Tarlós főpolgármester úr szerint az önkormányzati törvényhez készült egyik fideszes módosító javaslat „Budapestet megyének nyilvánítaná, a kerületekből pedig huszonhárom független település jönne létre, vagyis Magyarország egységes fővárosa száznegyven év után megszűnne”. Lázár frakcióvezető úr szerint viszont „nincs olyan önkormányzati, jogalkotói cél, amely szűkítené, megnyirbálná a főváros jogköreit”, és ha rossz formában van, akkor ezt nagy marhaságnak is minősíti. Ezek az állítások együtt biztosan nem lehetnek helytállóak, ám még az is lehet, hogy egyikük sem az.
Micsoda madár ez?
A nyilatkozatváltást egyértelműen a Kósa-Láng-Papcsák-Wintermantel-Bácskai ötös által benyújtott T/4864/506. számú módosító 2. pontja váltotta ki, ami így szól (zárójelben a törvényjavaslat benyújtott változata, aláhúzva a módosító indítvány által javasolt új szöveg):
A törvényjavaslat 21. § (3) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
„(3) A fővárosi önkormányzat olyan [települési] területi önkormányzat, amely a [területi] települési önkormányzat feladat- és hatásköreit is elláthatja. A fővárosi [képviselő-testületét] közgyűlést a főpolgármester képviseli.”
Ha ezt nem tekinti Lázár János megnyirbálásnak, akkor meglehetősen magas lehet nyírási ügyekben az ingerküszöbe. A módosító beszavazása után ugyanis a főváros településből (az 1990-es Ötv. szerint is az) egy csapásra területi önkormányzattá válna, ami minden más módosítástól függetlenül is alapvető elvi változás. Az ugyanis, hogy a Budapestre a városi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat és azok nagyjából egyben maradó feladatlistáját kell-e elsősorban irányadónak tekinteni, vagy a január 1-jétől semmilyen feladattal nem rendelkező megyékét.
Utóbbi – az intézményátadásokkal azért nyilván színesített – tétlenséget amúgy sajátos módon a Kormány is intézményesíti: az új típusú megye koncepciójáról szóló 1361/2011. (XI. 7.) Korm. határozat alapján a szakminiszter ráér december 20-ig javaslatot hozni a kormány elé arról, hogy mit is csináljon majd az új típusú megye a területrendezésben. Addig az új típusú megye leginkább attól új típusú, hogy nincs ugyan feladata, de nem szüntették meg.
Hiába változatlan tehát, hogy Budapest egyszerre lát el települési mélységű és afölötti feladatokat, ha repülőhalból vízimadárrá egy olyan tél előtt változtatják át, amikor a halak a jég alatt még csak-csak kitelelnek, de a madarakra cudar idő jön.
23 > 1
Arra is van bent Fidesz-módosító, hogy a kerületek számát a sarkalatos Ötv. tartalmazza. Ez persze nehezen védhető, ha amúgy a törvény egésze nem csökkenteni, hanem kifejezetten növelni szeretné a rendszer rugalmasságát. Mégsem ez lenne a másik fontos változás a benyújtott javaslathoz képest, hanem a következő:
A törvényjavaslat 22. § (2) pontja az alábbiak szerint módosul:
„(2) A fővárosi önkormányzat látja el – az e törvény II. fejezetében meghatározott feladat-telepítési elvek alapján – a főváros egészét[,valamint a több kerületét] érintő helyi önkormányzati feladatokat.”
Ez bizony szintén jelentős változás: a hatályos törvényből eredő fordulat alapján eddig a főváros foglalkozott a kerületek határain átnyúló ügyekkel, ám ezt mostantól a kerületek megtarthatják maguknak. A törvény azt se zárja majd ki, hogy akár a kerületek többsége hozzon létre, tartson fenn oktatási intézményt, ha ezt nem fővárosi szintű ügynek, hanem csak az ezen kerületeket érintő ügynek minősítik.
Ezzel hozható párhuzamba az a módosítás is, amely megengedi a fővárosnak, hogy saját feladatai bármelyikét átengedje a kerületeknek, és még az ehhez kapcsolódó jogalkotási jogkört is küldi a feladattal. (Ez ugyan csak egy lehetőség, de láttunk már olyat, hogy egy magyar önkormányzatnak akkor is át kellett engednie valamely feladatot egy másik szervnek, ha ahhoz ugyan ragaszkodott volna, de pénze nem volt rá.) Hasonló szabály a kerületi feladatok fővárosra testálásáról nincsen. Így aztán összességében még egyértelműbb: a benyújtott javaslatok valós szándékot mutatnak a feladatmegosztásnak a kerületek javára történő átrendezésére.
Feladatlista
A helyzetet – és a Tarlós-állítás szó szerint vett igazságát – árnyalja persze, hogy a megye és a főváros közötti részletes feladatkiosztást törvények végzik, amelyek (akár település, akár megye a főváros) fenntarthatják vagy bármelyik szereplő javára átrendezhetik a mai erőviszonyokat. Ebben maga az új önkormányzati törvény garanciát nem ad, hiszen csak példálózó felsorolást ad a fővárosi és a kerületi feladatokra. Ehhez két fontos ponton nyúlnának kormánypárti módosítók: a parkolás üzemeltetését (a rendszer szabályozását ’fent’ hagyva) vinnék a kerületek. A vízellátást, a csatornázást és a hulladékkezelést jobbára azért kell beírni a fővároshoz, mert az immár nem település lenne, tehát nem lenne eleve feladata ezek ellátása is.
Oda jutunk azonban a fent elemzett módosítók kapcsán, hogy biztosan fővárosi feladat csak az marad, amelyet a törvény felsorol. Ez ugyan egy tizennyolcas felsorolás, de igazán lényeges, egyben megfelelően egyértelmű feladat ebben csak a kiemelt utak és parkok, a településtisztaság, a közvilágítás, a közösségi közlekedés, ’az országos szerepkörrel összefüggő’ kulturális szolgáltatás, a világörökség védelme és (micsoda meglepetés!) a hajléktalanellátás lenne.
Mindezek alapján mi marhaságnak még rossz formánkban sem neveznénk azt, hogy a benyújtott fideszes módosítókból Budapest települési minősége felszámolása, illetve feladatainak érdemi szűkítése olvasható ki. Más kérdés, hogy az a megállapítás, hogy ezzel – kétségtelenül durván decentralizált, mérethatékonysági szempontokra nem annyira érzékeny – modellel az egységes főváros száznegyven év után megszűnne, már tisztán a politikai kommunikációs tevékenység része. Csakúgy, mint ahogy Lázár János válaszának egésze.
