Az Így írnánk mi a Facebookon

Így írnánk mi

A szerzők az atlatszo.hu jogi munkacsoportját is erősítő alkotmányjogászok.

Atlatszo.hu

FacebookTwitterRSSVimeoTumblr
elofizetok.png

Az Így írnánk mi a facebookon

Hirdetés

Mr.Sale

Támogasd Te is az atlatszo.hu-t

NAV_polo.jpg

Címkék

ab indítvány (3) adatvédelem (3) adatvédelmi biztos (2) adminisztratív terhek (4) adó (2) adósságkorlát (1) adózás (4) adóztatás (1) alapjogok (3) alaptörvény (7) alaptörvény átmeneti (1) alkotmány (31) alkotmánybíróság (42) alkotmányellenes (10) alkotmányjogi panasz (3) alkotmánykritika (15) alkotmányossági vétó (1) alkotmányozás (8) államigazgatás (1) állami magánjogi szerződések (1) állami számvevőszék (1) államszervezet (1) angolok (1) átnevezés (1) átruházás (1) balogh józsef (1) bejelentés (1) bér (1) bírói korhatár (1) bíróságok (2) bírság (2) bírságolás (1) budai gyula (1) büntetőjog (8) bürokrácia (3) címlapvadász (1) civil (1) coase tétel (1) család (1) csehország (1) demokratikus legitimáció (2) devizahitelek (2) diszkrimináció (2) döntés-előkészítés (3) döntés előkészítés (5) egészségügyi (1) egyenlő bánásmód hatóság (1) egyeztetés (2) egyház (3) emberi jogok (1) engedély (1) etika (1) eu (1) európai bíróság (1) fejlesztési ügyek (1) felhatalmazás (1) felkészülési idő (3) felsőoktatás (3) felvételkészítés (1) fogyasztóvédelem (2) földtörvény (1) főváros (1) frakciók (1) garancia (1) gazdaság (1) gazdasági versenyhivatal (1) gazdaság és jog (1) gomba (1) gombász (1) hajléktalan (1) hajléktalanok (1) hálapénz (1) hallgatói ösztöndíjszerződés (1) hasznos (1) hatáskör (1) hatásvizsgálat (5) hatóság (3) hatósági eljárás (1) házszabály (2) házszabálytól eltérés (2) honvédelem (1) hungarikum (1) igazság (1) igazságszolgáltatás (4) információszabadság (1) intézményfenntartás (1) ismeretterjesztés (2) játékelmélet (1) javadalmazás (1) javaslatok (1) jelölés (1) jelöltállítás (1) jogalkotás (15) jogalkotási düh (7) jogállam (5) jogászok (1) jogbiztonság (2) jogrendszer (2) jogszabályok (2) jogszabályszerkesztés (1) jog és gazdaságtan (1) jó kormányzás (3) jó példa (1) kamara (2) kampány (1) képviselők (1) kereskedelem (1) kétharmad (1) kétmillió (1) kiemelt ügyek (1) kodifikáció (1) kolontár (2) költségvetési tanács (1) konzultáció (2) kormány (7) kormánybiztos (1) kormányváltás (1) korrupció (2) kósa lajos (1) középiskolások (1) közérdekű adatok (1) közgazdaságtan (1) közgyűjtemények (1) közigazgatás (26) közigazgatási egyeztetés (1) közlekedés (4) közmédia (1) közmunka (1) közoktatás (1) közpénzügyek (10) közpolitika (10) központi (1) közszolgálat (3) köztársasági elnök (2) közterület (1) köztisztviselők (3) közvélemény (2) kresz (2) külképviseleti szavazás (1) különadó (10) különvélemény (1) Kúria (1) lázár jános (13) legfelsőbb bíróság (1) legfőbb ügyész (1) levélben szavazás (1) lex mal (1) magyarközlöny (1) matolcsy (1) média (4) médiahatóság (1) médiatörvény (3) mentelmi jog (1) mezőgazdaság (1) mnb (1) mobiltelefon (1) módosítás (1) módosító indítvány (3) mozgássérült (1) munka (2) művészet (1) nav (1) negyvenmillió (1) nemzetbiztonság (1) nemzeti együttműködés programja (1) nemzeti konzultáció (1) nemzetközi példák (1) nemzetközi szerződés (1) népszavazás (5) NFÜ (1) nmhh (1) nyelvtanárok (1) nyilvánosság (4) nyugdíj (6) oktatás (1) ombudsman (1) OMG (1) önkormányzat (2) önkormányzatok (3) orbán viktor (1) országgyűlés (8) országgyűlési biztos (2) összeférhetetlenség (1) ösztönzők (1) paks (2) parkolás (1) parlamentarizmus (1) párttámogatás (1) pénzmosás (1) pénzügyi szervezetek állami felügyelete (2) polgári jog (1) politikai nyilatkozat (1) politikai vétó (1) preambulum (1) pszáf (1) reakció (1) regisztáció (1) rendelet (1) rendészet (1) rezesova (1) rezsicsökkentés (1) rezsicsökkentés adminisztratív terhek (1) rogán antal (5) rokkantigazolvány (1) sajtó (2) sajtószabadság (2) sarkalatos törvények (1) Seuso-kincsek (1) strasbourg (2) stratégia (1) szabálysértés (2) szarvasgomba (1) szavazás (5) személy illetmény (1) szerződési szabadság (1) szlovákia (1) szociális ügyek (1) tájékoztatás (1) társadalmi egyeztetés (1) térkép (1) titok (1) tömegindítvány (3) törvényalkotás (13) törvényjavaslat (14) törvénytervezet (2) tulajdonjog (1) tv2 (1) ügyészség (1) ügyrend (1) újraalkotott (1) újraalkotott alkotmány (18) újra alkotott (1) új alkotmány (29) üzleti környezet (2) vagyonőr (1) választás (2) választási eljárás (4) választási rendszer (6) választások (1) választói regisztráció (2) választójog (5) valóvilág (1) véleménynyilvánítás (1) verseny (2) vidékfejlesztési minisztérium (1) west balkan (1) zárómódosító (6) zavar (6) Címkefelhő

