Képzeljük el, hogy kedvenc csapatunk gólhelyzetbe kerül. Nem valami jól előkészített támadás végén, hanem a kapu előtti szerencsétlenkedés folytán az egyik rosszul helyezkedő védőnk a nagy fejetlenségben a kapu felé gurít. Mondhatnánk erre, hogy ilyen gólokra nem lehet működőképes csapatot építeni, de legalább ez is gól. Ha nem látnánk azt, hogy a gólvonalon álló másik játékosunk a kapu felé csorgó labdába a gólvonal előtt néhány centivel még beleér, hogy les miatt a gól érvénytelen legyen.

Bármilyen abszurdnak is tűnik a hasonlat, a törvényalkotás egyik friss gyöngyszemére tökéletesen illik.

Az Országgyűlés elnökének aláírására vár a hétfőn megszavazott törvényjavaslat az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú módosításáról. A törvényjavaslat zárószavazás előtt néhány órával egészült ki egy jogutódlási szabállyal (amely szerint, ha egy többcélú intézmény úgy szűnik meg jogutód nélkül, hogy egyes feladatai átadásra kerülnek, az átadott személyeknél áthelyezésre, a többinél a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének jogkövetkezményeit kell alkalmazni). A parlamenti tárgyalás során fellépő koordinációs problémák kezelésére irányuló eszközzel tehát egy a kormányzati döntés-előkészítés hiányosságát orvosolták utolsó pillanatban, követve ezzel az évtizedes parlamenti gyakorlatot.

Még ki sem hűlt a házelnök aláírása a megszavazott törvényen, mert még alá se írta, amikor valaki rájött, hogy hát az a szabály mégsem – illetve mégsem úgy – kellett volna. De hát a megszavazott törvényt már nem lehet módosítani, ezért a közfoglalkoztatásról szóló törvénybe csempészik bele (nyilván csak egy nappal annak zárószavazását megelőzően) azt a rendelkezést, ami kimondja, hogy az Országgyűlés elnöke által alá nem írt, a köztársasági elnök által alá nem írt és a Magyar Közlönyben ki nem hirdetett törvényi rendelkezés majd jól nem lép hatályba.

A cél az, hogy a munkaerő-átadásra nem a (némiképp szigorúbb, megállapodás-alapú) közalkalmazotti törvényt, hanem a Munka Törvénykönyvét kelljen alkalmazni. Ennek érdekében a megtorpedózott rendelkezést a tegnapi zárószavazás előtti módosító ismét megállapítja, ugyanoda, ugyanazzal a hatálybalépéssel, csak némiképp más szöveggel…

A döntés tartalmilag valószínűleg ésszerű, formailag minősíthetetlen eljárás eredmény alapján született meg, ami nyilván hatással van erre, egyben valamennyi más döntésre is. Az üzenet egyszerű: nincs olyan, hogy valami már el van döntve, tehát elkezdhetjük végrehajtani. Minden eljárási szabály átléphető, ha ez célszerűnek tűnik.