Az Alkotmánybíróság a mai döntésével megsemmisítette a "lelépési pénzek" 98%-os különadójának visszamenőleges alkalmazását. A döntés szerint nem kell bevallani és nem kell megfizetni a 2010. december 29-én éjfélig megszerzett, a különadó alapjául szolgáló jövedelem után az adót.

Abban, hogy mekkora mozgástere maradt a kormányzatnak a különadó ismételt, új törvénnyel történő kivetésére, az AB két idősíkot különböztet meg.

A határozat szerint a bevallással lezárt évek után visszaható hatállyal egyáltalán nem vethető ki adó. Ennek megfelelően az Országgyűlésnek nincs alkotmányos lehetősége arra, hogy adóztatási eszközökkel 2009. december 31. előtt megszerzett jövedelmekkel szemben fellépjen.

Az adóéven belül, a bevallással le nem zárt időszak tekintetében - a döntés szerint - akkor alkotmányos a visszamenőleges alkalmazás előírása, ha visszaélésszerűen megszerzett jövedelmekről van szó, és a jogalkotó lehetőséget biztosít az adózónak arra, hogy bizonyítsa: jogszerűen, visszaélésekről mentesen szerezte meg a jövedelmét.

A 2010. év rövidesen - legkésőbb május 20-án - bevallással lezárt évnek fog minősülni. Bár az elvi lehetősége megvan az Országgyűlésnek, hogy egy kellően differenciált törvényi szabályozással a tavaly megszerzett jövedelmek egy részét különadóval sújtsa, ezzel nem nagyon tud élni, hiszen napokon belül átcsúszik (illetve van akinél már átcsúszott) a 2010-es év is a bevallással lezárt évek közé.

Sokkal tisztább lenne, ha végre munkajogi alapon, a jóerkölcsbe ütköző juttatások semmissége miatt kezdene a kormányzat fellépni a "pofátlan végkielégítések" ellen. Kétségtelen, ez jogi aprómunkát igényel, mert minden egyes esetben külön-külön, bírósági eljárásban bizonyítani kell, hogy jogszerűtlen volt a kifizetés. De ezen a módon három évre visszamenőleg tudná visszaszerezni a százmilliós végkielégítésket, ugyanakkor nem zaklatná azokat a közalkalmazottakat, akik huszonöt év után kaptak összesen négymillió forint lelépési pénzt.