Moderálási alapelvek

Töröljük azt a kommentet, ami bármilyen módon jogsértő,
gyűlölködő,
indokolatlanul személyeskedő,
spamet, reklámot, propagandát tartalmaz, vagy
sem a cikkhez, sem annak témájához nem kapcsolódik.

Elköltöztünk

A blog igyirnankmi.atlatszo.hu-ra költözött. Csak egy klikknyire van.

Magyar módi

Vajon tényleg lemásolta-e a közmunka magyar modelljét David Cameron kormánya a most elindított Help to Work programmal? Annyit segítünk, hogy a Magyar Nemzet szerint igen.

David-Cameron-at-the-EU-s-007[1].jpg

A közmédiában megjelent hülyeségek még csak-csak előkerülnek néha ezen a blogon, de amúgy a közéleti sajtóval eddig csak annyit foglalkoztunk, hogy írtunk egy jogi kisszótárt újságíróknak a törvényhozás-törvénykezés szintű bakik elkerülésére. Az mno-n ma megjelent, "A magyar módit másolják David Cameronék" című cikk azonban olyan keserű esszenciáját adja annak, hogy miért nincs ma komoly közügyekről értelmes vita Magyarországon, hogy annak ellenére utánanéztünk valamelyest a ténybeli háttérnek, hogy van azért, ami jobban érdekel minket, mint a brit szociális reform.

A cikk sajnos nem brit forrást használ, hanem - a portál közönsége számára nyilván nem teljesen ismeretlen - Cameron hitelességét fokozni kívánó keretes cikkek mellett teljes egészében egy inforádiós cikk átvétele. (Külön zavarba ejtő, hogy az egyik keretesben a közműszolgáltatók extraprofitját szúrós szemmel néző torykat ígérő link alatti mno-cikkben sajnos Cameron nem az extraprofitot, hanem a közműdíjakat befagyasztani akaró Labourt nézi szúrós szemmel, úgyhogy az is lehet, hogy az mno abból indul ki, hogy mindegy is, mi van a linkek alatt.) Az Inforádió viszont nem hivatkozik külső forrásra, igaz, náluk aláírja a cikket Sárközi Mátyás Londonból. 

