Az alkotmányossági vétó nem mondható bevállalósnak, de ettől még a regisztrációs szabályokat az AB teljes egészében felülvizsgálhatja.
Túl vagyunk a ciklus első - és statisztikailag jó eséllyel egyetlen - alkotmányossági vétóján. Az Alkotmánybíróság az indítványhoz kötve van, úgyhogy olyasmit, amit az elnök maga nem tett szóvá (vagy legalábbis nincs szoros összefüggésben a szóvá tett problémákkal), nem minősíthet majd alaptörvény-sértővé. Ez még akkor is nagyon fontossá teszi, hogy az elnök mit és mely alkotmányos rendelkezés alapján támadott, ha a vétó indokolása már nem köti az AB-t.
A vétó legfontosabb eleme ezért az, hogy a törvénynek ugyan csak a regisztráció két részletszabályát (88. §, 92. §), a vélemény-nyilvánítás szabadságának sérelme miatt a kampányeszközöket és a közvélemény-kutatások közzétételét korlátozó szabályokat [151. §, 152. § (2) bekezdés 154. § (1) bekezdés] és az egyik átmeneti szabályt támadta [353. § (4) bekezdés], de megnyitotta a lehetőségét annak, hogy a regisztráció egészének alkotmányosságát vizsgálja a testület. Erre mintha közvetetten fel is hívná az államfő az AB figyelmét, mivel kifejezetten és nyomatékosa kéri, hogy a vizsgálat terjedjen ki a támadott részletszabályokkal szoros összefüggésben álló más rendelkezésekre is. A regisztráció általában történő hallgatólagos megkérdőjelezésére utal az indítványnak az a része is, amelyik részletesen felhívja a strasbourgi emberi jogi bíróság és az ENSZ emberi jogi bizottság által a választójog korlátozásával összefüggésben kialakított elveket mint az alkotmánybírósági felülvizsgálatnál alkalmazandó követelményeket.
Furcsa helyzetben volt az elnök, amikor a vétó tartalmáról döntött, hiszen saját politikai családjának tagjai csak annyival segítették munkáját, hogy szükség van az előzetes normakontrollra, viszont ők maguk semmi alkotmányellenest nem látnak a törvényben. Ezt a - nagyjából a "műtsük meg a beteget, majd csak kiderül közben valami betegsége" szintű - jelzést is figyelembe véve annak kicsi volt az esélye, hogy az államfő nekimegy az egyetlen igazán fontos elvi kérdésnek, a regisztráció szükségtelenségének. Itt ugye a hivatkozási alap is kézenfekvő volt, hisz mindössze annyit kellett álltani, hogy a jogkorlátozás szükségessége az Alaptörvény (átmeneti rendelkezései) már megtörtént módosításával nem vizsgálható. Ez koránt sem magától értetődő, mert szerintünk legalább három fontos érv van arra, hogy a korlátozás szükségessége ellenére is vizsgálható, hogy a kormánypártok szándéka láthatóan ezzel ellentétes volt. (Egyrészt az alaptörvény-ellenesség önmagában az európai emberi jogi egyezmény sérelme miatt is fennáll. Másrészt az Alaptörvény főszövegében szereplő alapjogi szabályok és a regisztrációs szabályok közötti ellentétet értelmezéssel, és úgy kell feloldani, hogy egyetlen alkotmányos szabály se üresedjen ki. Harmadrészt az Alaptörvény átmeneti rendelkezései azt nem mondják kifejezetten ki, hogy az önkéntes regisztráció előfeltétele lenne a választójog gyakorlásának.)
Az elnöki vétó a tárgyban annyit állít, hogy az Alaptörvény (átmeneti rendelkezései) tartalmára tekintettel a jogkorlátozás szükségességét nem vizsgálta. Az elnök tehát a belföldi választók regisztrációját ezen az alapon nem támadta, ehelyett két konkrét rendelkezés esetében a korlátozás aránytalanságát állítja. Ebben a témában valóban lényegtelen kérdés nincsen, de nyilván nem az dönt majd a magyar demokrácia minőségéről, hogy csak a lakcím szerinti vagy minden jegyzőhöz benyújtható-e a regisztrációs kérelem, illetve hogy a lakcím nélküli belföldiek nem személyesen, hanem csak levélben regisztrálhatnak. A harmadik, a regisztrációval kapcsolatban probléma ráadásul éppen az, hogy az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek új szabályai alapján az elnök szerint azonnal át kellene térni, míg a törvény alapján erre csak a következő általános választástól kerülne sor.
Nehezen tudunk szabadulni a vétó egésze alapján attól az érzéstől, hogy az elnöknek valójában a belföldi választók regisztrációjával általában van baja, ennek nyílt kimondása helyett azonban keresett két olyan részkérdést, ami megnyitja ugyan a témát a vizsgálatra, de nem jelent koncepcionális kritikát a törvénnyel szemben. Nem ez fogja azonban eldönteni az ügyet: ez a vétó azt a fontos célját teljesíti, hogy az AB a legfontosabb kérdések tekintetében döntéshelyzetbe került. A bírák kötelező nyugdíjazása kapcsán már megtette a testület, hogy az Átmeneti rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva, kizárólag az Alaptörvény alapján ítélt. Itt az alkalom, hogy ez a döntés gyakorlattá szilárduljon.
