkotmányellenes mulasztás megállapítása nem kielégítő. Kérem ezért a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy az Alkotmány 61. §-ának sérelmére tekintettel a törvény 6. § (3) bekezdését semmisítse meg.

3. A törvény 13. § (2) bekezdése sokoldalú, tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatást vár el minden lineáris és lekérhető médiaszolgáltatótól, amivel implicite korlátozza a tudósított események körének a szerkesztői szabadság körébe tartozó kijelölését is. Ilyen szigorú követelményt csak a közszolgálati médiaszolgáltatások esetében, a rájuk vonatkozó törvényi szabályozás során lehet alkotmányosan indokolt. Az Alkotmánybíróság 1/2007. (I. 18.) AB határozatában a belső kiegyensúlyozottság, azaz az egyes médiaszolgáltatók felé támasztott kiegyensúlyozottsági követelmény alkotmányos határairól a következőt állapította meg: „A véleménypluralizmus fenntartása érdekében a kiegyensúlyozottság vizsgálandó a közpénzből létrehozott és működtetett közszolgálati műsorszolgáltatók, továbbá azon kereskedelmi rádiók és televíziók esetében, amelyek véleményformáló ereje jelentőssé válik.” A törvény 13. § (2) bekezdése ennél lényegesebb kört érint, hiszen valamennyi tájékoztatási tevékenységet végző lineáris és lekérhető médiaszolgáltatásra vonatkozik. Ez kifejezetten ellentétben van az Alkotmánybíróságnak az idézett megállapítására vonatkozó indokolásával: „Ma nem csak a közszolgálati rádiók és televíziók használnak földfelszíni frekvenciát, valamint a teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás alapján létrejövő demokratikus közvélemény alakításában sem csupán a közszolgálati műsorszolgáltatók vesznek részt. (…)
A szűkös mértékben rendelkezésre álló frekvenciát használó televízió és rádió csatornák mindenki számára hozzáférhető, jelenleg anyagi ellenszolgáltatás nélkül igénybe vehető műsorszolgáltatások.”
A jelentős véleményformáló erővel nem rendelkező lineáris médiaszolgáltatók, valamint a lekérhető médiaszolgáltatók esetében sem a frekvenciák szűkössége, sem a jelentős véleményformáló erő nem lehet olyan indok, ami a sajtószabadság korlátozásának alkotmányos alapja lehet. Ha a külső pluralizmus megvalósul, azaz, ha sajtó sokszereplős piacként funkcionál, a sokoldalúságot éppen az javíthatja, ha a piac nem jelentős szereplői, valamint a lekérhető médiaszolgáltatók tematikus, a különleges vagy extrém véleményeket is bemutató szolgáltatást is nyújthatnak. Nincs alkotmányos szükségessége annak, hogy minden egyes tájékoztatás kiegyensúlyozott legyen. Ugyanez a feltételrendszer és következtetés vonatkozik a tájékoztatás „sokoldalúságára” is. Ezért a törvény 13. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 61. §-át.