A cikkek közös tartalma az mno-t a magyar szabályozásra emlékeztető intézkedésről a következő: a hat hónapnál hosszabb ideje munkanélküli segélyben részesülő britektől mostantól fogva napi jelentéstételt követelnek arról, hogy kerestek-e munkát, és ha igen, miért nem találtak. Ha valóban nincs munkalehetőség, vagy a segélyezett nem tett meg mindent a munkahely-szerzésért, akkor ezentúl legfeljebb félévnyi közmunkára kötelezik, amelyet heti harminc órában kell végezni. Ezután heti négy órában támogatott, aktív munkahelykeresés következik. Aki pedig nem teljesíti az új támogatási rendszer feltételeit, attól első alkalommal három hétre, második alkalommal 3 hónapra megvonható a munkanélküli segély. A két cikk között annyi az eltérés, hogy az mno úgy érti - mint majd látjuk, tévesen - egyetlen forrását, Sárközi Mátyást, hogy a hat havi határidő a közmunkára is vonatkozik, úgyhogy ki is hozza a leadbe, hogy "[v]ége az ingyen munkanélküli segélynek Nagy-Britanniában. Hétfőtől közmunkára kötelezhető, aki fél évig nem talált munkát."

Ugye így már tényleg teljesen olyan, mintha David Cameron Orbán Viktor díszvacsorán elejtett megjegyzései és a budapesti követség összefoglalói alapján kormányozna? Különösen nagy kár, hogy a két kiemelt megállapítás egyike sem igaz. 

Addig rendben van, hogy a politikai termék mindkét esetben ugyanaz (segély helyett munkát, teljes foglalkoztatás, aki tud, az dolgozzon), de ha már külföldi példát hozunk egy belpolitikai vitába, akkor sajnos muszáj megnézni magukat az intézkedéseket is. Azok viszont jelen esetben sajnos nem összevethetőek. A teljes brit szociális ellátási reformról itt, ehhez kapcsolódóan a most hatályba lépett szigorításokról itt szerezhetett volna legkönnyebben további információkat a szerző. A magyar közfoglalkoztatási szabályozás és a Cameron-kormány Help to Work programja között mi a területtel kapcsolatos különösebb szakértelem nélkül is az alábbi apró különbségeket fedeztük fel:

1. Náluk a deklarált cél a munkaképes tartós munkanélküliek rávétele arra, hogy a brit gazdaságban amúgy a toryk szerint ma nyitva álló 600 ezer álláshely valamelyikén elhelyezkedjenek. (Más kérdés, hogy még így is azon röhög például a Huffington Post, hogy Cameron tényleg azt mondja, hogy az segíteni fogja az álláskeresést, ha a munkanélkülieknek naponta be kell menniük a munkaügyi központba.) Nálunk a magánmunkáltatók fel se merültek az indokolásban, a kommunikált cél csak annyi, hogy senki ne kapjon pénzt az államtól, aki tud dolgozni.

A célok különbözősége az eszközökben is látszik: a heti 30 óra és a párhuzamosan futó munkahely-keresési programok alapján a briteknél a szándék tényleg az, hogy ne ragadjanak bele emberek a közmunkába, hanem tudjanak mellette munkát keresni. Nálunk viszont a legkomolyabb, objektíven mérhető sajátosságokra vonatkozó kritika a rendszer ellen éppen az, hogy az nem segíti, hanem hátráltatja a munkakeresést. (Többek közt azért, mert az állami támogatás és a minimálbér alatti bérköltségek miatt olcsóbb így a képzetlen munkaerő, úgyhogy az önkormányzatok, az állam és a közmunkás alkalmazására szintén jogosult magáncégek a képesítést nem igénylő munkát hülyék lennének munkaviszonyban kínálni addig, amíg van közmunka.)

2. A brit intézkedések messze nem minden inaktív ellátástípust, hanem csak a klasszikus munkanélküli segélyt, a JSA-t érintik (Ezt egyébként  éppen vonják össze öt másik segélytípussal, de ez az összevonás a briteknél nem három hónapig tart, hanem mostantól még négy évig.) Nálunk ugye a közmunkások már régen nem álláskeresési támogatásra, hanem végső szociális ellátásként segélyre (aktív korúak ellátása) jogosultak, így tőlük ezt veszik el, hogyha nem mennek el közmunkára.

3. A briteknél az mno szerint fél év, a nyilván kevésbé tájékozott BBC szerint két év után lesz kötelező a közmunkavégzés (az se véletlen, hogy ott "voluntary work" lesz a neve, ami hát nem a kötelezettségi oldalát hangsúlyozza), nálunk ezzel szemben mindenki közfoglalkoztatásba kerül, aki az első három hónap után bármit akar még az államtól. Ebből fakadhat az a különbség is, hogy náluk 200 ezer embert érint majd a közmunka, ez nagyságrendileg annyi, mint nálunk, csak egy kicsit nagyobb országban. 

4. Nem találtuk sehol nyomát annak, hogy a brit munkanélkülieket a minimálbér alatti ellátásért akarná bárki közfoglalkoztatni. 

A briteknél amúgy volt a bevezetés előtt pilot projekt is, pedig hát igazán alapozhattak volna a magyar tapasztalatokra. Kár, hogy ha megkérdezték volna, hogy sikeres volt-e az intézkedés abban, hogy a tartós munkanélküliek visszailleszkedjenek a munkaerőpiacra, akkor arra csak azt tudtuk volna válaszolni, hogy nem tudjuk, nem mérünk ilyesmit.

Ilyenkor hol a rendőrség?

Hiába sokasodtak és erősödtek meg az állami erőszakszervezetek, mégis magáncéget bérelt fel az állam Kishantos beszántásának biztosítására. Számítsunk-e arra, hogy legközelebb ellenünk sem rendőrök, hanem az állam nevében eljáró őrző-védők intézkednek?

gdkA20_17__3lap[1].jpg

A hazai jogrendnek sajnálatos jellegzetessége, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos jogvitákban a felek elég gyakran nyúlnak a jogi eszközök  helyett - a jó esetben legalább jogos - önhatalom valamilyen formájához. Ennek lesz aztán a vége az, hogy a kocsmát bérlő és azt bérbeadó cég kigyúrt zsoldosai egymással farkasszemet nézve méregetik egymást, lakatot vernek le vagy ajtót hegesztenek, illetve kölcsönösen rendőrt hívnak egymásra, hogy azért az adófizetőknek is legyen költsége az ügyben.

Nehéz vitatni, hogy ez nem jó: az állam többek közt abban jelent többet a létrejöttét megelőző emberi együttélési formáknál, hogy övé az erőszakmonopólium, azaz biztosítani tudja: a polgárok közti viták nem annak alapján dőljenek el, hogy ki az erősebb. Ennek megfelelően a jegyzői birtokvédelem, illetve a birtoklással kapcsolatos polgári perekben a bíróság ideiglenes intézkedése útján az állam hatékony alternatívát igyekszik kínálni a fizikai erőszak és az azzal való fenyegetés helyett: az arra jogosult szerv dönt a vitás kérdésben, és a komoly érdeksérelemmel fenyegető helyzetek gyors kezelését egy - végső soron rendőrségi biztosítás mellett végre is hajtható - közbenső döntés biztosítja már azelőtt, hogy a jogvita érdemében döntene az igazságszolgáltatás.

Ezt az üzenetet, a jogrend egyik fontos támasztékát teszi teljesen hiteltelenné, hogyha az állam maga is őrző-védőket bérel, hogyha meggyűlik a baja valakivel, mert az szerinte is jobb megoldás. Márpedig, mint ez most egyértelműen kiderült, két hete Kishantoson pontosan ez történt. Az egymásnak is ellentmondó sajtóértesülések a biogazdaság vetésének kitárcsázásakor greenpeace-es információk alapján előbb arról számoltak be, hogy a földterület új bérlői küldték a területen intézkedő őrzővédőket, majd arról, hogy ezt a hírbe hozott bérlő tagadja. Az, hogy az állam lett volna a megbízó, az látszott cáfolni, hogy Bitay államtitkár - miközben közigazgatás-történetet írva jogi álláspontját a Fidesz és a biogazdaság vezetőjét egyéni jelöltként indító Élőlánc választási eredményének összevetésével támasztotta alá - azt nyilatkozta, hogy a Nemzeti Földalapkezelőnek nincs köze ahhoz, hogy a bérlők birtokba vették a területet és megkezdték a szántást.

Ezt a kérdést tisztázta aztán Bitay tegnap azzal, hogy - amellett, hogy bejelentette, hogy az NFA kártérítést követel a terület át nem adása miatt a biogazdaságtól, amire köteles is, hogyha fenntartja, hogy jogszerű volt a földpályázat  - azt is mondta, hogy "az államnak egy biztonsági céget is meg kellett bíznia, hogy az új bérlők jogos igényét biztosítsa".

Ezt mi úgy pontosítanánk, hogy nem, az államnak - függetlenül attól, hogy szerinte jogszerű volt a földpályázat és jogellenes a Kishantos Kft. eljárása - nem kellett volna biztonsági céget megbíznia, hanem meg kellett volna várnia, hogy az egyébként már megkezdett bírósági eljárásban a bíró dönt az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről. Nem azzal van a baj persze, hogy az NFA az általuk kezelt ingatlanok őrzésére szerződik vagyonvédelmi céggel (azzal akkor van baj, ha a rendőrség vagy a honvédség teszi), hanem azzal, ha azt jogviták eldöntésére, a más által birtokolt föld megszerzésére használja. 

Abban az országban ugyanis, ahol az elmúlt években létrejött a Terrorelhárítási Központ és az Országgyűlési Őrség, abban az országban, ahol a hajléktalanproblémát is a rendőrök oldják meg, sőt, az államtitkárokat megsértő kommentelőket és az iskolából lógó diákokat is ők kergetik, és persze a nagyobb focimeccseket is ingyen biztosítják, már csak a józan ész alapján is elvárható lenne, hogy ne a B5 Global Monitoring Kft. zavarja ki a nem kívánt bérlőt az állami földről. Az alkotmányosságról, a bíróságok tekintélyéről és a jogrendszerbe vetett hitről meg most inkább nem is írunk semmit.

(A kép forrása a www.bordiszmuvek.hu)

A kamarai regisztrációs adatbázis egy vicc

Addig is, míg kiderül, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a kamarai hozzájárulás felhasználását firtató adatkérésre bíróság előtt is bevállalja-e majd azt a védekezést, hogy ők nem is látnak el közfeladatot, megnéztük, hogy mi értelme látszik két év után az 5000 forintok befizetése mellett teljesítendő kamarai regisztrációnak. Nem olyan nehéz kitalálni: semmi. Még a legnagyobb állami vállalatokat sem lehet mind megtalálni a hozzájárulásokból fejlesztett online adatbázisban.

paksi atom.jpg

Kezdettől reménytelen konstrukció

A gazdálkodó szervezetek kötelező kamarai regisztrációja és a vele együtt bevezetett évi 5000 forintos hozzájárulás régi, de szívós ellenségeink. Már a törvény elfogadása előtt összefoglaltuk, hogy miért volt értelmetlen és káros az elképzelés: ebben a nagyságrendben gazdaságtalan adóztatni, mert az adminisztrációs költség túl magas, ez így 5000 forint adó és legalább ekkora, az értelmes dolgoktól elvont adminisztrációs költség. Azt meg nem igényel különösebb kifejtést, hogy más közhiteles állami nyilvántartásokban amúgy már szereplő szervezetekről egy új nyilvántartást létrehozni miért vállalhatatlan hülyeség vagy elképesztő cinizmus.

A törvény elfogadása után aztán írtunk arról is, hogy a jogintézmény szerintünk sérti is az Alaptörvényt, amikor kamarai tagsággal nem rendelkező cégekre és egyéni vállalkozókra tukmálja rá kötelezően a kamarai tanácsadási, üzleti partnerkereési és pályázatfigyelési szolgáltatásokat (merthogy a törvény alapján ezek járnak az ötezer forintokért). Az Alkotmánybíróság azonban másként látta: a fizetési kötelezettség nem aránytalan vagy eltúlzott mértékű, a hozzájárulás fejében nyújtott kamarai szolgáltatások (amelyekre a kamara akkor is készen áll, ha mi éppen nem vesszük igénybe) közszolgáltatások, sőt, a regisztráció és a befizetések eredményeként létrejövő nyilvántartásnak közvetve gazdaságélénkítő hatása is lehet.

Természetesen attól még nem lesz egy elhibázott megoldás ésszerűbb, hogy kimondják róla, hogy alkotmányos, de legalább ebben az utolsó kérdésben az AB jóhiszeműsége is biztosan túlzott volt. Mert igaz ugyan a hozzájárulás bevezetésekor még nem nőtt a gazdaság, most meg már nő, de hogy ez nem ennek a nyilvántartásnak köszönhető, az biztos.

Ismerje meg a kamreg.hu-t!

Mindenek előtt annak alapján, amit a kamarai vezetőség eddig kommunikált, a kamarai nyilvántartás egyfajta online szaknévsor lenne, aminek segítségével egyből lehetne látni, hogy ki a kontár és ki a rendes vállalkozó. Mára kész ugyan egy nyilvántartás, de úgy elrejtették, mintha szégyellni kellene. A keresőnek otthont adó, sem szépnek, sem információgazdagnak nem mondható kamreg.hu nyitóoldaláról ugyanis maga a kereső nincs linkelve (!), mint ahogy sem az országos, sem a budapesti kamara főoldaláról nem érhető el, csak a regisztrációs kötelezettségről szóló aloldalról. Ha ennyi nehézség után is megtaláljuk a nyilvántartás keresőfelületét, akkor pár másodperc alatt láthatjuk is, hogy a Magyar Kereskedelmi Nyilvántartási Intézet, azaz a 24.000 forintos regisztrációs díjért házaló kamaraimitátor kamucég például nincs a nyilvántartásban. Minden tökéletesen működik tehát, megtudtuk, hogy ők például kontárok.

Fel kell tűnjön viszont, hogy a cégek tekintetében pontosan ugyanazokat az információkat látjuk, mint az e-cégjegyzékben, egyéni vállalkozók tekintetében pedig azt, amit az egyéni vállalkozók nyilvántartásában lekérdezhetünk. Két eltérés van mindössze: az egyik az, hogy a cégmérettel kapcsolatos minimális információk (pl. hogy egy egyéni vállalkozó statisztikai létszáma egy fő vagy hogy az Átlátszó mikrovállalkozás) is kiderülnek. A másik meg az, hogy egyéni vállalkozót a saját nyilvántartásában név szerint adatvédelmi megfontolásból nem lehet keresni, csak adószám vagy nyilvántartási szám alapján, a kamarai nyilvántartás azonban elegánsan átlép ezen. Ám ha nem név szerint akarunk egyéni vállalkozót keresni, még akkor is a kamreg.hu mellett szólhat, hogy itt egy felületen lehet egyéni és társas vállalkozásra is keresni, illetve - és ezt ne becsüljük le -, hogy itt nincs captcha, azaz nem kell a keresést az automatikus adatlekéréseket gátló karaktersor-másolással indítanunk.

Csak addig jó, amíg nem keresünk benne

Sajnos azonban gyorsan kiderül, hogy miért nem kell ilyen védelem: mert ezt az adatbázist aligha érdemes kilopni. Tíz köztulajdonú nagyvállalat keresésével próbáltuk ki az adattartalmat. Abból indultunk ki, hogy ha valaki, akkor ők biztosan befizették a hozzájárulást, ugyanis elmés módon az, aki nem fizet, a nyilvántartásból is kikerül. Az eredmény siralmas: megtaláltuk a BKK-t, a BKV-t, MTV-t, az Erzsébet Utalványforgalmazót, illetve a Magyar Posta, az MVM és a MÁV több leányvállalatát, de magát a Postát, a MÁV-ot, az MVM-et, a Nemzeti Földgáztárolót és a Paksi Atomerőművet már nem, de ugyanígy hiányzik az újabb állami cégek közül a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. is. Nagyjából minden második állami nagyvállalat "kontár" tehát, és ha nem is ekkora arányban, de bőven találunk hiányzókat a legnagyobb magáncégek között is. A kisebb vállalkozásoknál pedig, ahol eleve szűkösebb az adminisztrációs kapacitás, nyilván még ennél is rosszabb az arány. A nyilvántartás tehát jelenleg maximum azt képes megmutatni, hogy ki fizette be a hozzájárulást, de ha valaki a jogszerűen működő vállalkozásokra kíváncsi, annak továbbra is a közhiteles nyilvántartásokhoz kell fordulnia.

Szaknévsornak is gagyi

Az MKIK 2012-es költsévetési beszámolójában önmagában a szoftver fejlesztésére szerepelt 59 millió forint kiadás. Azt, hogy a honlap és a nyilvántartás összesen mennyibe került, nem tudjuk, de nyilván legalább százmilliós nagyságrendben ment el rá közpénz (a befizetett hozzájárulás természetesen annak számít),. Teljesen értelmetlenné ennek elköltését az teszi, hogy állami szaknévsorként sem használható az eredmény rendesen. Hiába dobja ugyanis ki a keresés, hogy Budapesten 1305 vállalkozás foglalkozik fodrászattal, ha ezek csak betűrendben kérdezhetőek le, az elérhetőségük vagy a nyitvatartási idejük nem jelenik meg, és még a címük is a székhely, és nem az esetleg attól különböző fodrászat címe. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy minden keresőmező szabadszavas, pedig az emberek többsége nem feltétlenül képes magától a TESZOR-ban fogalmazni. Így aztán egy általunk eddig nem ismert céggel szinte biztosan nem úgy fogjuk felvenni a kapcsolatot, hogy a kamarai nyilvántartásban rátalálunk.

Van tehát egy lényegében használhatatlan nyilvántartásunk, amit ezzel összhangban - nyilván tapintatból - legalább elrejtettek azok, akik kitalálták. Már csak az a kérdés, hogy akkor minek vezetjük, mennyiben kerül és ezt miért azokkal fizettetjük meg, akiket már eleve terhel a többi nyilvántartással párhuzamos bejelentés felesleges adminisztrációs kötelezettsége.

Kétharmad: csak a győzteskompenzációval

Még hétvégéig kell várni, hogy kiderüljön: lesz-e kétharmados, alkotmányozó többségük a kormánypártoknak. Addigra összesítik ugyanis a külképviseleten leadott voksokat és az átjelentkezők szavazatait. Abban azonban már most biztosak lehetünk, hogy ha a Fidesz-KDNP pártszövetségnek meglesz a 133 mandátuma, az kizárólag a "győzteskompenzációként" elhíresült jogintézménynek lesz köszönhető. Ennek az alkotmányossága viszont erősen vitatható; persze kérdés, hogy a Fideszhez lojális új alkotmánybírákkal feltöltött testület hajlandó-e egy ilyen politikai hatásokkal járó kérdésben szembemenni a kormánypártokkal. Nem elég tehát, hogy Pestszentlőrinc a magyar Florida, előttünk áll a magyar Bush v. Gore ügy is.

 

tovább »